Csillárkamoszatok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csillárkamoszatok
Micrasterias radiata
Micrasterias radiata
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Ország: Növények (Plantae)
Alország: Zöld növények (Viridiplantae)
Törzs: Csillárkamoszatok (Charophyta)
Osztályok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csillárkamoszatok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csillárkamoszatok témájú kategóriát.

A csillárkamoszatok (Charophyta) a növények (Plantae) országának egy törzse.

A konzervatív rendszerekben a zöldmoszatok harmadik, legfejlettebb osztályaként szerepel. Valóban a zöldmoszatok ősi alakjaiból származnak, de hamar önálló evolúciós útra tértek, és igen magas fejlettséget értek el, a moszatok közül ők állnak legközelebb az embriós növényekhez, de nem azok ősei, evolúciós zsákutcának minősülnek.

A csoport parafiletikus, ezért rendszerezésükben változás várható.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Igen fejlett teleptestű, mindig többsejtű moszatok. Testük levél- (filloid), szár- (kauloid) és gyökérszerű (rizoid) részekre tagolódik. Testüket kezdetleges bőrszövetnek tekinthető kéregsejtek borítják. Belső anatómiai differenciáltságuk nem éri el a barnamoszatok szintjét, nincs meg a kezdetleges bélparenchima, nincsenek vezető sejtkötegek és szilárdító rostsejtek. Örvös elágazásrendszerük a zsurlókéra emlékeztet, szembeötlő a felsőbbrendű növényekre jellemző nódusz-internódium (szárcsomó-csomóköz, szártag) tagolódás.

Szárszerű főtengelyük 10–100 cm hosszú, és a virágos növények szárától eltérően csavarodott. A sárgásvörös hím- és a zöld női ivarszervek az oldaltengelyek elágazásaiban helyezkednek el.

Színanyagaik, asszimilációs termékeik[szerkesztés]

A csillárkamoszatok asszimilációjának terméke a zöldmoszatokra jellemző keményítő és némi növényi zsír. A színanyagok túlnyomó része klorofill a és b, alfa- és béta-karotin, valamint különféle xantofillok.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Lassú patakokban, árkokban, nádasok tisztásain, jól felmelegedő, eutróf szikes vizekben tömegesek lehetnek; az ilyen növénytársulások a csillárkagyepek.

Szaporodásuk[szerkesztés]

A hímivarsejtekből lefűződő szaporítósejtek a vízben úszva termékenyítik meg a petesejtet; a tömegesen termelődő szaporítósejtek vörösre festik a vizet.

Érdekességek[szerkesztés]

A csillárkamoszatok világhírű kutatója Filarszky Nándor magyar növénymorfológus, aki monográfiát is írt erről a növénycsoportról.

Források[szerkesztés]

  • Urania Növényvilág I.: Alacsonyabbrendű növények
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
  • Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
  • Botta Pál, 1987: 88 színes oldal a vízi- és a mocsári növényekről. Mezőgazdasági, Budapest, p. 23. ISBN: 963 232 412 9
  • Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. ISBN 963 463 632 2 (2003)