Az afrikai nő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az afrikai nő
(L’Africaine)
opera
Victor Warot Don Alvaro szerepében
Victor Warot Don Alvaro szerepében
Eredeti nyelv francia
Zene Giacomo Meyerbeer
Librettó Eugène Scribe
Főbb bemutatók 1865. április 28. (Salle Le Peletier, Marie Sasse, Armand Castelmary, Emilio Naudin, Jean-Baptiste Faure, Louis-Henri Obin, François George-Hainl)

Az afrikai nő Giacomo Meyerbeer utolsó, posztumusz elkészített és bemutatott operája. A darab egy évvel a szerző halála után 1865-ben került sor Párizsban, a grand opéra virágzásának a végén.

Az opera szövegkönyve és keletkezésének története[szerkesztés]

A négy főszereplő az ősbemutatón

A szövegkönyvíró Eugène Scribe a történelmi valóságot ez esetben is olyan szabadon kezelte, mint A próféta librettójában. Az opera tulajdonképpen a nagy portugál felfedezőről Vasco da Gammáról szólna, csakhogy a felfedező kalandjaiból a szenvedély drámája lett Selica, az afrikai nő mellett. A történet tele van ellentmondásokkal. Selica egy hindu nő, mégis afrikai, Don Pedro nem ért a tengerészethez, mégis egy hajóhad parancsnoka lett. A legvalószínűtlenebb tényező mégis a darab végén megjelenő mérgező illatú fa. Ezt az ötletet honnan vehette Scribe?

A szövegkönyvet 1837-ben vette kézbe a szerző és a zene első változat feltehetőleg már 1840-ben kész volt, de Meyerbeer nem volt megelégedve a partitúrával és félre tette azt. 1851-ben aztán újra elővette a darabot és halála évéig szinte az egész darabot újra írta. Az egyes zenei részek összeállítását azonban már nem tudta elvégezni. Ezt a munkát F. J Fétis végezte el. az első bemutatót 1840-re tervezték, de a szereposztási nehézségek miatt leállt a munka. Az egzotikus történet eleinte nem is volt történelmi vonatkozású, az 1851-től újrainduló munkálatok következtében Scribe is átírta a történetet.

Az opera szereplői és helyszínei[szerkesztés]

Az ősbemutató díszletei
Szereplő Hangfekvés
Inez, Don Diego lánya szoprán
Anna szoprán
Selica, rabnő mezzoszoprán
Vasco da Gama, tengerész tiszt, felfedező tenor
Don Alvaro, a tanács tagja tenor
Nelusco, rabszolga bariton
Don Pedro, a portugál kormánytanács elnöke basszus
Don Diego, admirális basszus
Főinkvizítor basszus
A brahmanok főpapja basszus
  • Történik: Lisszabonban, egy tengeri hajón és Afrikában a XVI. század végén
  • Helyszínek: 1. felvonás: Az admirális lisszaboni palotájának egyik terme, 2. felvonás: egy börtön cella, 3. felvonás: Pedro hajójának fedélzete, 4. felvonás:Madagaszkár, V. felvonás: Slica kertje

Az opera cselekménye[szerkesztés]

I. felvonás[szerkesztés]

Ines híreket vár szerelméről, Vasco da Gamáról, aki Bartolomeu Diaz hajóhadához csatlakozott, hogy megkeresse az Indiába vezető hajóutat. Don Diego érkezik Don Pedro társaságában. A felfedező halál hírét hozzák és egyúttal határoznak Ines további sorsa felől is: legyen Don Pedro jegyese ezentúl. Ines elsiet, a tanács tagjai bevonulnak. Azt kell eldönteniük, hogy kell-e segítség Diaznak? Don Alvaro meghozza a legújabb híreket, miszerint Diaz hajóhada elpusztult, csak egy tiszt élte túl a katasztrófát. Vasco da Gama az, aki máris új hajóflottát kér és benyújt egy tervezetet az expedícióról. Alvar Vasco mellé áll, Don Pedro kilopja az egyik térképet Gama emlékiratából. A tanács leszavazza Vasco tervét, aki erre olyan hangosan kifakad ellenük, hogy örökös rabságra ítélik.

