Bettelheim-Gomperz Caroline
| Bettelheim-Gomperz Caroline | |
 | |
| Hans Makart festménye | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Bettelheim Caroline |
| Született | 1845. június 1. Pest |
| Elhunyt | 1925. december 13. (80 évesen) Bécs |
| Sírhely | Döblingi temető |
| Házastársa | Julius (Ritter von) Gomperz (h. 1867; † 1909) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera, kamarazene |
| Aktív évek | 1853–1867 |
| Hangszer | zongora |
| Hang | alt |
| Tevékenység | zongoraművész, opera-énekesnő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bettelheim-Gomperz Caroline témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bettelheim-Gomperz Caroline (férjezett nevén Caroline von Gomperz-Bettelheim, leánykori nevén Bettelheim Caroline/Karoline) (Pest, 1845. június 1. – Bécs, 1925. december 13.) opera-énekesnő (alt) és zongoraművésznő. (Gyakran összetévesztik unokanővérével, Caroline Tellheim [1842–1906] énekesnővel.[1])
Élete[szerkesztés]
Kisgyermekként, családjával került Bécsbe. Goldmark Károlynál tanult zongorázni. Már nyolcéves korában fellépett, tizenkét és tizennégy éves kora között rendszeresen koncertező zongoraművésznő. Ekkor fedezte fel énekesi és színészi képességeit Moritz Laufer, a kor ismert hangképzőtanára. Ő beszélte rá a hangszeres művésznek készülő lányt a színpadi pályára. Két évig tanította Bettelheimet..
Tizenhat évesen, egy előéneklés után került az Udvari Operába, ahol 1861. május 13-án debütált az egyik papnőként Gluck Iphigénia Tauriszban c. operájában. Kisebb szerepek után, még mindig csak tizenhét és fél évesen Azucenát (Verdi: A trubadúr) énekelte 1862 decemberében. Rövid pályája csúcsát Szelika szerepe jelentette Meyerbeer Afrikai nőjében. Az operai fellépések mellett dalesteken és oratóriumokban is szerepelt, olykor zongoristaként is. Eljutott a londoni His Majesty's Theatre-be, Lipcsébe, Frankfurt am Mainba. Aachenben Liszt Ferenccel szerepelt a Beethoven-emlékmű javára rendezett koncerten.
Pályája csúcsán, 1867-ben vette feleségül Julius Ritter von Gomperz (1823–1909), nagyiparos, a Brünni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a felsőház tagja.[2] A férj ragaszkodott hozzá, hogy Bettelheim hagyjon fel a nyilvános szereplésekkel, ezért feleségként már csak házi koncerteken lépett fel. Az Udvari Operától a színpadtól való búcsúzáskor kamara-énekesnői címet kapott.
Házasságukból gyermek nem született. Döblingi villájukban ma Bécs város zeneiskolája működik.[3]
Szerepei[szerkesztés]
- Gluck: Iphigénia Tauriszban – Papnő
- Meyerbeer: Az afrikai nő – Szelika
- Mozart: A varázsfuvola – Harmadik fiú
- Rossini: Tell Vilmos – Hedwig
- Verdi: A trubadúr – Azucena
- Wagner: A bolygó hollandi – Mary
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Wien Geschichte Wiki. [2014. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
- ↑ Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950
- ↑ A Hainisch/Gomperz-villa története. [2014. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 9.)
Források[szerkesztés]
- Eisenberg, Ludwig: Großes biographisches Lexikon der Deutschen Bühne im XIX. Jahrhundert
- Jewish Encyclopedia
- Oesterreichisches Musiklexikon Archiválva 2014. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben Uwe Harten életrajza
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 116. o. Online elérés
