Bugát Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bugát Pál
Született1793. április 12.
Gyöngyös
Elhunyt1865. július 9. (72 évesen)
Pest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
nyelvész,
egyetemi tanár
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Bugát Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bugát Pál (Gyöngyös, 1793. április 12.[1] – Pest, 1865. július 9.) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, nyelvújító, a magyar orvosi nyelv egyik megteremtője. 1841-től 1844-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke. Baloghy József áldozópap unokaöccse.[2]

Szobra a róla elnevezett Székesfehérvári SZC Bugát Pál (egészségügyi) Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájának aulájában tekinthető meg.

Életpályája[szerkesztés]

Apja Bugát (Bukát) János szegény sorsú szabómester volt, édesanyja Balog Terézia.[1] A gimnázium alsó osztályait szülővárosában 1807-ben, a felsőbbeket Egerben 1811-ben, az orvostudományit 1816-ban Pesten végezte az egyetemen, ahol 1818. december 21-én orvossá, 1820. január 8-án szemészorvossá avatták.

Több évig tanársegéd volt, majd 1823-ban Bakabányán orvos lett. 1824. január 10-én az orvosi kar jegyzőjévé választották, s ezért ismét Pestre költözött. Még 1824 áprilisában Selmec- és Bélabánya főorvosává nevezték ki. 1824. október 5-én pedig a Pesti Egyetemre az elméleti orvostudományoknak a sebészek számára rendelt tanszékére habilitálták, és azt november 9-én foglalta el, itt működött 24 évig.

Bugát 1844-ben kezdett el finnül tanulni, mivel foglalkoztatta a magyar nyelv rokonságának kérdése. 1846-ban azzal a kéréssel fordult a Magyar Tudós Társasághoz, hogy adjon neki anyagi támogatást a finn és lapp nyelv tanulmányozásához és támogassa egy hosszabb stockholmi és helsingforsi útját. Kérését azonban elutasították. Kérelmével eztán a Helytartótanácshoz fordult, amely 1846. június 9-én engedélyezte Bugát tervét, valamint ahhoz számára négyhavi fizetett szabadságot hagyott jóvá. Végül a tervezett északi tanulmányút elmaradt, aminek okát az utókor nem tudta felkutatni.[3][4] Bugát Pál elsőként szorgalmazta 1846-ban finn tanszék felállítását a pesti egyetemen.[5]

1848-ban a honvédelmi bizottmány kormánya alatt Magyarország főorvosává nevezték ki. 1849-ben ő is követte a magyar kormányt Debrecenbe, és részt vett a honvédelmi bizottmány ülésein. A szabadságharcban vállalt szerepe miatt annak bukása után bujdosni kényszerült, megfosztották minden rangjától, tisztségétől, a katedrájától és a nyugdíjától is. Végül kegyelmet kapott. Idejét Budán töltötte, többnyire nyelvészeti búvárkodással, tanulta a finn és a török nyelvet, kertészkedett, és orvosi gyakorlatot is folytatott. Közéleti visszatérését csak 1861-ben engedélyezték.[6]

Bugát Pál emlékszoba a gyöngyösi Mátra Múzeumban

Mivel nem volt gyermeke, nyolc csángó magyar fiút fogadott háztartásába, akiket saját költségén taníttatott és neveltetett. 1830. november 17-én választották a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének eszméjét ő vetette fel az Orvosi Tár[7] című folyóiratban. Ennek első gyűlésén 1841 májusában alapították meg[8] a Természettudományi Társulatot, melynek alapító tagjaként 1000 aranyforintot adományozott. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első négy gyűlésén alelnök volt (1841–43), és kiadott „Munkálatait” is ő szerkesztette. Ismeretes, hogy igen sok műszót alkotott, tőle ered a mai orvosi irodalomban általában használt szavak nagy része.

Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet 1865. július 11-én.

Arcképe kőnyomatban Rohn és Grund által Pesten, 1866-ban a Magyar Orvosok és Term. Munkálatai XI. kötetében, névaláírása pedig a Vasárnapi Ujság 1889. 44. számában jelent meg.

