Curzon-vonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Világoskék: az eredeti, 1919-ben javasolt Curzon-vonal.
Sötétkék: a Curzon-vonal 1940-ben, a Szovjetunió által javasolt változata.

A Curzon-vonal Lord Curzon of Kedleston brit diplomata által 1919-ben Versailles-ban javasolt demarkációs vonal Lengyelország és Szovjet-Oroszország között. A későbbiekben ez adta a lengyel–szovjet határ alapját.

Utóélete[szerkesztés]

Lengyelországot, a közhellyel élve a Molotov–Ribbentrop-paktummalSztálin néhány száz kilométerrel nyugatra tolta” és ez a határvonal a második világháború után is megmaradt. Így gyökeresen átalakult helyzetbe kerültek a lengyelek és az ország kisebbségei is. A párizsi békekonferencián jóváhagyott országhatár az 1920-as évekre kialakult lengyel etnikai tértől nyugatra jött létre. Ennek következtében növekedett az országban élő lengyelek aránya és jelentősen csökkent a kisebbségeké. Ma keleten nagyjából az 1920-ban javasolt Curzon-vonal határolja az országot, míg nyugaton az Odera, mely jelenleg természetes választóvonal a német- és lengyellakta területek között.

A Lvov központú terület neve az ott élő nép körében a szovjet korszakban: „Zakerzonia” (Cursontúlia)

Források[szerkesztés]

Borsody, István. The New Central Europe: Triumphs and Tragedies. Matthias Corvinus Publishing Company (1993). ISBN 9781882785032