Durrell-mongúz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Durrell-mongúz
Alaotra carnivore credit Fidimalala Bruno Ralainasolo.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae)
Alcsalád: Madagaszkári mongúzok (Galidiinae)
Nem: Salanoia
Gray, 1864
Faj: S. durrelli
Tudományos név
Salanoia durrelli
Durbin et al., 2010
Elterjedés
A Durrell-mongúz elterjedése.[1]A Durrell-mongúz elterjedése.[1]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Durrell-mongúz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Durrell-mongúz témájú kategóriát.

A Durrell-mongúz (Salanoia durrelli) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae) családjába tartozó Salanoia nem egyik faja.

Közeli rokonságban áll a barnafarkú mongúzzal (Salanoia concolor), a Salanoia nembe tartozó másik fajjal. A két faj genetikailag hasonló, de morfológiailag különböző, a tudósok külön fajnak ismerik el. 2004-ben megfigyeltek egy egyedet, 2010-ben vált ismertté a tudomány számára S. durrelli néven. Csak az Alaotra-tó nádrengetegében található meg. A Durrell-mongúz az első újonnan felfedezett ragadozó emlősállat volt a világon 24 év után.[2]

A kicsi, vörösesbarna ragadozóállatot széles lábainak kiemelkedő párnája, vörösessárga hasa és széles, erőteljes fogai jellemzik, többek között ezek a különbségek a barnafarkú mongúzzal összehasonlítva. Csak két lemért példány van, testtömegük 600 gramm és 675 gramm. Mocsári állatfaj, rákokkal és puhatestűekkel táplálkozik. Az Alaotra-tó veszélyeztetett ökoszisztéma, a Durrell-mongúznak új vetélytársai a betelepített fajok.

Rendszertana[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor 2004-ben, a Durrell Wildlife Conservation Trust (DWCT) felmérte a bambuszmakik (Hapalemur) állományát az Alaotra-tó környékén, Madagaszkár legnagyobb vizenyős élőhelyén, egy új fajt fedezett fel, amelynek később Durrell-mongúz lett a neve. Az állatot elfogták, lefényképezték, majd szabadon engedték. A vizsgálat azt mutatta, hogy a fényképen lévő állatot nem lehet azonosítani semmilyen ismert madagaszkári ragadozóval (madagaszkári cibetmacskafélék). Ennél fogva két állatot fogott be 2005-ben a DWCT. Az egyiket megölték, hogy megkönnyítse a morfológiai összehasonlítást.[3] 2010-ben hivatalosan dokumentálta a Durrell-mongúzt Joanna Durbin természetvédő és a Climate, Community & Biodiversity Alliance, a Nature Heritage, a Natural History Museum, a Conservation International és a DWCT.[4] Specifikus nevét Gerald Durrell neves természetvédőről, a DWCT alapítójáról kapta.[5] Korábban a helyiek már beszámoltak egy kis ragadozóról az Alaotra-tónál, és azt gondolják, hogy ez az állat közeli rokona a barnafarkú mongúznak (Salanoia concolor).[6]

A Durrell-mongúz a Salanoia nembe tartozik, amelyben korábban csak a barnafarkú mongúz volt ismert Kelet-Madagaszkárból. A Durrell-mongúz morfológiailag jelentős mértékben különbözik a barnafarkú mongúztól, azonban mitokondriális genetikai vizsgálatok szerint a két faj nagyon hasonló.[7] A felfedezője úgy döntött, hogy elismerik az alaotra-tavi populációt különálló fajnak, figyelembe véve a jelentős morfológiai különbséget. A megfigyelt morfológiai különbségek az Alaotra-tó környékéhez való alkalmazkodás révén fejlődhettek ki, hasonlóan az Alaotra-tavi bambuszmakihoz (Hapalemur alaotrensis), melyet annak ellenére ismertek el külön fajnak, hogy genetikailag közel áll a gyakoribb szürke bambuszmakihoz (Hapalemur griseus).[8]

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Durrell-mongúz sokban hasonlít a barnafarkú mongúzra,[3] amely egy kis, karcsú mongúzszerű ragadozó.[9] Alapszíne vörösesbarna, halványabb színű, mint a barnafarkú mongúzé.[10] A fej és a tarkórész is foltos.[5] Az állat hasa vörösesbarna, nem barnás, mint a barnafarkú mongúznak.[10] A farok nagyrészt az állat testéhez hasonló színű, ám hegye sárgásbarna. A szőrrel jól borított fülkagylók belső oldala vörösesbarna. A széles mancsok szőrtelenek, jól párnázottak; a mellső lábak vörösesbarnák, a hátsó lábak sötétbarnák. Valamennyi láb öt-öt ujja sötétbarna karmot visel. A lábak külső szélein merev szőrszálakból álló sörtesorok találhatók.[5] Ezzel szemben a barnafarkú mongúz lábai vékonyabbak, azokon kevésbé fejlett párna van.[10] A Durrell-mongúz bundája hosszú, puha.[5]

Fekete-fehér kép egy mongúzszerű állatról egy sziklán
A barnafarkú mongúz (Salanoia concolor), a Durrell-mongúz legközelebbi rokona (a farok a képen nem teljes)[11]

