Detrakció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A detrakció (görögül kata endeian, latinul detractio, jelentése elhagyás, csökkentés):

  • A narráció egyik hibája az ókori görögök szerint a keveset mondás, azaz detrakció; ellentéte a sokat mondás, az adjekció. Például Arany János Pázmán lovag című balladájának címszereplője az indulattól felháborodva képtelen eleget tenni a rövidség (brevitas) követelményeinek; hol sokat, hol túl keveset mond, ezáltal komikussá válik; éppígy a dajka Shakespeare Romeo és Júlia című drámájában, amikor hírt visz egymásról a szerelmeseknek.
  • A retorikában az alakzatokat létrehozó átalakító eljárások egyike. Valamilyen nyelvi elem elhagyását, a jelenségegész egy vagy több alkotórészének eltávolítását jelenti. A nyelvi norma szempontjából barbarizmus.

Esetei[szerkesztés]

Több nyelvi szinten megtalálható: a klasszikus retorika szerint van hangalakzat, szóalakzat, mondatalakzat, gondolatalakzat. A neoretorika terminológiájában: metaplazmus, metataxis, metaszeméma, metalogizmus.

Aferézis[szerkesztés]

Az aferézis (görögül aphaereszisz, latinul aphaeresis) a klasszikus retorika detrakciós hangalakzata; a szó elején elhagyott hang, szótag; Élénkíti a szöveget azáltal, hogy eltér a megszokottól, kizökkenti az olvasót, a hallgatót. Gyakoribb az élőszóhoz közelibb műfajokban, mint az írásos művekben. Például Horatius leveleiben fele annyi fordul elő, mint szatíráiban. Alkalmazzák prozódiai okok miatt: aki helyett ki, illetve és helyett s. Például:

"Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"

(Kölcsey Ferenc: Huszt);

"Kit nem hevít korának érzeménye,
szakítsa ketté lantja húrjait."

(Eötvös József: Én is szeretném…);

"…tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton…"

(Radnóti Miklós: Nem tudhatom...)

Az író bizonyos társadalmi miliőt evokálhat általa: például Karinthy Frigyes: Így írtok ti című munkájában a Móricz-paródiában:

"…gazduram. Dram"

(apokopéval párosul, azaz gazda uram = gazd’ram).

Apokopé[szerkesztés]

Az apokopé a detrakció egyik esete, a szóvég tudatos elhagyása. A kevésbé választékos, a beszélt nyelvi szóalakokhoz közelebb álló kifejezésekben a szóvégek, ragok egy-egy magán- vagy mássalhangzója marad el; például:

"Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak…"

(Arany János: Vojtina ars poeticája);

"Most, igazán most kell magadér’ kitenned"

(Arany János: Stanzák „Mátyás dalünnepe” eposzi kísérletből)

Deleáció[szerkesztés]

A deleáció a neoretorikában detrakciós metaplazmus; három ponttal való jelölése egy elhagyott, de odaérthető elemnek. Például:

"Kis mécsfényt neked is, korod, büszkesége,
Lángszellem! ki jövél s eltünél… de hova?-
Mint üstökös, melyet élők nemzedéke
Egyszer lát s azontul nem lát többé soha!"

(Arany János: Névnapi gondolatok)

Ellipszis[szerkesztés]

Lásd Ellipszis (retorika)

Szinerézis[szerkesztés]

A szinerézis (latinul episynaloepe) a detrakció esete, a szó belsejében két egymást követő szótag összeolvasztása. A hétköznapi dauerdajer’, aero-éro’ szóalakokban látható a jelenség. Például:

"Szép kocsit csináltatok
Éd’sanyám számára…"

(Petőfi Sándor: Szülőimhez);

"Cse’bogár,
Cse’bogár
a gazdának csupa kár."

(Babits Mihály: Cigánydal)

Szinkopé[szerkesztés]

A szinkopé (görögül syncope, latinul elisio) hangkivetés, hangkiesés, detrakciós hangalakzat. Két teljes nyomatékú, hiátust alkotó magánhangzó közül szó- vagy szótaghatáron az egyik hang kiesik. Például leány helyett lány, tudom helyett t'om. A költői szabadság egyik megnyilvánulása, a klasszikus retorika szerint stíluserény. Például:

"Azzal vagdalkoznak némely
Nem tom milyen emberek…"

(Petőfi Sándor: Okatootáia)

"S fukar légy, alkván a’ honért,
Ha azt feláldozod."

(Vörösmarty Mihály: Honszeretet)