Ugrás a tartalomhoz

Csillárkamoszatok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csillárkamoszatok
Micrasterias radiata
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Ország: Növények (Plantae)
Alország: Zöld növények (Viridiplantae)
Törzs: Csillárkamoszatok (Charophyta)
Csoportok
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Csillárkamoszatok témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Csillárkamoszatok témájú kategóriát.

A csillárkamoszatok (Charophyta) a növények (Plantae) országának egy törzse.

A konzervatív rendszerekben a zöldmoszatok harmadik, legfejlettebb osztályaként szerepel. Valóban a zöldmoszatok ősi alakjaiból származnak, de hamar önálló evolúciós útra tértek, és igen magas fejlettséget értek el, a moszatok közül ők állnak legközelebb az embriós növényekhez, melyek kladisztikailag tagjai,[1] és melyek testvércsoportja a Zygnematophyceae.[2][3][4][5]

Megjelenésük, felépítésük

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igen fejlett teleptestű, mindig többsejtű moszatok. Testük levél- (filloid), szár- (kauloid) és gyökérszerű (rizoid) részekre tagolódik. Testüket kezdetleges bőrszövetnek tekinthető kéregsejtek borítják. Belső anatómiai differenciáltságuk – többek közt a virágos növények kivételével – nem éri el a barnamoszatok szintjét, nincs meg a kezdetleges bélparenchima, nincsenek vezető sejtkötegek és szilárdító rostsejtek. Örvös elágazásrendszerük a zsurlókéra emlékeztet, szembeötlő a szövetes növényekre jellemző nódusz-internódium (szárcsomó-csomóköz, szártag) tagolódás.

Szárszerű főtengelyük 10–100 cm hosszú, és a virágos növények szárától eltérően csavarodott. A sárgásvörös hím- és a zöld női ivarszervek az oldaltengelyek elágazásaiban helyezkednek el.

Színanyagaik, asszimilációs termékeik

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csillárkamoszatok asszimilációjának terméke a zöldmoszatokra jellemző keményítő és némi növényi zsír. A színanyagok túlnyomó része klorofill a és b, alfa- és béta-karotin, valamint különféle xantofillok.

Életmódjuk, élőhelyük

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lassú patakokban, árkokban, nádasok tisztásain, jól felmelegedő, eutróf szikes vizekben tömegesek lehetnek; az ilyen növénytársulások a csillárkagyepek.

A hímivarsejtekből lefűződő szaporítósejtek a vízben úszva termékenyítik meg a petesejtet; a tömegesen termelődő szaporítósejtek vörösre festik a vizet.

A csillárkamoszatok világhírű kutatója Filarszky Nándor magyar növénymorfológus, aki monográfiát is írt erről a növénycsoportról.

  1. de Vries, J; Archibald, JM (2018. március). "Plant evolution: landmarks on the path to terrestrial life". The New Phytologist. 217 (4): 1428–1434. doi:10.1111/nph.14975. PMID 29318635.
  2. Del-Bem, Luiz-Eduardo (2018. május 31.). "Xyloglucan evolution and the terrestrialization of green plants". New Phytologist (angol nyelven). 219 (4): 1150–1153. doi:10.1111/nph.15191. hdl:1843/36860. ISSN 0028-646X. PMID 29851097.
  3. Ruhfel, Brad R.; Gitzendanner, Matthew A.; Soltis, Pamela S.; Soltis, Douglas E.; Burleigh, J. Gordon (2014. február 17.). "From algae to angiosperms–inferring the phylogeny of green plants (Viridiplantae) from 360 plastid genomes". BMC Evolutionary Biology. 14: 23. doi:10.1186/1471-2148-14-23. ISSN 1471-2148. PMC 3933183. PMID 24533922.
  4. Wickett, Norman J.; Mirarab, Siavash; Nguyen, Nam; Warnow, Tandy; Carpenter, Eric; Matasci, Naim; Ayyampalayam, Saravanaraj; Barker, Michael S.; Burleigh, J. Gordon (2014. november 11.). "Phylotranscriptomic analysis of the origin and early diversification of land plants". Proceedings of the National Academy of Sciences (angol nyelven). 111 (45): E4859–E4868. Bibcode:2014PNAS..111E4859W. doi:10.1073/pnas.1323926111. ISSN 0027-8424. PMC 4234587. PMID 25355905.
  5. Vries, Jan de; Stanton, Amanda; Archibald, John M.; Gould, Sven B. (2016. február 16.). "Streptophyte Terrestrialization in Light of Plastid Evolution". Trends in Plant Science (angol nyelven). 21 (6): 467–476. doi:10.1016/j.tplants.2016.01.021. ISSN 1360-1385. PMID 26895731.