Munkái[szerkesztés]

  • Dissertatio inaug. medica sistens enkephalitidem. Pesthini, 1818
  • Az egészséges emberi test boncztudományának alapvonalai. Hempel után németből ford. és boncztudományi szótárral ellátva. Uo. 1828. Két kötet
  • Közönséges kórtudomány. Uo. 1830
  • Éptan. Tanítványai számára. Uo. 1830
  • Hahnemann Organon-a (Életműve) a gyógyművészségnek vagyis Hahnemann Sámuel Homoeopathiája. Magyarítva. Uo. 1830
  • Igazítás: a tudományok és mesterségek közönséges Tára (Conversations-Lexikon) iránt és abban kiadott agyvelő czikkelyről Balogh Pál észrevételére. Uo. 1830 (Különny. a Tudom. Gyűjteményből)
  • Magyar-deák és deák-magyar orvosi szókönyv. Uo. 1833 (Schedel Ferenccel együtt)
  • Sebészség, [1], [2], Chelius után ford. Uo. 1836–44. Négy kötet. (Ism. Figyelmező 1836)
Bugát Pál sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 169. Csontos László szobrász alkotása
  • Tapasztalati természettudomány Tscharner után ford. Uo. 1836–37. Két kötet
  • Kisded sebészi eszköztár. Fritze után ford. Uo. 1837 (Flór Ferenccel együtt)
  • A nevezetesebb sebészi véres műtétek. Fritze után latin és magyar nyelven kiadta. Uo. 1839
  • Magyarországi orvosrend névsora. I. év. Uo. 1840 (Flór Ferenccel együtt)
  • Gyógyszerek árszabása. Uo. 1843
  • Természettudományi szóhalmaz. Buda, 1844 (V. Ferdinánd királynak van ajánlva, ki a szerzőt gyémántos gyűrűvel jutalmazta)
  • Phonologiai eszméi. Uo. 1854

Orvosi cikkei az általa szerkesztett Orvosi Tárban (1831–1848), Akadémia Évk. (II. V. 1835. 1842. Emlékbeszéd Schuster János felett), Orvosok és Term. Munk. (1842. 1846.); Faragó János szobrász életrajza a Magyar Sajtóban (1857. 109. sz.), Természetrajzi és gazdasági cikkei a Tudományos Tárban (1838–39) és az Akadémiai Értesítőben (1850–56) jelentek meg. A bonctudományi műszavakról (Uo. 1829. II–VII.) és a kézművesi műszavakról a Vasárnapi Ujságban (1858) jelentek meg cikkei. Az akadémia Zsebszótára szerkesztésében is részt vett.

Szerkesztette az Orvosi Tárt Schedel Ferenccel (1831–33), azután Flór Ferenccel 1848-ig. Több kötetre terjedő nyelvészeti kéziratait a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Gyöngyösi Sasrlós Boldogasszony< római katolikus plébánia keresztelési anyakönyve, 1793. év.
  2. ↑ Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 15. szám (1841) 234. old.
  3. ↑ KAPRONCZAY Károly: Magyar-baltikumi orvosi kapcsolatok. In: Kapcsolatok Magyarország és Európa más részei között a tudományok, a technika és az orvoslás történetében (a 2001. évi ankét anyaga) 2002. 171-174. o. http://real-eod.mtak.hu/6253/1/Tanulmanyok_2002_38_Kapronczay_Magyar_baltikumi_orvosi_kapcsolatok.pdf
  4. ↑ SZÁLLÁSI Árpád: Orvostörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. II. rész. http://real.mtak.hu/79581/2/SZALLASI.OSSZES.2.pdf
  5. ↑ BERECZKI Gábor: Hunok Svájcban és egy lépéstévesztés. In: Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. 1998. 173-177. o. https://core.ac.uk/download/pdf/51306996.pdf Archiválva 2019. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. ↑ BŐSZE Péter, KAPRONCZAY Károly: Bugát Pál munkássága. In: MAGYAR ORVOSI NYELV, 13 (2). 104-123. o. http://real.mtak.hu/19480/1/MONY_2013_02_Bugat__Bosze__u_103755.273549.pdf
  7. ↑ Orvosi Tár, 1840. 185-202. I.
  8. ↑ Orvosi Tár 1841. II. 241. l.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bugát_Pál&oldid=26775721”