Debreceni líciumfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Debreceni líciumfa
2010 nyarán (Gyula Péter fotója)
2010 nyarán (Gyula Péter fotója)
Típus élő
Miről híres botanikai ritkaság,
öreg fa,
egyháztörténeti emlék
Taxonnév közönséges ördögcérna (Lycium barbarum)
Védettség helyi jelentőségű természeti emlék
Védettség éve 1976
Kora 200-250 éves
Ország Magyarország
Földrajzi táj Dél-Nyírség
Település Debrecen
Hely Kálvin tér (hrsz. 8327), a Múzeum utca sarkán
Kezelő Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata
Debreceni líciumfa (Debrecen)
Debreceni líciumfa
Debreceni líciumfa
Pozíció Debrecen térképén
é. sz. 47° 31′ 56″, k. h. 21° 37′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 56″, k. h. 21° 37′ 25″

A debreceni líciumfa a debreceni református nagytemplom szomszédságában, az egykor püspöki palotaként funkcionáló épület előtt, a Múzeum utca és a Kálvin tér sarkán álló kis fa, a közönséges ördögcérna (Lycium barbarum, syn.: Lycium halimifolium) növényfaj egy példánya, ami Kálvin téri ördögcérna, Kálvin téri lícium vagy Kálvin téri Lycium[1] néven Debrecenben a helyi jelentőségű védett természeti emlékek egyike;[2] korábban a helyi jelentőségű védett természeti területek közé sorolták.[3][4][5]

A 3,5[6][7] vagy 4-5 méter[8] magasnak mondott fa a tövéből két vastag ágra osztódik,[9] az elágazás alatt 1,2 méter törzskerületű[10] (másutt csak 0,4 métert írnak),[7] csavarodott törzsű.[8] Habitusa egy 1940-ben készült képeslapon és egy 1965-ben kiadott, Debrecenről szóló útikönyvben található fotón egyaránt eltér a manapság láthatótól.[11][12]

A debreceni líciumfa több szempontból is különleges és jelentős. Egyrészt botanikai ritkaság, mivel a közönséges ördögcérna példányai általában cserjeméretűvé nőnek meg, és csak nagyon ritkán érik el a fatermetet. Másrészt idős: vannak, akik korát közel 200 évesre becsülik,[8] míg mások szerint már a 18. század közepén elültethették,[13] s eszerint a fa mintegy 250 éves. Harmadrészt egyháztörténeti emléknek számít, valamint legenda is kapcsolódik hozzá.[6] Negyedrészt pedig jelképe a református hit magyarországi meggyökeresedésének, történeti folytonosságának, és a világban szétszórt magyar reformátusságnak.[14]

A líciumfához helyezett szövegtáblán az alábbi olvasható:[m 1]

Ennek a fává nőtt iszalagnak a neve Lycium halimifolium, amint a magyar mondja: "ördögcérna" vagy "semfűsemfa". Ebben a növésben természeti ritkaság. A debreceni hagyomány szerint a reformáció lánglelkű apostola, Bálint pap vitázott egy Ambrosius nevű katolikus pappal. A vita hevében Ambrosius letört egy líciumgallyat, és kacagva leszúrta a földbe, mondva: "Akkor lesz ebből a vallásból valami, amikor ez fává nő!" És csakugyan fa lett belőle. A református vallás is Debrecenben lett a legvirágzóbb. A papi lakás, melynek ablakát beárnyékolta, 1764-ben épült Szilágyi Sámuel püspök számára, a Méliusz által lakott plébánia helyén. Az ablak előtt kiskert volt és abban nőtt a lícium.

Története[szerkesztés]

Debrecenben azt a parókiát, amelyben Méliusz Juhász Péter lakott a 16. században, és amelyben Huszár Gál nyomdája is működött, 1740 körül lebontották. A Méliusz-ház helyére 1764-ben Szilágyi Sámuel püspök számára építették azt a lakást, amelynek kiskertjében nőtt az ördögcérnabokor, és idővel a ház ablakának késő barokk stílusú, Alsómecenzéfett, Ludwig Jakab műhelyében készített[9] vasrácsaira fonódott. A 20. század fordulóján ezt az épületet is lebontották – helyén épült meg 1912-ben a püspöki palota, amit jelenleg lakóépületként használnak –, de a vasrácsot és a ráfonódott líciumfát meghagyták.[15][16]

1939-ben a fa köré ellipszis alakban 22 cm magas műkőkerítést épített vitéz Poroszlai János szobrász,[17] ennek azonban ma már nincs nyoma.

