Dessauer Móric

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Dessauer Móric (Kajár, 1842. május 24.Meiningen, 1895. április 17.) rabbi.

Életrajza[szerkesztés]

Fia volt Dessauer Gábriel rabbinak. Várpalotán és Székesfehérváron tanult Talmudot, majd a breslaui szemináriumban rabbiképesítést, az egyetemen pedig filozófiai doktorátust szerzett. Előbb Köthenben, 1881-től kezdve pedig Meiningben lett kerületi rabbi.

Művei[szerkesztés]

  • Spinoza und Hobbes; Begründung ihrer staats- und Religionstheorien durch ihre philosophischen Systeme (Breslau, 1868);
  • Daniel, in sieben Kanzelreden für das Neujahrs- und Versöhnungsfest (u. o. 1875)
  • Des Sokrates der Neuzeit und sein Gedankenschatz; Sämmtliche Schriften Spinozas gemeinverständlich und kurz gefasst (Köthen, 1878)
  • Der deutsche Plato; Erinnerungsschrift zu Moses Mendelssohn 150-jährigen Geburstage (Berlin, 1879)
  • Blüthen und Knospen der Humanität aus der Zeit von Reuchlin bis Lessing (Zürich, 1881)
  • Humanität und Judentum (Lipcse, 1885).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Bp., Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2001.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.