Cao Cao

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cao Cao
Cao Cao scth.jpg
Cao Cao képmása egy 1607-ben készült nyomaton
Élete
Született 155.
Hszüancseng, Anhuj tartomány
Elhunyt 220.
Lojang, Honan
Nemzetiség kínai
Gyermekei Cao Pi
Pályafutása
Jellemző műfajok költészet
Alkotói évei Han-dinasztia

Cao Cao (pinjin, hangsúlyjelekkel: Cáo Cāo; 曹操) névváltozatok: C’ao C’ao, Cao Meng-tö, Cao Csi-li, Cao A-man;, 155220) kínai katona, politikus, költő, mecénás.

Nagy hatalmú tábornok volt az utolsó Han császár udvarában. Fenntartotta a császár uralkodásának a látszatát, de a valóságban az ő kezében volt a hatalom Kína északi részében. Fia, Cao Pi alapította meg a Vej-dinasztiát (220-264). Ezután apjának visszamenőleg posztumusz császári nevet is adományozott: Vej Vu-ti.

Cao Cao keménykezű volt a politikai harcban, ellenfeleivel könyörtelenül leszámolt, az utókor zsarnoknak tartotta. Ugyanakkor kora legjelentősebb művészeivel és tudósaival vette körül magát. Je városában, ahol 204-ben a fővárosát berendezte, az ő védelme alatt élt a Csien-an kor hét költője, s ő maga is néhány kitűnő elégikus versben adott hangot kora szenvedéseinek, illetve baráti köre örömeinek. Két fia, Cao Cse és a dinasztiaalapító Cao Pi is jelentős költő lett.

Egy 2009. decemberi hír szerint kínai régészek Honan (Henan) tartomány Anjang (Anyang) városa közelében felfedeztek egy nagy sírkamrát, mely több jel szerint is Cao Caoé lehet.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Megtalálták „rettegett Cao Cao” feltételezett sírját”, HVG Online, 2009. december 28. (Hozzáférés ideje: 2009. december 28.) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972. 47. o.
  • Elisseeff: Elisseeff-Poisle, Danielle. La civilisation de la Chine classique, Vadime Elisseeff, Arthaud, 580. o. ISBN 2-7003-0228-1 (1979) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]