Dugyinka

Dugyinka (Дудинка)
Dugyinka címere Dugyinka zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Krasznojarszki határterület
Járás	Tajmiri (Dolgan-Nyenyec) járás
Rang	járási székhely
Alapítás éve	1667
Városi jogokat kapott	1951
Polgármester	Alekszej Mihajlovics Gyjacsenko
Irányítószám	647000
Körzethívószám	39191
Népesség
Teljes népesség	40 fő (1860) 70 fő (1900) 246 fő (1927) 1345 fő (1937) 3568 fő (1939) 2221 fő (1940) 13 240 fő (1951) 16 332 fő (1959) 19 000 fő (1967) 19 701 fő (1970) 21 000 fő (1973) 24 758 fő (1979) 32 325 fő (1989) 32 100 fő (1992) 33 700 fő (1996) 27 900 fő (1998) 26 800 fő (2000) 26 800 fő (2001) 25 132 fő (2002) 25 100 fő (2003) 25 200 fő (2005) 24 988 fő (2006) 24 592 fő (2007) 24 382 fő (2008) 24 021 fő (2009) 22 175 fő (2010) 22 161 fő (2011) 22 356 fő (2012) 22 339 fő (2013) 22 410 fő (2014) 22 204 fő (2015) 21 978 fő (2016) 21 513 fő (2017) 21 015 fő (2018) 20 952 fő (2019) 20 804 fő (2020) 20 804 fő (2020) 19 556 fő (2021)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+7
Elhelyezkedése
Dugyinka Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 69° 24′, k. h. 86° 11′69.4, 86.183333333333
Dugyinka Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
Dugyinka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dugyinka témájú médiaállományokat.

Dugyinka (oroszul: Дудинка) kikötőváros Oroszországban, Szibéria északi részén, a Jenyiszej partján. A Krasznojarszki határterülethez tartozó Tajmiri (Dolgan-Nyenyec) járás székhelye (2007. január 1. óta; előtte a Tajmiri (Dolgan-Nyenyec) Autonóm Körzet székhelye volt).

Lakossága: 22 175 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése, éghajlata

Dugyinka több mint 300 km-rel az északi sarkkörön túl, a Jenyiszej jobb partján, a Dugyinka folyó torkolata közelében terül el. Tengeri és folyami kikötő. A Jenyiszej tavaszi árvize a kikötő egész területét minden évben elönti.

96 km-re nyugatra fekszik a nagy nehézipari központtól, Norilszktól, melynek lényegében kikötője, szállítási központja, és amelynek a város létrejöttét köszönheti. A két települést vasútvonal és országút köti össze.

Távolságok a Jenyiszejen, a hajózási útvonalon számítva:

• Krasznojarszk – 1989 km
• Igarka – 240 km
• Uszty-Port – 110 km
• Dickson – 680 km (a Jenyiszej-öböl bejáratánál).

A város örökké fagyott talajon épült. Éghajlata szélsőségesen kontinentális, nagyon hideg téllel, rövid és hűvös nyárral. December-januárban másfél hónapig tart a sarki éjszaka. Évente csak kb. nyolcvan fagymentes nap van.

A januári középhőmérséklet -28 °C, a júliusi 12 °C. A valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet -56,7 °C (1913. január); a legmagasabb 32,3 °C (1991. július). A csapadék évi mennyisége 519 mm.

Történeti áttekintés

Ezen a helyen 1667-ben az őslakosságtól a prémadó (az ún. jaszak) beszedésére orosz téli szálláshelyet (zimovje) létesítettek. 1930-ban megalakították a Tajmiri Autonóm Körzetet, melynek Dugyinka falu lett a székhelye. A település gazdaságilag mint kikötő lett igazán fontos, amikor a hatalmas színesfém- és szénvagyonra alapozva megkezdődött Norilszk iparának kiépítése.

1936-ban elkészült az első tengeri móló, 1937-1938-ban a Dugyinka–Norilszk vasútvonal. A háború idején a kikötőt jelentősen bővítették, hogy a norilszki bányáknak és színesfém-kohászati kombinátnak árut, onnan pedig színesfémet és szenet szállítsanak. A hiányzó munkaerőt a Gulag teremtette elő. 1935-től húsz éven át Dugyinkában, akárcsak Norilszkban és a sarki régió számos területén, a politikai elítéltek tízezrei dolgoztak, ők építették a kikötőt, a vasútvonalat is. Az itteni lágereket csak 1956-ban szüntették meg.

Közben 1951-ben Dugyinka városi jogot kapott. 1969-ben a Jenyiszejen át megépült a földgázvezeték Norilszkig. A két város közti villamosított vasútvonalon 1974-ben megindult a személyforgalom is. A Kurejkán Szvetlogorszk településnél vízerőmű épült, mely Norilszk színesfém-kohászata mellett Dugyinkát is villamosenergiával látja el.

21. század

2006. december 31-ével az autonóm körzet megszűnt, helyette járás létesült, így Dugyinka egy autonóm körzet központjából járási székhely lett.

A folyami közlekedés számára kikötője június elején nyílik meg (az északi Dickson felé csak júliusban) és október elején a jégképződés miatt bezár. Nyáron a Jenyiszejen Krasznojarszktól Dugyinkáig, illetve Dicksonig rendszeres a hajóforgalom. A tengeri kikötő egész évben nyitva tart, és azt jégtörők segítségével folyamatos tengeri út köti össze Arhangelszkkel és Murmanszkkal is.

2012-ben a kikötőben a személy- és teherszállításhoz határátkelőhelyet nyitottak, így a tengeri kikötő nemzetközi státuszt kapott. (Korábban az export-import áruk ügyintézését, vámoltatását távoli kikötőkben, Murmanszkban vagy a Távol-Keleten végezték.)

A nagy távolságok és a rövid folyami hajózási idény miatt különös jelentősége van a légi közlekedésnek. A repülőtér a várostól 44 km-re keletre (Norilszktól 52 km-re nyugatra) fekszik. Jelentős korszerűsítések után 2010-ben nevét Alikelről Norilszkra változtatták. A repülőtérre és Norilszkba is autóbusz közlekedik (2013-ban napi 2–2 járat volt). Napjainkban a norilszki vasútvonalat csak teherszállításra használják.

Források

• Nagy szovjet enciklopédia, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978) 
• szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994). ISBN 5 85270 026 6 
• A város hivatalos honlapja (orosz nyelven). Dugyinka város portálja. (Hozzáférés: 2013. június 29.)
• A város éghajlata (orosz nyelven). Pogoda i klimat. (Hozzáférés: 2013. június 29.)
• Jenyiszejszkoje szudohodsztvo (orosz nyelven). Jenyiszejszkoje parohodsztvo. (Hozzáférés: 2013. június 29.)