Csillárkamoszatok
| Csillárkamoszatok | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Csoportok | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
A Wikifajok tartalmaz Csillárkamoszatok témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Csillárkamoszatok témájú kategóriát.
|
A csillárkamoszatok (Charophyta) a növények (Plantae) országának egy törzse.
A konzervatív rendszerekben a zöldmoszatok harmadik, legfejlettebb osztályaként szerepel. Valóban a zöldmoszatok ősi alakjaiból származnak, de hamar önálló evolúciós útra tértek, és igen magas fejlettséget értek el, a moszatok közül ők állnak legközelebb az embriós növényekhez, melyek kladisztikailag tagjai,[1] és melyek testvércsoportja a Zygnematophyceae.[2][3][4][5]
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Igen fejlett teleptestű, mindig többsejtű moszatok. Testük levél- (filloid), szár- (kauloid) és gyökérszerű (rizoid) részekre tagolódik. Testüket kezdetleges bőrszövetnek tekinthető kéregsejtek borítják. Belső anatómiai differenciáltságuk – többek közt a virágos növények kivételével – nem éri el a barnamoszatok szintjét, nincs meg a kezdetleges bélparenchima, nincsenek vezető sejtkötegek és szilárdító rostsejtek. Örvös elágazásrendszerük a zsurlókéra emlékeztet, szembeötlő a szövetes növényekre jellemző nódusz-internódium (szárcsomó-csomóköz, szártag) tagolódás.
Szárszerű főtengelyük 10–100 cm hosszú, és a virágos növények szárától eltérően csavarodott. A sárgásvörös hím- és a zöld női ivarszervek az oldaltengelyek elágazásaiban helyezkednek el.
Színanyagaik, asszimilációs termékeik
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A csillárkamoszatok asszimilációjának terméke a zöldmoszatokra jellemző keményítő és némi növényi zsír. A színanyagok túlnyomó része klorofill a és b, alfa- és béta-karotin, valamint különféle xantofillok.
Életmódjuk, élőhelyük
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Lassú patakokban, árkokban, nádasok tisztásain, jól felmelegedő, eutróf szikes vizekben tömegesek lehetnek; az ilyen növénytársulások a csillárkagyepek.
Szaporodásuk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A hímivarsejtekből lefűződő szaporítósejtek a vízben úszva termékenyítik meg a petesejtet; a tömegesen termelődő szaporítósejtek vörösre festik a vizet.
Érdekességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A csillárkamoszatok világhírű kutatója Filarszky Nándor magyar növénymorfológus, aki monográfiát is írt erről a növénycsoportról.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ de Vries, J; Archibald, JM (2018. március). "Plant evolution: landmarks on the path to terrestrial life". The New Phytologist. 217 (4): 1428–1434. doi:10.1111/nph.14975. PMID 29318635.
- ↑ Del-Bem, Luiz-Eduardo (2018. május 31.). "Xyloglucan evolution and the terrestrialization of green plants". New Phytologist (angol nyelven). 219 (4): 1150–1153. doi:10.1111/nph.15191. hdl:1843/36860. ISSN 0028-646X. PMID 29851097.
- ↑ Ruhfel, Brad R.; Gitzendanner, Matthew A.; Soltis, Pamela S.; Soltis, Douglas E.; Burleigh, J. Gordon (2014. február 17.). "From algae to angiosperms–inferring the phylogeny of green plants (Viridiplantae) from 360 plastid genomes". BMC Evolutionary Biology. 14: 23. doi:10.1186/1471-2148-14-23. ISSN 1471-2148. PMC 3933183. PMID 24533922.
- ↑ Wickett, Norman J.; Mirarab, Siavash; Nguyen, Nam; Warnow, Tandy; Carpenter, Eric; Matasci, Naim; Ayyampalayam, Saravanaraj; Barker, Michael S.; Burleigh, J. Gordon (2014. november 11.). "Phylotranscriptomic analysis of the origin and early diversification of land plants". Proceedings of the National Academy of Sciences (angol nyelven). 111 (45): E4859–E4868. Bibcode:2014PNAS..111E4859W. doi:10.1073/pnas.1323926111. ISSN 0027-8424. PMC 4234587. PMID 25355905.
- ↑ Vries, Jan de; Stanton, Amanda; Archibald, John M.; Gould, Sven B. (2016. február 16.). "Streptophyte Terrestrialization in Light of Plastid Evolution". Trends in Plant Science (angol nyelven). 21 (6): 467–476. doi:10.1016/j.tplants.2016.01.021. ISSN 1360-1385. PMID 26895731.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Urania Növényvilág I.: Alacsonyabbrendű növények
- Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
- Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
- Botta Pál (1987). 88 színes oldal a vízi- és a mocsári növényekről. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 23. o. ISBN 9632324129.
{{cite book}}:|archive-url=requires|archive-date=(súgó) - Podani János (2003). A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. ISBN 963 463 632 2.