Cso Mansik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ennek a személynek a koreai családneve a(z) Cso.
Cso Mansik
Korea egyik nemzeti aktivistája
Született1883. február 1.
Kangszo, Csoszon
Elhunyt1950. október (67 évesen)
Phenjan
PártKoreai Demokrata Párt
Foglalkozáspolitikus
IskoláiMeidzsi Egyetem
Halál okalőtt seb
A Wikimédia Commons tartalmaz Cso Mansik témájú médiaállományokat.

Cso Mansik (hangul: 조만식, handzsa: 曺晩植, RR: Cho Man-sik?; Kangszo, 1883. február 1. – Phenjan, 1950. október) vagy írói álnevén Kodang (고당, 古堂) koreai nemzeti aktivista volt a koreai függetlenségi mozgalomban. Az Észak-Koreát beborító hatalmi harcba a második világháború utáni japán fegyverletételt követő hónapokban lépett be. Eredetileg Csót a Szovjetunió támogatta az észak-koreai hatalom megszerzése érdekében. Mivel Cso ellenezte a szovjetek nemzetközi ellenőrzését, Cso elvesztette támogatásukat és a szovjetek által segített északi kommunisták kiszorították a hatalomból. 1946 januárjában házi őrizet alá vették, majd később Cso eltűnt az észak-koreai börtönrendszerben, ahol nagy valószínűség szerint kivégezték, nem sokkal a koreai háború kezdete után.

Életútja[szerkesztés]

Cso 1883. február 1-jén született Kangszo megyében, Dél-Phjongan tartományban, ami 1948 óta Észak-Korea része. Neveltetése és taníttatása a hagyományos konfucianizmus szerint történt, de később áttért a protestáns vallásra és elöljáróvá nevezték ki. 1908 júniusától 1913-ig Cso Japánban élt, hogy jogot tanuljon Tokióban, a Meidzsi Egyetemen. A tokiói tanulmányai alatt került Cso kapcsolatba Gandhi ideológiáival az erőszakmentesség és az önellátást illetően. Cso később az erőszakmentesség eszméjét használta fel arra, hogy szembeszálljon a japán uralommal.

Függetlenségi törekvései[szerkesztés]

Miután Japán 1910-ben annektálta Koreát, Cso elkezdett még erőteljesebben részt venni az országában lévő függetlenségi mozgalomban. A március 1-jei mozgalomban való részvétele miatt letartóztatták több tízezer másik koreaival együtt. Cso arról is híressé vált, hogy nyilvánosan elutasította és ellenállt a koreai vezetéknév japán névre történő változtatásának. 1922-ben Cso megalapította a Koreai Termékeket Promotáló Egyesületet azzal a céllal, hogy önfenntartó gazdálkodást hozzon létre és hogy biztosítsa a koreaiak számára a kizárólagosan hazai készítésű termékekhez való hozzáférést. Cso az egyesületet arra is szánta, hogy egy nemzeti mozgalommá fejlődjön, amit minden vallási szervezet és társadalmi csoport támogat, különösen a közönséges koreai emberek. A Koreai Termékeket Promotáló Egyesületnek, az erős erőszakmentességre való törekvéseinek és a példaként szolgáló vezetése miatt Cso tiszteletet vívott ki még a kritikusaitól is és elnyerte a “koreai Gandhi” címet.

Második világháborús tevékenysége[szerkesztés]

1945 augusztusában, ahogy a japán fegyverletétel egyre sürgetőbbé vált, Phenjan japán birodalmi kormányzója megkereste Csót és megkérte, hogy szervezzen egy tanácsot, ami átveszi a hatalmat és megőrzi a stabilitást az elkerülhetetlenül közelgő hatalmi űrben. Cso elfogadta az együttműködést és 1945. augusztus 17-én létrehozta a Dolgozók Átmeneti Tanácsát az öt tartomány számára. A tanács funkciója az volt, hogy egységesítse a tagok és a feladatok számát, valamint a választások folyamatát a tartományok, városok, vidékek és falvak szintjén a Dolgozók Tanácsának megalapításához. Cso ezt a tanácsot összekötötte a Koreai Függetlenségre való Készülődés Tanácsával is. A Dolgozók Átmeneti Tanácsa az öt tartományban alapvetően jobboldali nacionalistákból állt, akik a kommunizmus ellenségei voltak. Mikor a szovjetek Phenjanba érkeztek a japán fegyverletételt követően, azt remélték, hogy befolyásolni tudják Cso Mansikot. Cso ebben az időben a leghíresebb vezető volt Phenjanban, legfőképpen a folyamatos japánoknak való ellenállása és a Koreai Termékeket Promotáló Egyesület alapítása miatt. Szovjet köztisztviselők gyakran találkoztak Csóval és próbálták őt meggyőzni, hogy vezesse a felemelkedő észak-koreai adminisztrációt. Cso azonban nem szimpatizált a kommunizmussal és nem bízott külföldi erőkben, kizárólag akkor egyezett volna bele együttműködésbe a szovjet erőkkel, ha a feltételeket Cso szabhatja meg, mint például kiterjedt autonómia. Cso követelményeit azonban a szovjet vezetők nem fogadták el. A szovjet kérések elutasítása ellenére Cso a Dél-phjongani Dolgozók Tanácsának az elnöke maradt.

1945. november 3-án Cso létrehozta saját politikai pártját, a Koreai Demokrata Pártot. Kezdetben Cso arra szánta a pártot, hogy a nacionalista jobb oldal egy autentikus politikai szervezetévé alakítsa azzal a céllal, hogy a japán megszállás után egy demokratikus társadalmat teremtsen meg. A szovjetek azonban nem járultak hozzá a Koreai Demokrata Párt megalapításához, ezért szocialista nyomás hatására Coj Jen Gent megválasztották a párt első igazgatóhelyettesének. Coj Jen Gen egy gerillakatona volt, aki a 88-as szovjet csapatban szolgált és Kim Ir Szen későbbi elnök barátja is volt. Ezek miatt a párt már a kezdetek óta a szovjet eszmék befolyása alatt állt.