II. felvonás[szerkesztés]

Vasco da Gama az inkvizíció börtönében alszik, egyetlen társasága Selica, az Indiából magával hozott rabnő. Vasco álmában Inesról beszél. Nelusco lopódik be, a felfedező rabszolgája. Észreveszi, hogy Selica beleszeretett a hajósba. Selica annak a földnek a királynője, ahonnan Nelusco is származik. A fiú bosszút forral és meg akarja ölni gazdáját, de Selica közbeveti magát. Nelusco meghajol királynője akarata előtt. Felébresztik Vascot és elárulják neki a hazájukba vezető utat. Közben Ines és Pedro lépnek a tömlöcbe. Vasco szabadon távozhat, de Ines férje és az új expedíció vezetője Pedro lesz. Nelusco, mint kormányos felajánlja szolgálatait, Vasco egyből átlátja a helyzetet: Pedro az ő kárán akar hírnevet szerezni magának.

III. felvonás[szerkesztés]

Pedro hajójának a fedélzetén matrózok és asszonyok imádkoznak. Alvaro óvatosságra inti Pedrót Neluscót illetően, de az bízik kormányosában. Közben tudomásukra jut, hogy egy portugál hajó követi őket. Vascót Pedro elé vezetik. A felfedező látja, hogy Nelusco zátonyra kormányozza a hajót, de a parancsnok nem hisz neki, láncra vereti. A zátonyra futott hajót elözönlik a hinduk (Afrikában!) és térdre borulnak királynőjük előtt. Selica szabadon engedi Vascót.

IV. felvonás[szerkesztés]

Selica látványos diadalmenettel tér vissza trónjára. A brahmanok főpapja megesküdteti a királynőt, hogy valamennyi európait ki fogja végeztetni. De a királynő Vascót megmenti és a férjévé fogadja. Selica azután kész szabadon engedni a hajóst, akit annyira meghatott megmentője tette, hogy kész lenne igazi férjévé válni. De amint meghallja Ines hangját kiszakítja magát a királynő öleléséből.

V. felvonás[szerkesztés]

Vasco és Ines Selica előtt vannak kihallgatáson. A királynő parancsba adja, hogy szereljenek fel számukra egy hajót. Nelusco feladata a szerelmesek útnak indítása. Ő addig kertjében, a halálos illatú manzanillo fa árnyékában várja alattvalóját. A távozók után néz és búcsúzik az élettől. Szerelme nélkül nem látja értelmét élete folytatásának. Búcsúáriája az egész mű csúcspontja. Nelusco érkezik és jelenti, hogy a szerelmesek már úton vannak Portugália felé. A királynő holtan esik össze a mérgező fa illatától.

Az opera zenéje[szerkesztés]

Mindenki izgatottan várta a több mint 20 éven át érlelt művet. Az ősbemutatónak nagy sikere volt, de hamar megjelentek az első elmarasztaló kritikák is. A szerző képzelet világa szegényes, a zenén a fáradság jelei mutatkoznak. Mint minden Meyerbeer mű, Az afrikai nő is a végletek között mozog: nagyon jól megformált és felépített részletek váltakoznak kiagyalt, mesterkélt jelenetekkel. A darab tele van tűzdelve zene közhelyekkel, rutin zenei részletekkel.

Ennek ellenére a mű felépítése mesterien sikerült. Úgy tűnik, hogy a szerző a komponálása közben elsősorban mesterségbeli tudására, nem pedig érzelmeire hagyatkozott. Ez sokat segített az operán. Meyerbeer érdeme, hogy a sokszor valószínűtlen cselekmény valós ábrázatot öltött a végső megformálásban. Újdonság a szerző stílusában a gyakran kíséret nélküli énekszólam vezetés. Az egész történeten át ível egy emlékeztető motívum, de ennek használata nem rendszeres.

Az opera ismertebb részletei[szerkesztés]

  • "Sur mes genoux, fils du Solei"- Selica II. felvonásbeli áriája
  • "Adamastor, roi des vagues profondes"- Nelusco III. felvonásbeli áriája
  • "Pays merveilleux! ... Oh Paradis" - Vasco da Gama IV. felvonásbeli áriája (olasz szöveggel is tenorsláger: "O paradiso sorti de l’onde")

Diszkográfia[szerkesztés]

Martina Arroyo (Szelika), Giorgio Casellato Lamberti (Vasco da Gama), Sherrill Milnes (Nelusko), Alexander Malta (Don Pedro) stb.; Bajor Rádió Ének- és Zenekara, vez.: Gerd Albrecht (München, 1977) Myto 3 MCD 011.235 [stúdió minőségű élő felvétel]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Németh Amadé: Operaritkaságok, Zeneműkiadó, Bp., 1980, 470-473. o.
  • Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban II. 1800-tól napjainkig, Springer, Bp., 1996, 556. o.
  • Kertész Iván: Operakalauz, Fietsa-Saxum, 1997, 222-223. o.