Culiacán Rosales

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Culiacán Rosales
Culiacán Rosales címere
Culiacán Rosales címere
Közigazgatás
Ország Mexikó
ÁllamSinaloa
KözségCuliacán
Alapítás éve1531
Községi elnökSergio Torres Félix
Irányítószám80000–
Körzethívószám667
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 675 773 fő (2010)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság30–110 m
IdőzónaMST (UTC-7)
MDT (UTC-6)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 24° 47′ 25″, ny. h. 107° 23′ 16″Koordináták: é. sz. 24° 47′ 25″, ny. h. 107° 23′ 16″
Culiacán Rosales (Sinaloa)
Culiacán Rosales
Culiacán Rosales
Pozíció Sinaloa térképén
Culiacán Rosales honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Culiacán Rosales témájú médiaállományokat.

Culiacán Rosales (röviden Culiacán) a mexikói Sinaloa állam fővárosa és legnagyobb települése. 2010-ben lakossága meghaladta a 675 000 főt, de a bővebb Culiacán községben több mint 858 000-en éltek.[2]

Földrajz[szerkesztés]

Fekvése[szerkesztés]

Culiacán Mexikó nyugati részén, Sinaloa állam középpontjában, a Nyugati-Sierra Madre hegylánca és a Csendes-óceán között fekszik, utóbbitól körülbelül 50 km távolságra. Maga a város a tenger szinte fölött körülbelül 50 méterrel fekvő, enyhén lejtős területen helyezkedik el, tőle északkeletre már magas hegyvonulatok kezdődnek. Területén folyik össze az északról érkező Humaya és a keletről jövő Tamazula folyó, ezek egyesülve Rosales néven érik el később az óceánt.[3]

Éghajlat[szerkesztés]

A város éghajlata forró és átlagosan csapadékos. Majdnem minden hónapban mértek már 40 °C feletti hőmérsékletet, de fagypont alattit még nem, az eddigi melegrekord 46 °C volt. A havi átlagos hőmérsékletek a januári 19,4 és a júliusi 29,8 fok között változnak. Az évi átlagosan 667 mm csapadék időbeli eloszlása rendkívül egyenetlen: míg a három tavaszi hónapban összesen 10 mm eső sem esik, addig a júliustól szeptemberig tartó három hónapos időszakban hull az éves mennyiség 77%-a.

Culiacán Rosales éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)41,042,039,041,541,545,542,546,041,541,542,537,046,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)27,828,930,532,834,935,935,534,834,434,231,528,232,5
Átlaghőmérséklet (°C)19,420,121,323,626,429,529,829,329,027,523,520,225,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)10,911,312,114,518,023,224,123,823,620,715,612,217,5
Rekord min. hőmérséklet (°C)2,03,03,03,09,012,013,016,017,011,05,03,02,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)181232120163209142502126667
Forrás: Servicio Meteorológico Nacional[4]


Közlekedés[szerkesztés]

A város nem tartozik a legfontosabb közlekedési csomópontok közé. Összesen egyetlen szövetségi főút, a 15-ös vezet át rajta, mely az északi határon elhelyezkedő Heroica Nogalest köti össze Mexikóvárossal.[5]

Culiacánt érinti a Ferromex kezelésében levő, a Csendes-óceán partvidékén végighaladó vasútvonal is.[6] A város nemzetközi repülőtérrel is rendelkezik, melynek neve Aeropuerto Internacional Federal de Culiacán.[7]

Népesség[szerkesztés]

A település népessége igen gyors ütemben növekszik:[2]

Év Lakosság
1990 415 046
1995 505 518
2000 540 823
2005 605 304
2010 675 773

Története[szerkesztés]

A mai város elődjét még az őslakó indiánok alapították Huey-Culhuacán vagy Colhuacán néven, mely navatl nyelven annyit tesz: Coltzin isten imádóinak helye. A spanyol hódítók, Nuño Beltrán de Guzmán vezetésével nem sokkal megérkezésük után, 1531. szeptember 29-én megalapították San Miguel de Culiacán nevű városukat, mely a következő századok során központjául szolgált a környező területek meghódításának és a kereszténység terjesztésének. A településnek 1763-ban 2216 lakója volt, 1793-ban pedig nevét hivatalosan Villa de Culiacánra változtatták.

Mexikó függetlenségére 1821. október 6-án tettek esküt a városban, mely 1823. július 21-én kapott ciudad rangot. Ekkor vált szét Sonora és Sinaloa is, de az 1824-es alkotmány újraegyesítette őket Nyugati Állam néven (Estado de Occidente), majd 1830-ban ismét szétváltak. Ez év október 13-án lett Culiacán Sinaloa fővárosa, 1831-ben pedig emlékoszlopot emeltek az esemény emlékére a főtéren.

1832-ben jelent meg a város első folyóirata, a Los Grecos, majd 1833-ban kolerajárvány pusztított Culiacánban. Ugyanezen év októberében megnyílt a Keresztelő Szent Jánosról és Aquinói Szent Tamásról elnevezett egyházi iskola. 1834-ben a Carlos Cruz de Echeverría vezette szövetségi hadsereg rátámadt a helyi kormányerőkre. 1842-ben kezdték építeni a város székesegyházát, de az építkezés csak 1885-ben fejeződött be. 1846-tól 1905-ig pénzverde is működött Culiacánban.

A városi székesegyház

1850. december 23-án, miután Antonio Rosales csapatai szétverték a megszálló francia erőket, a mexikói hadsereg dicsőségesen bevonult a városba. Ez volt a környéken az egyetlen település, melyet nem tudtak bevenni a franciák. 1852 viszont szerencsétlen év volt Culiacán számára: mazatláni szeparatisták dúlták és gyújtották fel a települést, októberben pedig hatalmas hurrikán pusztított. 1858-ban Joaquín Redo y Balmaceda elkezdte felvásárolni a várostól keletre elterülő földeket, később itt hozta létre az állam első cukorgyárát.