Az 1956-os forradalom idején, november 4. hajnalán a fiatal Mata János – aki akkor a debreceni egyetem hallgatója volt – és édesanyja szemtanúja volt, hogy az a szovjet harckocsi, amelyik egy sorozatot eresztett a Posta átjáró múzeum felőli oldalára, majdnem kidöntötte a líciumfát: a tank ugyan próbálta kikerülni, de fordulásakor a hátsó sarkával elérte és behorpasztotta az ablakrácsot, a rajta levő zománctáblát, és a fát is kissé elferdítette.[11]

2003-ban geoládát helyeztek el a közelében.[18]

2012-ben „Az év fája” címre jelölték Magyarországon,[7] de a sok fa között nem került a döntőbe.[19]

Legendája[szerkesztés]

A líciumfához kapcsolódó református legenda és hagyomány először egészében a debreceni Ferenczy családban fogalmazódott meg. A legenda a líciumfa születését a 16. századba, a reformáció korába helyezi, amikor a reformáció tanait követő Bálint pap[m 2] és a katolikus Ambróziusz (Ambrosius) kanonok a fa helyén folytatott hitvitát egymással. A hitvita előzménye az volt, hogy a Tisza vidékén is megjelenő reformáció hatására sokan áttértek a katolikus hitről az új hitre, s így tett a debreceni prior, Bálint pap is. Ennek eredményeképp a nagyváradi katolikus püspök a Rómát is megjárt Ambróziusz kanonokot küldte Debrecenbe, hogy nyilvános hitvitával az ottani reformáció híveit visszatérítse a katolikus hitre. A hitvita során a gyülekezet tagjai végül Ambróziusz mellé álltak, kivéve Bálint papot. A gyűlést követően a két pap továbbfolytatta a vitát útközben. Amikor a Paptava nevű mocsaras helyre értek, a vita hevében Ambróziusz egy közeli líciumbokorról letört egy vesszőt, s a földbe szúrta azzal, hogy „Akkor lesz a ti hitetekből valami, ha ez a dudva fává nő.” Erre Bálint azt felelte, hogy „Akkor fa lészen belőle.” A vessző aztán bokorrá, majd fává nőtt, s így a reformáció megerősödését és megszilárdulását szimbolizálja. A legendának azonban nincs hiteles történelmi alapja, mivel a fa kora közel 200-250 év, a hitvita pedig a hagyomány szerint a 16. században, azaz mintegy 470 éve zajlott.[20][16][15][6]

A művészetben és a tudományban[szerkesztés]

Zoltai Lajos 1904-ben Az egyháztéri öreg líciumról címmel cikket írt a Debreceni Ujságba (4. évf., 7. sz.),[21] majd 1914-es festményén ábrázolta a líciumfát is azon ház előtt, amit még 1764-ben építettek Szilágyi Sámuel püspök rezidenciájaként, és aminek a helyére került 1912-ben a püspöki palota.[22][23]

Rapaics Rajmund botanikus írt a fáról és a hozzá fűződő legendáról az Öreg fák, ősi legendák című cikkében (1929, Természettudományi Közlöny, 61. évf., 898. sz., 721-735. o.), valamint A magyarság virágai (1932) és a Magyar kertek (1940) című művében.[8]

A debreceni születésű Szabó Magda is megemlíti A holtig haza: Debrecen című művében:

…Vagy apám, vagy anyám állandó magyarázattal kísérte útjainkat, megtanultam a fává növekedett lyciumágacska legendáját, amely a Magyarországon örökre meghonosodó protestantizmust jelképezte, s megjegyeztem, hogy a Füvészkert helyén egykor mocsaras volt a föld, ezért nevezték Pap tavának,…
– Szabó Magda: A holtig haza: Debrecen[24]

