Crenarchaeota
 | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
 STSV-1 vírussal fertőzött Sulfolobus. | ||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||
| ||||||
| Szinonimák | ||||||
| ||||||
| osztályok | ||||||
| ||||||
| Hivatkozások | ||||||
 A Wikifajok tartalmaz Crenarchaeota témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Crenarchaeota témájú kategóriát.
|
A Crenarchaeota (más néven Crenarchaea vagy eociták) az Archaea domén egyik törzse. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek.[2][3][4] Kezdetben kénfüggő extremofileknek gondolták őket, de a legújabb vizsgálatok szerint lehet hogy a leggyakoribb archeák a tengeri környezetben.[5] Az rRNS-szekvenciák alapján elkülönítették őket a többi ősbaktériumtól, és más élettani jellemzők, például a hisztonok hiánya is támogatta ezt a felosztást, bár néhány fajban találtak hisztonokat.[6] Egészen a közelmúltig minden tenyésztett Crenarchaea termofil vagy hipertermofil organizmus volt.[7] Gram-negatívak és morfológiailag változatosak, a sejtjei lehetnek például pálcika vagy gömb alakúak.[8]
Sulfolobus
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A törzs egyik legjobban jellemzett tagja a Sulfolobus solfataricus. Eredetileg egy olaszországi geotermikus hőforrásból izolálták, és 80 °C-on és 2–4 pH-nál is képes növekedni.[9] Felfedezése óta a nem számos faját megtalálták az egész világon. Ellentétben a tenyésztett termofilek túlnyomó többségével aerob módon nő és kemoorganotróf (az energiát szerves forrásokból például cukrokból nyeri). Ezek a tényezőknek köszönhetően sokkal egyszerűbb tenyészteni laboratóriumi körülmények között, mint az anaerob baktériumokat, és a Sulfolobus modellszervezetté vált a hipertermofilek tanulmányozásában. Különböző vírusainak nagy csoportját is felfedezték.
Tengeri fajok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]DNS szekvenciáit megtalálták a talajban és édesvizekben, ami arra utal hogy ez a törzs jelen van a legtöbb környezetben. 2005-ben publikálták, hogy sikerült “alacsony hőmérsékletű Crenarchaeota” tenyészteni. A Nitrosopumilus maritimus egy ammóniaoxidáló szervezet, tengeri akvárium tartályából izolálták, és már 28 °C-on is képes növekedni.[10]
Az eocita-elmélet azt sugallja hogy az eukarióták a prokarióta eocitáből fejlődött ki.[12] Az egyik lehetséges része a bizonyítéknak a közeli kapcsolat a Crenarchaea és az eukarióták között az RNS-polimeráz Rbp-8 alegység homológ jelenléte a Crenarcheaban, de nincs a Euryarchaeotában.[13]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Woese CR, Kandler O, Wheelis ML (1990). "Towards a natural system of organisms: proposal for the domains Archaea, Bacteria, and Eucarya". Proc Natl Acad Sci U S A. 87 (12): 4576–9. Bibcode:1990PNAS...87.4576W. doi:10.1073/pnas.87.12.4576. PMC 54159. PMID 2112744.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ See the NCBI webpage on Crenarchaeota
- ↑ C.Michael Hogan. 2010. Archaea. eds. E.Monosson & C.Cleveland, Encyclopedia of Earth. National Council for Science and the Environment, Washington DC.
- ↑ Data extracted from the "NCBI taxonomy resources". Biotechnológiai Információk Nemzeti Központja. Hozzáférés: 2007. március 19..
- ↑ Madigan M; Martinko J (editors). (2005). Brock Biology of Microorganisms (11th ed.). Prentice Hall. ISBN 0-13-144329-1.
{{cite book}}:|author=has generic name (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Cubonova L, Sandman K, Hallam SJ, Delong EF, Reeve JN (2005). "Histones in Crenarchaea". Journal of Bacteriology. 187 (15): 5482–5485. doi:10.1128/JB.187.15.5482-5485.2005. PMC 1196040. PMID 16030242.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Blochl E, Rachel R, Burggraf S, Hafenbradl D, Jannasch HW, Stetter KO (1997). "Pyrolobus fumarii, gen. and sp. nov., represents a novel group of archaea, extending the upper temperature limit for life to 113 °C". Extremophiles. 1 (1): 14–21. doi:10.1007/s007920050010. PMID 9680332.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Garrity GM, Boone DR (editors) (2001). Bergey's Manual of Systematic Bacteriology Volume 1: The Archaea and the Deeply Branching and Phototrophic Bacteria (2nd ed.). Springer. ISBN 0-387-98771-1.
{{cite book}}:|author=has generic name (súgó) - ↑ Zillig W, Stetter KO, Wunderl S, Schulz W, Priess H, Scholz I (1980). "The Sulfolobus-"Caldariellard" group: Taxonomy on the basis of the structure of DNA-dependent RNA polymerases". Arch. Microbiol. 125 (3): 259–269. doi:10.1007/BF00446886.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Könneke M, Bernhard AE, de la Torre JR, Walker CB, Waterbury JB, Stahl DA (2005). "Isolation of an autotrophic ammonia-oxidizing marine archaeon". Nature. 437 (7058): 543–6. Bibcode:2005Natur.437..543K. doi:10.1038/nature03911. PMID 16177789.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Cox, C. J., Foster, P. G., Hirt, R. P., Harris, S. R., Embley, T. M. (2008). "The archaebacterial origin of eukaryotes". Proc Natl Acad Sci USA. 105 (51): 20356–61. Bibcode:2008PNAS..10520356C. doi:10.1073/pnas.0810647105. PMC 2629343. PMID 19073919.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ "(UCLA) The origin of the nucleus and the tree of life". Hozzáférés: 2011. május 4..
{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ "Early evolution of eukaryotic DNA-dependent RNA polymerases". Trends Genet. 24: 211–5. 2008. doi:10.1016/j.tig.2008.02.002. PMID 18384908.