A reformháború elérte Culiacánt is: 1872-ben Márquez 1400 emberével támadt rá a városra, ahova előző este érkezett meg Pesqueira tábornok. A támadást visszaverték, Márquezék az El Coloso gyárba és a város keleti felén levő temetőbe húzódtak vissza, majd a harcok még hosszú ideig folytatódtak.

1874-ben nyílt meg a Colegio Civil Rosales, a Sinaloai Autonóm Egyetem elődje, a következő évben pedig először jelent meg a La Sombra de Rosales című irodalmi folyóirat. 1876-ban Donato Guerra 200 gyalogos és 50 lovas katonával a városba érkezett, hogy szembeszálljon az reelekcionista kormány erőivel. 1878-ban vetőmaghiány miatti tüntetések kezdődtek, 1883-ban pedig megnyílt a város első vasútvonala. 1884-ben avatták fel az új főteret, melyet négy év múlva szökőkutakkal is kidíszítettek. 1894-ben avatták fel az Apollóról elnevezett színházat, a következő évben pedig bevezették a városba az utcai villanyvilágítást. 1900-ban kezdték el építeni a Tamazula folyón átívelő Cañedo hidat, 1909-ben pedig újabb vasútvonal érte el a várost.

1910. január 4-én Culiacánba érkezett Francisco I. Madero, hogy megszervezze a helyi antireelekcionista (Porfirio Díaz elnök újraválaszthatóságát ellenző) csoportot. A következő évben Ramón F. Iturbe és Juan M. Banderas maderista csapatai szállták meg a várost és letartóztatták a porfirista Diego Redo Vega kormányzót, az El Coloso textilgyárat és a La Aurora cukorgyárat pedig felgyújtották. Bár először ki akarták végezni, Madero úgy rendelkezett, kíméljék meg az életét. 1913. november 14-én újra forradalmi erők vették be a várost, megszüntetve a huertisták utolsó állásait is a La Lomita-templomban. Venustiano Carranza hamarosan Culiacánba érkezett, hogy segítse egy alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozását. Március 5-én a helyi maderisták egy gyűlésen határozatot hoztak, melyben kijelentették, nem ismerik el a huertista rendszert. 1918 nyarán a helyőrség katonái fellázadtak és fosztogatni kezdtek, elfogták Regino Gonzálezt is, de ő megszökött és a megmaradt hű katonák és civilek segítségével pár óra alatt leverte a lázadást.

1924-ben kezdték kiadni a La Opinión című lapot, melyet 1942-ben annak ellenzéki hangvétele miatt Roberto T. Loaiza kormányzó megszüntetett. 1932-ben nyílt meg a Hospital Civil del Estado nevű kórház, bár már akkor működni kezdett, amikor még kész sem volt és fel sem avatták. 1944-ben avatták fel a Tamazula folyón épült Presa Sanalona nevű víztározót, ugyanebben az évben pedig megjelent a La Voz de Sinaloa újság első száma (ez 1977-ig létezett). 1949-ben újabb lappal, az El Diario de Culiacánnal bővült a helyi sajtó, 1956-ban az El Sol de Sinaloával, 1973-ban pedig az El Noroestével.[8]

Turizmus, látnivalók[szerkesztés]

A város sok évszázados műemlékekben nem bővelkedik, bár például a 16. századból megmaradt az Imala-templom, inkább a 19. és a későbbi századok építészete határozza meg arculatát. Legjelentősebb épületei az 1842-ben építeni kezdett székesegyház, az egyetem épülete, a Gustavo Garmendia piac, a Jézus Szent Szíve-templom, a La Lomita-templom, a községi palota és az egykori állami kongresszusi székház. A modern építészetet képviseli például a DIFOCUR kulturális központ, a kormányzati palota, az állami kongresszus épülete és a General Ángel Flores stadion.

Számos történelmi személyiségnek állított emlékmű mellett kiemelkedő jelentőségű az a hatalmas országzászló, melynek 75 méter magas rúdján egy 37,5 m × 21,42 m-es zászló lobog.[8]

Itt található az ország egyik legjelentősebb botanikus kertje, ahol több mint 1000 növényfaj él.[9]

Sport[szerkesztés]

A városban három jelentős sportegyesület működik: a Dorados de Sinaloa labdarúgócsapat 2016 nyarától a másodosztályú országos bajnokságban szerepel,[10] a Tomateros de Culiacán baseballcsapat a csendes-óceáni térségi bajnokságban (LMP),[11] a Caballeros de Culiacán kosárlabdaklub pedig a CIBACOPA nevű, szintén csendesóceán-partvidéki ligában.[12] A város legjelentősebb stadionja a Dorados otthona, az Estadio Banorte.

Források[szerkesztés]

  1. INEGI-statisztikák (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  2. a b SEGOB-INAFED adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  3. INEGI – Culiacán község földrajza (spanyol nyelven) (PDF). [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  4. SMN adatbázis (spanyol nyelven). [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  5. DGST adatbázis – Sinaloa útjai (spanyol nyelven) (PDF). [2014. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 18.)
  6. Mexikó vasúti térképe (spanyol nyelven). [2013. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 18.)
  7. A repülőtér az aeropuertos.net-en (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 18.)
  8. a b E-Local–INAFED kormányzati oldal – Culiacán község (spanyol nyelven). [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  9. A botanikus kert honlapja (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 18.)
  10. A Dorados honlapja (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 11.)
  11. A Tomateros honlapja (spanyol nyelven). [2014. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  12. A Caballeros honlapja (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 17.)