A holotípus példány egy nőstény volt, a fej és a test hossza 310 mm, a farok hossza 210 mm, a hátsó lábak hosszúsága 66,8 mm, a fül hossza 17,5 mm, testtömege 675 g volt. Egy másik példány, amelyet elfogtak és kiengedtek, egy hím volt, a fej és a test együttes hossza körülbelül 330 mm, a farok hossza körülbelül 175 mm, testtömege pedig 600 g volt.[5] A fenti igen kevés adat azt valószínűsíti, hogy a Durrell-mongúz valamivel kisebb a barnafarkú mongúznál.[10]

A koponya általában hasonlít a barnafarkú mongúzéra, azonban a rostrum (az elülső rész) széles és mély, az orrcsontok szélesek és rövidek, a szájpad régiója pedig széles. Az alsó állkapocs robusztus, kampónyúlványa magas, meredeken emelkedő.[10] A koponyák és a fogak adatainak statisztikai elemzése alapján a Durrell-mongúzok és a barnafarkú mongúzok példányai egyértelműen elkülönülnek.[12]

A Durrell-mongúznak erőteljesebb fogazata van a barnafarkú mongúzénál, a fogak felszíne nagyobb.[10] Az első és második felső metszőfog kisebb a harmadiknál, melyet a szemfogtól hangsúlyos rés (diasztéma) választ el.[13] A szemfog robusztusabb, mint a barnafarkú mongúzé. Az első felső előzápfog apró, de a második és a harmadik nagyobb; ez a két foga rövidebb és szélesebb, mint a barnafarkú mongúzé.[14] A negyedik előzápfog nagy, ahogy az első zápfog is.[13] A második felső zápfog mérete kevesebb mint egyharmada az elsőének, és redukáltabb, mint a barnafarkú mongúzé, amely mintegy kétharmada az első zápfognak.[14] Az első alsó metszőfog kisebb a másik kettőnél. Az alsó szemfog, az előzápfogak és az első zápfog jól fejlett. A második zápfog széles,[13] azonban kisebb, mint a barnafarkú mongúzé.[14]

Elterjedése, élőhelye és viselkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Durrell-mongúzt már észleltek Andrebában, egy mocsaras területen, 750 méter tengerszinti magasság felett az Alaotra-tó keleti partján.[5] A barnafarkú mongúz legközelebbi előfordulása az Alaotra-tótól 55 kilométerre van. Az első megfigyelt példány úszott, lehet, hogy az emberek miatt menekült ki a partra. A két másik példányt a vízen lebegő növényzeten fogták el. Így a Durrell-mongúz a mocsári élőhelyeken fordul elő, ami jelentősen eltér a barnafarkú mongúz élőhelyétől, az erdőtől. A Durrell-mongúz erőteljes fogazata a zsákmány kemény részeinek feltörésére valók, étrendjében rákok és puhatestűek, továbbá kis gerincesek szerepelnek, eltérően a barnafarkú mongúztól, melynek gyengébb, rovarevésre alkalmas fogazata van. A két, csapdákkal elfogott Durrell-mongúzegyed esetében a csalétek hal és hús volt. A Durrell-mongúz sokban hasonlít a nagyobb testű, az afrikai kontinensen élő, húsevő és mocsárban élő mocsári mangusztára (Atilax paludinosus), amely szintén a vízen lebegő növényzeten táplálkozik és pihen.[15]

Természetvédelmi státusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj egyedüli élőhelyét, az Alaotra-tavat több tényező veszélyezteti: a környezetszennyezés, a mocsarak rizsfölddé alakítása, a túlhalászás és a nem őshonos fajok terjedése, mint az egzotikus halak, növények, a házi patkány (Rattus rattus) és egy másik kis ragadozó, a kis cibetmacska (Viverricula indica).[16] Egy madárfaj, az Alaotra-vöcsök (Tachybaptus rufolavatus) amelynek elterjedése erre a területre korlátozott, a közelmúltban halt ki,[17] és a bambuszmakik populációja 1994-1999 között 30%-kal csökkent.[18] Egy szűk elterjedésű, kis létszámú faj, mint a Durrell-mongúz, valószínűleg veszélyeztetett az élőhelye pusztulása, továbbá talán a kis cibetmacskával és a házi patkánnyal való versengése miatt is, ám természetvédelmi státuszát még hivatalosan nem határozták meg. A DWCT az Alaotra-tó megőrzésén dolgozik, és a régióban már védett területnek jelölték.[16]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Durbin és munkatársai., 2010, ábra 1
  2. Új mongúzfajt fedeztek fel Madagaszkáron (magyar nyelven). index.hu, 2010. (Hozzáférés: 2010. október 11.)
  3. ^ a b Durbin et al., 2010, 342. lap
  4. Durbin et al., 2010, 341. lap
  5. ^ a b c d e f Durbin et al., 2010, 346. lap
  6. Garbutt, 1999, 140. lap
  7. Durbin et al., 2010, 345–346. lap
  8. Durbin et al., 2010, 351–352. lap
  9. Garbutt, 2007, 219. lap
  10. ^ a b c d e f Durbin et al., 2010, 348. lap
  11. Geoffroy Saint-Hilaire, 1839; cf. Garbutt, 2007, pp. 219–220
  12. Durbin et al., 2010, 344. lap
  13. ^ a b c Durbin et al., 2010, 347. lap
  14. ^ a b c Durbin et al., 2010, 349. lap
  15. Durbin et al., 2010, 350. lap
  16. ^ a b Durbin et al., 2010, 352. lap
  17. BirdLife International, 2010
  18. Mutschler és munkatársai., 2001

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Salanoia durrelli című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]