Az a szovjet elképzelés, miszerint Cso a szovjet eszmékre támaszkodva lesz Észak-Korea vezetője, nem tűnt valószínűnek, ezért a szovjetek egy koreai kommunista, Kim Ir Szen részére szavaztak bizalmat. Kim 10 évet szolgált a szovjet hadseregben, mely során őrnagyi pozícióba emelkedett. Szovjet nyomás hatására Cso arra volt kényszerítve, hogy újjászervezze a Dolgozók Átmeneti Tanácsát az öt tartományban és több kommunistát fogadjon be az üléseken. Ideológiai eltéréseikből kifolyólag Kim és Cso nem tudtak együttműködni, és a szovjetek által erőltetett hatalommegosztás egyiküknek sem kedvezett.

Az 1945-ös moszkvai konferencián a győztes szövetséges erők megegyeztek Korea sorsáról és egy 5 évre szóló, négy hatalmi erő által irányított rendszert javasoltak, aminek letelte után Korea egy független állammá vált volna. Csónak ez túlzott külföldi, elsősorban kommunista befolyást jelentett volna az országa fölött, ezért elutasította az együttműködést. 1946. január 1-jén Andrej Alekszejevics Romanyenko, egy szovjet vezető megpróbálta Csót rávenni arra, hogy írja alá a támogatásáról szóló egyezményt, de Cso ezt elutasította. Miután a szovjet vezetők rájöttek, hogy nincs esély arra, hogy Cso jóváhagyja a szovjet hatalmat, elvesztették a reményüket abban is, hogy Cso lesz Észak-Koreának az az átmeneti vezetője, aki a szovjet eszméket képviseli. Január 5-én szovjet katonák elfogták Csót és Phenjanban, a Koryo Hotelben fogva tartották, ahonnan ő szóban folytatta a kommunistáknak való ellenállást. 1948-ban részt vett az alelnöki választásokon, de ekkorra a kommunista befolyás az országban annyira megnőtt, hogy Cso nem sok sikert ért el és csak 10 szavazatot kapott a Nemzetgyűléstől. Csót később átvitték egy Phenjanban lévő börtönbe, ahol életét vesztette. A közvélemény úgy tarja, hogy más politikai fogollyal együtt végezték ki 1950 októberében. Cso letartóztatása utat nyitott Kim Ir Szen hatalmának megszilárdításához, aki pozícióját 48 éven keresztül megtartotta, egészen 1994-ben bekövetkezett haláláig.

Öröksége[szerkesztés]

1970-ben Cso tetteit posztumusz elismerésben részesítették, amikor a dél-koreai kormány kitüntette őt a Koreai Köztársaság Rendjével. A taekwondo Kodang állása is az ő tiszteletére kapta nevét.

Források[szerkesztés]

Referenciák[szerkesztés]

  1. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p23
  2. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p10
  3. Wells, "New God, New Nation", p142
  4. Wells, "New God, New Nation", p87
  5. Eckert, "Korea, Old and New", p292
  6. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p11
  7. Wells, "New God, New Nation", p19
  8. Wells, "New God, New Nation", p142
  9. Wells, "New God, New Nation", p143
  10. Kim, The History of Korea, p142
  11. Armstrong, "The North Korean Revolution", p68
  12. Ree, "Socialism in One Zone", p87
  13. Lee, The Partition of Korea, p133
  14. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p14
  15. Wells, "New God, New Nation", p137
  16. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p14
  17. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p14
  18. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p22
  19. Lee, The Partition of Korea, p135
  20. Lee, The Partition of Korea, p145
  21. Ree, "Socialism in One Zone", p143
  22. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p24
  23. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p23
  24. Armstrong, "The North Korean Revolution", p123
  25. Movement Activists, Independence Hall of Korea, retrieved 14 November 2008
  26. Choi, Hong-hi (1972), Tae Kwon Do: Art Of Self Defence, International Taekwon-Do Federation, ISBN 978-1-897307-76-2

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Armstrong, Charles; Post, Jerrold (2004), The North Korean Revolution, 1945-1950, Cornell University Press, ISBN 0-8014-8914-8
  • Eckert, Carter (1990), Korea, Old and New: A History, Seoul: The Korea Institute, Harvard University, ISBN 0-9627713-0-9
  • Kim, Chun-gil (2005), The History of Korea, London: Greenwood, ISBN 0-313-33296-7
  • Lankov, Andrey (2002), From Stalin to Kim Il Song, Hurst & Co, ISBN 1-85065-563-4
  • Lee, Jong-soo (2006), The Partition of Korea after World War II, Basingstoke: Palgrave Macmillan, ISBN 1-4039-6982-5
  • Oliver, Robert (1989), Leadership in Asia: Persuasive Communication in the Making of Nations, 1850-1950, University of Delaware Press, ISBN 0-87413-353-X
  • Pratt, K.L.; Hoare, J.; Rutt, R. (1999), Korea: A Historical and Cultural Dictionary, Routledge, ISBN 978-0-7007-0464-4
  • Ree, Erik (1989), Socialism in One Zone: Stalin's Policy in Korea, 1945-1947, Oxford: Berg, ISBN 0-85496-274-3
  • Wells, Kenneth (1990), New God, New Nation: Protestants and Self-reconstruction Nationalism in Korea, 1896-1937, Honolulu: University of Hawaii Press, ISBN 0-8248-1338-3
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cso_Mansik&oldid=24999031”