Domenico Egidio Rossi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Domenico Egidio Rossi
A rastatti kastély
A rastatti kastély
Született1659. szeptember 1.
Fano
Elhunyt1715. február 19.
Fano
SírhelyConfraternita del Suffragio templom
Nemzetiségeolasz
HázastársaAnna Magdaléna Stifterin
Gyermekei4
Munkái
Jelentős projektjeiRastatti kastély(wd)
A Wikimédia Commons tartalmaz Domenico Egidio Rossi témájú médiaállományokat.

Domenico Egidio Rossi (Domenico Egidio de Rossi, Fano, 1659. szeptember 1. – Fano, 1715. február 19.) olasz barokk építész és építőmester, aki főleg a Habsburg Birodalomban és a Badeni Őrgrófságban dolgozott. Leginkább a rastatti kastély tervezőjeként és felépítőjeként ismert.[1]

Élete[szerkesztés]

Az Adriai-tenger partján épült Fanóban született. Apja egy ismeretlen nevű „fanói mester” volt, édesanyja a bolognai Cristina Corticiali. Szüleinek 1662 és 1675 között hat másik gyermeke is született.[2]

Építészként és freskófestőként Bolognában, a kvadratúra festészet, az illuzionista építészeti ábrázolás központjában[2] inaskodott, illetve segédkedett. Gyaníthatóan hatott rá az1860-as évek elején Párizsból Fanóba visszatért Giacomo Torelli építész, XIV. Lajos színházi nagymágusa. Az Alpokon túli katolikus udvarokban az egyre nőtt a díszes épületek iránti kereslet,[2] ezért Rossi felszabadulva 1688-ban Bécsbe költözött, ahol a Liechtenstein hercegeknek dolgozott.[3]

1688-ban Bécsben volt, ahol a fiatal Johann Bernhard Fischer von Erlach támogatásának is köszönhetően a Liechtenstein-palota építésén dolgozott, és pályafutása során egyedülálló módon a tervezés első szakaszától együttműködött Domenico Martinelli lucchesei építész pappal, a római Accademia di San Luca (Szent Lukács akadémia) tagjával.

Ezután Prágába költözött, amiről az első adat az, hogy részt vett Tomáš Zachariáš Černín (1660–1700) palotájának képi díszítésében.[2]

1692–1695 között (egy alább részletezendő megszakítással) Humprecht Johann Czernin von Chudenitz foglalkoztatta a Černín-palota építkezésén.[3] Ezután Humprecht Johann bátyja, Hermann Jakob Czernin von Chudenitz kérte 1692 májusában prágai palotájába.[2]

Szenvedélyes természetű ember volt, aki gyakran került konfliktusba embertársaival — nemcsak Prágában, de később Rastattban is. Nem akart más építészekkel együtt dolgozni. Előfordult, hogy a lusta, nemtörődöm munkásokat megverte.[1]

1692-ben heves vitába keveredett a palota stukkódíszeit készítő Giovanni Pietro Palliarival. A nézeteLtérés annyira elfajult, hogy Rossi karddal támadt vitapartnerére. A fegyvertelen Palliari a Szent Benedek-templomban keresett menedéket, de a feldühödött Rossi oda is betört, így tovább kellett menekülnie.[4]

1692. december 26-án elfogatóparancsot adtak ki ellene. Mivel látta, hogy nem fogja megúszni a büntetést, Prágában bujkált ismeretlen helyeken. Palliari védelmében felszólalt Václav Vojtěch Šternberk gróf és Jean-Baptiste Mathey építész is. Rossi Tomáš Zachariaš Černín gróf tanácsára levélben kért kegyelmet a császártól, és a büntetés elől Bécsbe menekült. Ott Černín grófnak és a Liechtenstein-háznak dolgozott.[3]

1693-ban merészelt visszatérni Prágába, de letartóztatták és bebörtönözték.[4] Közben más feladatokat látott el Bécsben. 1694. július 14-én Czernin gróf titkárához intézett levelében megemlíti, hogy Enea Silvio Caprara bolognai gróf, császári tábornagy felkérte, ellenőrizze az 1687-ben a Wallnerstrassén vásárolt telken épülő palotájának munkálatait.[2]

