Charango

Charango
Más nyelveken
ajmara: khirkhi khiwiña kecsua: charanku
Besorolás
húros → lantok pengetős
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	321.321-5
Menzúra	360 mm
Hangolás	g'g'-c"c"-e"e'-a'a'-e"e"
Rokon hangszerek	mandolin, gitár
Hangminta
Hangszerjátékos	charanguista
A Wikimédia Commons tartalmaz Charango témájú médiaállományokat.

A charango (kiejtése kb. „csárángo”) kis gitárra emlékeztető húros, pengetős hangszer, elsősorban Dél-Amerika andoki vidékein használt népi zeneszerszám. Létezik egy kisebb, magasabbra hangolt változata, a walaycho (kiejtése kb. „uálájcso”), és egy mélyebb, testesebb, ennek neve ronroco (kiejtése kb. „ronroko”).

Leírása

Tető

Hagyományosan duplán ívelt, gitárszerű körvonala van, de főleg újabban sokféle más, akár sokszögletű formát is ölthet. A tetőn a régi gitároknál, lantoknál megszokott vékony, csomózásos rendszerű húrláb, fölötte kerek hanglyuk található. Jellemző a gazdag berakásos díszítés.

Nyak

A fogólap bundozott, kis mértékben a tető fölé emelkedik. Az apró testhez képest a nyak és a lapos hangolófej vaskosnak tűnik, öt dupla húrnak kell, hogy helyet adjon. A hangolás eredetileg fakulcsokkal, újabban mechanikus húrgépekkel történik.

Test

Sokféle anyagból, sokféle formában készülhet. Peruban gitárhoz hasonló módon hajlított kávával, lapos háttal fordul elő, Bolíviában a legjellemzőbb típus az, amelynek teste a quirquincho nevű, a tatuval rokon emlősállat csontpáncéljából készül. Létezik egy darab fából kivájt, monoxilitikus hangszertest is, ennek formája a quirquincho ívelt formáját követi, a legjobb hangú és legtartósabb hangszerek így készülnek. Ezek anyaga leggyakrabban a soto mara nevű vörös színű keményfa.

Húrozás

Eredetileg bélhúrokat, manapság nylon húrokat, vagy horgászzsinórt használnak. Ritkán előfordulnak fémhúrok is.

Hangolása:

• g'g' – c"c" – e"e' – a'a' – e"e"

A húrpárok hangmagassága balról jobbra haladva nem egyfolytában emelkedő, hanem a középső húrnál megbicsaklik, majd újra emelkedik. Így a hangszer ritmikus, akkordozós játékmódnál tömör, világos hangzásképet ad, dallamok játszásakor pedig olyan játéktechnikát tesz lehetővé, ami a hárfa hangzásvilágát idézi, tehát az egymás utáni hangok egymásba úsztathatók.

A hangszercsalád

Tatu a természetben...

...és a hangszerész műhelyében

A charango nemcsak egy hangszer, de egyben egy hangszercsalád elnevezése is, melynek tagjai méreteikben, hangolásukban különböznek.

név	menzúra	hangolás
Walaycho	230 mm	c"c" – f"f" – a"a' – d"d" – a"a"
Charango	360 mm	g'g' – c"c" – e"e' – a'a' – e"e"
Ronroco	440 mm	g'g – c"c' – e'e' – a'a' – e'e'
Charangón	440 mm	d'd' – g'g' – h'h – e'e' – h'h'

Története

Eredete

A régi amerikai civilizációkban a húros hangszerek ismeretlenek voltak, a charango mintájául szolgáló hangszer bizonyára a spanyol hódítók által használt vihuela, vagy inkább az öt húrpárral randelkező későbbi barokk gitár lehetett. Az egykor ezüstbányáiról híres Potosí vidékén jelent meg először, kezdetben gitárszerű kávás testtel épült, majd a fában szegény hegyvidéken egyéb építési anyagok is előtérbe kerültek, mint például a quirquincho nevű övesállat páncélja. Az Andok kecsuák és ajmarák által lakott vidékein terjedt el, elsősorban a meszticek és az indián őslakosok között.

Hangszer és politika

A hatvanas évek második felétől lépett ki a hangszer megszokott népi közegéből, kapott különös jelentőséget, vált Dél-Amerikán kívül is ismertté. Fiatal baloldali diákok és értelmiségiek ekkor fedezték fel maguknak az andokbeli népzenét, és vált ez a kultúra identitástudatuk részévé. Az indián népzene és hangszerei ettől kezdve társadalomkritikai, antikapitalista üzenetek hordozóivá, jelképeivé váltak, az ebben a stílusban írt dal, a „nueva canción” a néppel való politikai kommunikáció hatékony eszköze lett. Annyira, hogy Augusto Pinochet, mikor 1973-ban Chilében katonai puccsal hatalomra került, a charangót más népi hangszerekkel együtt egyszerűen betiltotta.

A hangszer oktatási anyaga magyar nyelven

Magyar nyelven 2020 végén megjelent „Charangó mindenkinek" címen charango tankönyv, melyet Hector Soto chilei zenepedagógus és charangista oktatási anyagából állítottak össze a szerző engedélyével. A mű eredeti címe „Charango para todos”, melyet egy weblap anyaga is támogat, valamint ugyanilyen néven egy YouTube csatornára rögzített videóanyaggal segítik a tanulást. Ezen anyagok segítségével egy zenéhez értő és gitár előtanulmányokkal rendelkező érdeklődő is meg tudja tanulni a charango kezelését.

A charango mesterei

• Mauro Núñez (Bolívia, 1902–1973)
• Ernesto Cavour (Bolívia)
• Hector Soto (Chile)
• Jaime Torres (Argentina)
• Mauro Núñez (Bolivia)
• Ernesto Cavour Aramayo (Bolivia)
• Eddy Navia (Bolivia)
• Jorge Milchberg (Argentina)
• Klarken Orosco (Bolivia)
• Gastón Ávila (Chile)
• Horacio Duran (Chile)
• Alberto Arteaga (Bolivia)
• Gustavo Santaolalla (Argentína)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Charango témájú médiaállományokat.

• Charango para todos el portal de Héctor Soto
• A Bolíviai Charango Társaság honlapja
• Charango-típusok
• Perui charango honlap
• The Charango as Transcultural Icon of Andean Music, Max Peter Baumann, University of Bamberg
• La construcción de la historia: el charango en la memoria colectiva mestiza ayacuchana, Julio Mendívil
• „Charangó mindenkinek"