Déli hantmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Déli hantmadár
45-090506-black-eared-wheatear-at-Ipsilou-Monastery-.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Nem: Oenanthe
Faj: O. hispanica
Tudományos név
Oenanthe hispanica
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Déli hantmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli hantmadár témájú médiaállományokat és Déli hantmadár témájú kategóriát.

A déli hantmadár (Oenanthe hispanica) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós le 1770-ben, a Motacilla nembe Motacilla hispanica néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

Előfordulása[szerkesztés]

Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában és a Közel-Keleten honos. A természetes élőhelye sziklás, köves, bokros, napsütötte hegyoldalak. Vonuló faj, a telet Afrika trópusi részén tölti.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon ritka kóborló, eddig 12 előfordulása ismert.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossz 14 centiméter, a szárny fesztávolsága 25-27 centiméter, testtömege 12-22 gramm.[5] A hímnek széles fekete szemsávja van.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Rovarokkal táplálkozik, főleg hangyákkal, de pókokat is fogyaszt.[5]

Szaporodása[szerkesztés]

A kövek közé a tojó fűszálakból készíti el csésze alakú fészkét, melyet mohával és szőrszálakkal bélel ki. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen a tojó 13-14 napig kotlik. A kikelt fiókák még 13-14 napot töltenek a fészekben, majd a sziklák között rejtőzködnek.[5]

Tojásai

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy , de már csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 Forint.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  5. a b c d e A MME Monitoring Központ adatlapja. (Hozzáférés: 2019. január 20.)

További információk[szerkesztés]