Dimetil-éter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dimetil-éter
DiMeether.png
Dimetil-éter
Dimethyl-ether-3D-balls.png
IUPAC-név metoximetán
Más nevek metiléter
Kémiai azonosítók
CAS-szám 115-10-6
RTECS szám PM3780000
SMILES
COC
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C2H6O
CH3OCH3
Moláris tömeg 46,07 g/mol
Megjelenés színtelen, jellegzetes szagú gáz
Sűrűség 2,1146 kg/m3 (gáz, 0 °C)
0,735 kg/dm3 (folyadék, forrásponton)[1]
Olvadáspont −141,5 °C[1]
Forráspont −24,82 °C[1]
Oldhatóság (vízben) 70 g/l (20 °C)[1]
Gőznyomás 5,102 bar (20 °C)
Kristályszerkezet
Dipólusmomentum 1,30 D (gáz)
Veszélyek
EU osztályozás Fokozottan tűzveszélyes (F+)[2]
R mondatok R12[2]
S mondatok (S2), S9, S16, S33[2]
Lobbanáspont -42,2 °C[1]
Öngyulladási
hőmérséklet
240 °C[1]
Rokon vegyületek
Rokon éterek dietil-éter
koronaéter
polietilén-glikol
Rokon vegyületek metanol
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A dimetil-éter (DME, (CH3)2O) egy szerves vegyület, amely az éterek közé tartozik. Képlete CH3OCH3. Színtelen, szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú. Jellegzetes, édeskés szaga van. Metanolból állítható elő vízelvonással.

Előállítása[szerkesztés]

A dimetil-étert legnagyobb mennyiségben metanolból állítják elő vízelvonással, kondenzációs reakcióval. Ekkor két molekula metanolból egy molekula víz kilépésével dimetil-éter keletkezik. A vízelvonást savak katalizálják.

Előállítható az éterek többi általános előállítási módszerével is.

Felhasználása[szerkesztés]

A dimetil-étert többek között dimetil-szulfát előállítására használják. A dimetil-szulfátot a szerves kémiában metilcsoportok beépítésére (metilezőszerként) alkalmazzák. A dimetil-éter dimetil-szulfáttá alakul, ha kén-trioxiddal reagáltatják:

Egyes esetekben a dimetil-étert is felhasználják metilezésre. Ecetsavat is gyártanak belőle.[1] Aeroszolokban, spray-kben hajtógázként szolgál.[1] Az 1840-es évektől használják fel hűtőhatását,[3] ma is mint R-E170 megnevezésű hűtőközegként ismert, gyakran propánnal vagy butánnal keverve. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a tiszta DME nem toxikus, ózonbontó potenciálja (ODP) gyakorlatilag nulla, a 100 éves globális felmelegedés potenciálja (GWP) azonos a CO2-éval, magas a látens párolgáshője (430,89 J/g, 0°C-on), nagy a hővezető-képessége (0,16131 Wm-1K-1, 0°C-on), folyékony halmazállapotban alacsony sűrűsége, alacsony a viszkozitása (1,2673•10-4 kg m-1s-1, 25°C-on), illetve magas a fajhője (1,5115 Jg-1K-1, 0°C-on),[4] 55-ös cetánszámával kiváló üzemanyaga lehet a gázturbinás, benzin és kisebb átalakításokkal dízel meghajtású járműveknek egyaránt. Mivel DME lignocellulóz biomasszából előállítható, kénmentes ezért ígéretes ún. második generációs bioüzemanyagok (BioDME) közé sorolható.[5]

Források[szerkesztés]

  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
  • Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h A dimetil-éter vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 26. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c A dimetil-éter (ESIS)
  3. Elert, Glenn: Refrigerators - The Physics Hypertextbook. physics.info. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
  4. http://www.ijest-ng.com/vol3_no1/ijest-ng-vol3-no1-pp10-21.pdf
  5. J. Phys. Chem. A, 2013, 117 (35), 8343–8351.

Lásd még[szerkesztés]