Fráter Erzsébet biológus a Mesés növények, növényes mesék (2010) című meséskönyvében ugyancsak leírja a fa legendáját.[25]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Az 1940-es változat kis mértékben eltért ettől: „Ennek a fává nőtt iszalagnak a neve Licium halimifolium –, vagy amint a magyar mondja: „ördögcérna”, „sem fű, sem fa”. Ebben a növésében természeti ritkaság. A debreceni hagyomány szerint a reformatio lánglelkű apostola Bálint pap vitázott egy Ambrozius nevű katholikus pappal. A vita hevében Ambrozius letört egy licium galyat és kacagva leszurta a földbe mondá: „Akkor lesz ebből a vallásból valami, amikor ez fává nő!” Bálint pap rendületlen hittel válaszolt: „Akkor fa lesz belőle!” És csakugyan fa lett belőle. A református vallás is Debrecenben lett a legvirágzóbb. Tény az, hogy a papi lakás, melynek ablakát beárnyékozta, 1764-ben épült Szilágyi Sámuel püspök számára, a Méliusz által lakott plébánia helyén. Az ablak előtt kiskert volt és ebben nőtt a licium.” (Forrás: 1940 Debrecen, líciumfa. Tételfotót készítette: sass_melinda. darabanth.com (magyarul). Budapest: Darabanth Bélyegkereskedelmi és Numizmatikai Kft. (Hozzáférés: 2019. jan. 20.))
  2. Bálint papnak se a születési, se a halálozási időpontja nem maradt fenn, csak annyi ismeretes róla, hogy az 1500-as években élt, és 1536-ban Pápáról hozta magával Debrecen akkori földesura, Török Bálint (1527–1618). Bálint papot tartják Debrecen első reformátorának. (Forrás: Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata – Varga József: Kálvin téri ördögcérna (Debrecen Város természeti emlékei). mandadb.hu (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) (magyarul). Budapest: Forum Hungaricum Nonprofit Kft (Hozzáférés: 2019. jan. 20.))

Források[szerkesztés]

