Ugrás a tartalomhoz

Brusiói spirálviadukt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brusiói spirálviadukt
A Bernina Express a viadukton
A Bernina Express a viadukton
ElhelyezkedéseBrusio
Graubünden kanton Svájc
Áthidalt akadályRhätische Bahn
Funkcióvasúti viadukt
Anyag
Nyílások száma9
Teljes hosszúsága110 m
Sávok száma1 vágány
Átadás ideje1908. július 1.
Elhelyezkedése
Brusiói spirálviadukt (Svájc)
Brusiói spirálviadukt
Brusiói spirálviadukt
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 15′ 14″, k. h. 10° 07′ 40″46.253889°N 10.127778°EKoordináták: é. sz. 46° 15′ 14″, k. h. 10° 07′ 40″46.253889°N 10.127778°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Brusiói spirálviadukt témájú médiaállományokat.

A Brusiói spirálviadukt (hivatalos nevén a Viadotto elicoidale di Brusio) egy kilenc nyílású egyvágányú vasúti kő spirálviadukt Svájcban, Brusióban. A Rhätische Bahn Bernina-vasútvonalán található. A viadukt Svájc világörökségi helyszíne. A híd a Graubünden kantonban, Brusio és Campascio között található, 55 km-re St. Moritztól.

Története

[szerkesztés]

A Bernina-vasút építése során a mérnökei úgy döntöttek, hogy az útvonalnak és a kialakításának a lehető legnagyobb mértékben követnie kell a természetes tájat, és ahhoz kell alkalmazkodnia, elkerülve minden felesleges bonyolítást, ahol csak lehetséges.[1] Úgy döntöttek továbbá, hogy elkerülik a fogaskerekű vasút építését, mivel azt szerették volna, hogy a vonal mind személy-, mind teherforgalomra alkalmas legyen; a fogaskerekes rendszer alkalmazása lehetetlenné tette volna a nehéz vonatok közlekedését, ami gyakorlatilag megakadályozta volna a vonal tehervonatok általi használatát. Kívánatos volt továbbá, hogy a vonal a völgyben fekvő településeket is kiszolgálja, ezért az útvonal magassága a völgy talajszintjétől függően változott. Ezek a döntések vezettek a Brusio spirálviadukt építéséhez.[1]

Brusio déli részén spirálviaduktot kellett építeni, hogy a vasút meredeksége ne haladja meg a megengedett 7%-ot, így a vonat nem csúszik meg felfelé, és nem válik irányíthatatlanná lefelé.[2] Ezen a helyen eredetileg nem tervezték viadukt építését; ehelyett egy spirálalagutat akartak építeni, de a helyi geológiai adottságok miatt elvetették ezt a tervet. Ezért a vonal mérnökei úgy döntöttek, hogy egy 360 fokos, 50–70 m sugarú ívet építenek, amely a völgy aljáról emelkedik fel, és a viadukt ennek az ívnek a részét képezi.[3]

A spirális viadukt 110 méter hosszú, vízszintes görbületi sugara 70 méter, hosszanti lejtése 7 százalék, és kilenc, egyenként 10 méter hosszú boltívből áll. A spirál alakú kialakítás maximális emelkedési sebességet biztosít a hagyományos ívhez képest, ugyanakkor elkerüli a szerpentines alternatíva kellemetlenségeit is.[4] Ahol csak lehetséges volt, a helyi anyagokat használták fel az építéshez.[1]

1908. július 1-jén a viaduktot a Bernina-vasút TiranoPoschiavo szakaszának megnyitásával egy időben adták át.[5] 1943-ban a Bernina-vasút egészét átvette a haetian Railway; ez a vállalat a mai napig tulajdonosa és üzemeltetője a spirálviaduktnak. A spirálviadukt nemcsak a helyi kereskedelmet, hanem az idegenforgalmat is elősegítik. 2008 óta a spirálviadukt, a többi útvonal részeként, az UNESCO világörökség részét képezi.[1][6]

Galéria

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Belloncle, Patrick. Le chemin de fer Rhétique, 1889-1999. Les Editions du Cabri, Switzerland, ISBN 2-908816-45-8, (franciául).
  • Carter, Graeme., Colin Garratt, David Jackson, Howard Johnston, William D. Middleton and Karl Zimmermann. Trains: The World's Greatest Trains, Tracks and Travels. Fog City Press, 2003. ISBN 1-877-01946-1.
  • Die RhB. Teil 2: Berninabahn • St. Moritz – Tirano, Eisenbahn Journal Special-Ausgabe 2/2004. Fürstenfeldbruck: Eisenbahn Journal (2004. február 15.). ISBN 3896101285 
  • Shales, Melissa. On the Rails Around the Alps. Passport Books, 1996. ISBN 0-844-29993-6.
  • Widmer, Markus. Eisenbahnbrücken. Transpress, Stuttgart (Germany), ISBN 3-344-71019-2, (németül).
  • Wolmar, Christian. A Short History of Trains. Dorling Kindersley Ltd, 2019. ISBN 0-241-40658-7

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Jacopo: The Bernina Railway. heritagetimes.eu, 2017. szeptember 6. [2020. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. Girardin, Jordan: Our ultimate guide to the Bernina Express train line. newlyswissed.com, 2019. március 11.
  3. Moser & Pfeiffer 2004, p. 51.
  4. Wolmar 2019, p. 204.
  5. Moser & Pfeiffer 2004, p. 50.
  6. Bernina Express: Why You Should See the Swiss Alps by Train. miramonticorteno.com, 2019. június 26.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]