Négyollós garnélarákok

Négyollós garnélarákok
	Evolúciós időszak: 200–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Heterocarpus ensifer
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Rákok (Crustacea);
Főosztály:	Multicrustacea;
Osztály:	Felsőbbrendű rákok (Malacostraca);
Alosztály:	Eumalacostraca;
Öregrend:	Eucarida;
Rend:	Tízlábú rákok (Decapoda);
Alrend:	Pleocyemata;
Alrendág:	Caridea; Dana, 1852
Öregcsaládok
	Alpheoidea Rafinesque, 1815; édesvízi garnélák (Atyoidea öregcsalád, Atyidae család)De Haan, 1849; Bresilioidea Calman, 1896; Campylonotoidea Sollaud, 1913; Crangonoidea Haworth, 1825; Galatheacaridoidea Vereshchaka, 1997; Nematocarcinoidea Smith, 1884; Oplophoroidea Dana, 1852; ostoroscsápú garnélák (Palaemonoidea öregcsalád, Palaemonidea család) Rafinesque, 1815; Pandaloidea Haworth, 1825; Pasiphaeoidea Dana, 1852; Physetocaridoidea Chace, 1940a; Procaridoidea Chace & Manning, 1972; Processoidea Ortmann, 1896; Psalidopodoidea Wood-Mason, 1892; Stylodactyloidea Bate, 1888;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Négyollós garnélarákok témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Négyollós garnélarákok témájú kategóriát.

A négyollós garnélarákok (Caridea) a tízlábú rákok (Decapoda) rendjében a Pleocyemata alrend egyik alrendága több mint 1600 fajjal.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Az Antarktisz és az Arktisz kivételével egész világon elterjedtek; édes- és sós vizekben egyaránt (többségük tengeri, köztük a gazdaságilag legjelentősebbek is).

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Méretük rendkívül változatos a néhány milliméterestől a fél méteresig. Öt pár járólábuk közül az elülső kettő ollóvá alakult. A járólábak tövénél nyíló kopoltyúkat a fejtor páncélja védi. Az oxigéndús víz áramlását a 3 pár állkapcsi láb mozgatásával biztosítják.

Egy pár összetett szemük nyélen ül.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

A felnőtt példányok a vizet szűrve táplálkoznak, általában a vízfenék közelében. Egyes fajaik 5000 m mélyre is lemerülnek. Sokszor rajokba állnak össze. Gyorsan úsznak hátrafelé. Sok nagyobb állat, így különböző halak és bálnák táplálékai. Mivel a toxikus anyagokat jól tűrik, gyakran élnek szennyezett vizekben, az ilyen példányok fogyasztása káros lehet.

Felhasználásuk[szerkesztés]

Nemcsak halásszák, de táplálkozási céllal tenyésztik is őket, emberi fogyasztásuk nagyon jelentős.

Több fajukat akváriumban, díszállatnak tartják. Az akváriumokban kedvelt törpegarnélák az édesvízi garnélák (Atyidae), az üveggarnélák pedig az ostoroscsápú garnélák (Palaemonidea) családjába tartoznak

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Sammy De Grave, N. Dean Pentcheff, Shane T. Ahyong et al. (2009). „A classification of living and fossil genera of decapod crustaceans” (Portable Document Format). Raffles Bulletin of Zoology Suppl. 21, 1–109. o. [2011. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 28.)

Források[szerkesztés]

Akvaguru: A garnélák biológiája

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Grave-1] Sammy De Grave, N. Dean Pentcheff, Shane T. Ahyong et al. (2009). „A classification of living and fossil genera of decapod crustaceans” (Portable Document Format). Raffles Bulletin of Zoology Suppl. 21, 1–109. o. [2011. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 28.)

[1]