  1. Kálvin téri Lycium. termeszetvedelem.hu (magyarul). Budapest: A KvVM Természetvédelmi Hivatala (Hozzáférés: 2019. jan. 20.) (php)
  2. Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 24/2006. (VIII. 14.) rendelete a helyi jelentőségű természeti értékek védelméről: 2. melléklet. net.jogtar.hu (magyarul). Budapest: Wolters Kluwer Hungary Kft. (Hozzáférés: 2019. jan. 20.)
  3. Védett természeti területek (Debrecen, Hajdú-Bihar megye). termeszetvedelem.hu (magyarul). Budapest: A KvVM Természetvédelmi Hivatala (Hozzáférés: 2019. jan. 20.) (php)
  4. Hajdú-Bihar megye helyi jelentőségű természetvédelmi területei. provertes.hu (magyarul). Csákvár: Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány (Hozzáférés: 2019. jan. 20.) (php)
  5. Ökológiai állapot-felmérő adatlap – Kálvin téri Lycium. provertes.hu (magyarul). Csákvár: Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány (Hozzáférés: 2019. jan. 20.) (pdf)
  6. a b c A Semfűsemfa legendája. nol.hu (Népszabadság Online) (magyarul). Budapest (2015. júl. 10.) (Hozzáférés: 2019. jan. 20.)
  7. a b c "Se fű, se fa" iszalag Debrecenben. evfaja.okotars.hu (magyarul). Budapest: Ökotárs Alapítvány (Hozzáférés: 2019. jan. 20.)
  8. a b c d Priszter Szaniszló: A lícium (Lycium barbarum L., syn.: L. halimifolium Mill.) magyarországi története. (magyarul) Kitaibelia, IX. évf. 1. sz. (2004) 29 (25–30). o. ISSN 1219-9672 Hozzáférés: 2019. jan. 20. (pdf)
  9. a b Rapaics Raymund: Magyar kertek: A kertművészet Magyarországon. (magyarul) Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 1940. 180–181. o. Hozzáférés: 2019. jan. 20. (pdf)  
  10. Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata – Varga József: Kálvin téri ördögcérna (Debrecen Város természeti emlékei). mandadb.hu (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) (magyarul). Budapest: Forum Hungaricum Nonprofit Kft (Hozzáférés: 2019. jan. 20.)
  11. a b Mata János: 1956. november 4-e néma szemtanúja. bocskai-konyvtar.hu (magyarul). Debrecen: MH 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára és Közművelődési Központja (2017. nov. 5.) (Hozzáférés: 2019. jan. 20.) arch
  12. 1940 Debrecen, líciumfa. Tételfotót készítette: sass_melinda. darabanth.com (magyarul). Budapest: Darabanth Bélyegkereskedelmi és Numizmatikai Kft. (Hozzáférés: 2019. jan. 20.)
  13. Megyesi-Horváth Borbála: Kifaggattuk a cívisváros fáinak gondozóit. Fotó: Molnár Péter. haon.hu (Hajdú Online) (magyarul). Debrecen: Inform Média Lapkiadó Kft. (2018. máj. 12.) (Hozzáférés: 2019. jan. 20.)
  14. Győri L. János: A debreceni líciumfa legendája: Gondolatok a magyar református egységről. (magyarul) Kálvincsillag, 1. sz. (2010) 15–17. o. ISSN 2062-0624 Hozzáférés: 2019. jan. 20. (pdf)
  15. a b Győri János – Baráth Béla – G. Szabó Botond: Líciumfa. Fotó: Sereg Krisztián. reformacio.ma (magyarul). Budapest: Magyarországi Református Egyház (Hozzáférés: 2019. jan. 20.)
  16. a b Líciumfa, Debrecen. debrecen.varosom.hu (magyarul). Csomád: MTT Media Kft. (Hozzáférés: 2019. jan. 20.) (html)
  17. B. Vl/b. 8. Kálvin tér (Egyház tér). In Papp József: Debrecen város birtokkatasztere 1924–1950. (magyarul) Debrecen: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár. 1997. 109 (108–109). o. = A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei, 23. ISBN 963-7238-15-8 Hozzáférés: 2019. jan. 20. ISSN 0133-8676  
  18. 615. Líciumfa - ami "sem fű, sem fa" (GCLCFA). geocaching.hu (magyarul). Budapest: Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület (Hozzáférés: 2019. jan. 20.)
  19. Döntőbe nem került fák – 2012 (2. oldal). evfaja.okotars.hu (magyarul). Budapest: Ökotárs Alapítvány (Hozzáférés: 2019. jan. 20.)
  20. 4. Viola. In Rapaics Raymund: A magyarság virágai. (magyarul) 4 színes műmelléklettel, 14 fekete-fehér táblával és 125 szövegrajzzal illusztrálva. A Pesti Lloyd-Társulat Nyomdája nyomása. Budapest: Királyi Magyar Természettudományi Társulat. 1932. 84–85. o. Hozzáférés: 2019. jan. 20. (pdf) Az itt hivatkozott digitalizált változatban a 45. oldalon olvasható a legenda  
  21. 1904. In Zoltai Lajos munkásságának bibliográfiája. (magyarul) A bibliográfiát Sőregi János: Dr. Zoltai Lajos élete és működése. Debrecen. 1942. c. munkája alapján kiadásra előkészítette: Módy György (Déri Múzeum). Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem. 1989. 17. o. ISBN 963-471-676-8 Hozzáférés: 2019. jan. 27. (pdf)  
  22. dbkl: Az ősi cívisváros a tűzvészek korában. debrecenikepeslapok.blogspot.com (magyarul). Debreceni Képeslapok (2016. máj. 17.) (Hozzáférés: 2019. jan. 26.) (html)
  23. dbkl: Amiket már csak régi fotókon láthatunk. debrecenikepeslapok.blogspot.com (magyarul). Debreceni Képeslapok (2017. jan. 11.) (Hozzáférés: 2019. jan. 26.) (html)
  24. A holtig haza: Debrecen. In Szabó Magda: Kívül a körön. (magyarul) Borítóterv: Miklósi Imre. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó. 1980. 562 (557–579). o. ISBN 9-631517-79-9 Hozzáférés: 2019. jan. 20. (xhtml)  
  25. A debreceni líciumfa. In Fráter Erzsébet: Mesés növények, növényes mesék. (magyarul) Rajzolta: Csíkszentmihályi Berta. Utánnyomás. Budapest: Scolar Kiadó. 2016. 42. o. ISBN 978-963-244-198-6