1695. október 15-én Bécsben feleségül vette a Salzburgból jött Maria Maddalena Stifterint.[2]

1696 júliusában vállalta a bécsi Duna melletti külvárosban, Hermann Jakob Czernin gróf „Leopoldstadt kertjében lévő termének” javítását.[2]

1697-től Lajos Vilmos badeni őrgróf alkalmazta, és ő lett a rastatti kastély főépítésze. Ő szervezett, felügyelt minden építkezést a Baden-badeni őrgrófságban, de fő feladata a kastély építése volt. Elkészítette a terveket, szervezte és felügyelte az építkezést. Egy művezetőt és több munkást Itáliából hozatott; mellettük dolgoztak az építkezésen ideköltözött csehek és helyi kényszermunkások is — utóbbiak gyakran vonakodva. Rossi nyomás alatt volt, hogy gyorsan végezzen, ezért téglát égetett — ez újdonság volt a régióban.[1]

Megtervezte a durlachi főtemplom rekonstrukcióját, amit Giovanni Mazza építőmester végzett el. Még 1697-ben megkezdte a baden-badeni jezsuita komplexum építését. 1698-ban készítette el a Karlsruhe közelében álló Scheibenhardt vadászkastély bővítésére (1699–1702).[2]

Rastattban feleségével, Magdalénával és négy gyermekükkel élt. Nagyban hozzájárult a város fejlődéséhez is[3] — egyebek közt mintaházak tervezésével.

1704 elején Bolognába utazott, hogy megfelelő művészt találjon a rastatti kastély belső díszítéséhez. Ott elkészítette Francesco Farnese pármai hercegnek a Guastallában felépíteni kívánt hercegi palota terveit.[2]

1706 szeptemberében hazatelepülését tervezve megvásárolt egy „nagy házat” a parmai székesegyház plébániáján. Az őrgróf 1707. január 4-én meghalt, és özvegye túlzónak tartotta a főépítész javadalmazását. Az őrgróf halála után két héttel felmondott neki, és Rossi Durlachba, a Baden-Durlachi őrgrófság székhelyére települt át.[3] Ott Frigyes Magnus badeni őrgróf megbízta egy új durlachi kastély tervezésével, de végül költségvetési okokból csak a tervezett épület egy kis részét építették meg.[1]

1708. január 21-én visszatért Fanóba, és tárgyalni kezdett egy farmról, ahol kaszinót szándékozott építeni. és Pármában Francesco Farnese herceg szolgálatába lépett. Még ebben az évben felelősségre vonták, mert megrongálódott a rastatti kastély teteje. Mantovában letartóztatták, de hamarosan szabadlábra helyezték.[3] Kényelmes életvitelre szánta el magát, és jó néhány adósságot vállalt.[2]

Keveset dolgozott, ezek közül kiemelkedik az 1664-ben épült, de 1709. november 20-án tűzvészben jórészt elpusztult anconai közszínház újjáépítése. A színházat az 1712-es karneválon, La Fenice néven nyitották újra. Rossi négy sor proszkénionos fadobozból álló termet alakított ki hosszúkás U-alakú alaprajzzal, amelyen a U szárai kissé különböznek és egy boltívhez kapcsolódnak a Hajnalt és a Hírnevet megtestesítő szobrok látszólagos támaszán. A belső tereket stukkók és szobrok díszítik, köztük öt puttóval és a város címerével.[2]

Az 1714. január 8-i tanácsülésen megvitatták a „Porta Giulia javítására” beadott hidraulikus jellegű tervezetét, amelynek célja az „Arzilla folyó vizének a kikötőbe vezetése” volt.[2]

Alig több mint egy év múlva meghalt, és a Confraternita del Suffragio templomban temették el. Hagyatéki leltárát három nappal halála után felesége szerkesztette meg.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Schloss
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n Treccani
  3. ↑ a b c d e f Archinform
  4. ↑ a b Pulcová

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Domenico_Egidio_Rossi&oldid=26518852”