Bruck Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bruck Lajos
Bruck Lajos.jpg
Született 1846. november 3.[1][2]
Pápa
Elhunyt 1910. december 3. (64 évesen)[3][4][5][2][6]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása festőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Bruck Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Vásárra indulók
Kékruhás lány rózsákkal
Hazatérés

Bruck Lajos (Pápa, 1846. november 3.Budapest, 1910. december 3.)[7] festőművész, Bruck Jakab (1846–1902) orvos öccse, Bruck Hermina (1861–1945) és Bruck Miksa (1863–1920) festőművészek bátyja.

Életpályája[szerkesztés]

Bruck Mór és Bonyhárd Jozefa fiaként született. Tizenegyen voltak testvérek.[8] Alsóbb iskoláit a fővárosban végezte. Apja kereskedelmi pályára szánta, de ő a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára ment festészetet tanulni. Itt sikerült annyi megrendeléshez jutnia, hogy úrrá legyen anyagi nehézségein, hazaküldött képei alapján elnyert állami ösztöndíjjal 1869-ben beiratkozott a velencei képzőművészeti akadémiára (Accademia di Belle Arti), ahol Pompeo Molmenti tanítványa lett. 1874-ben, rövid római és nápolyi tanulmányút után művészeti tanulmányait Párizsban, Munkácsy Mihály irányítása alatt folytatta. Hamarosan Párizsban és – a hazai kiállításokra küldött képei révén – Magyarországon is széles körben ismert festőművésszé vált. 1880-ban az Alföldön, 1883-ban Kalotaszegen tett tanulmányutat. 1885-ben Londonba költözött, ahol többek között az uralkodóháztól is számos megrendelést kapott. 1886-ban a londoni magyarok egyesületének elnökévé választották. E minőségében sikerült megakadályoznia az egyesület londoni osztrákok egyesületébe történő beolvasztását. 1895-ben tért haza, ettől kezdve haláláig Budapesten élt és alkotott. Aktívan részt vett a főváros művészeti életében. 1894-ben alapító tagja volt a Nemzeti Szalonnak. 1895-ben felvették a Demokratia szabadkőműves páholyba.[9] 1899-ben a magyar kormány őt bízta meg egy szentpétervári kiállítás szervezésével, melynek megnyitásán II. Miklós cár az Szent Anna-renddel tüntette ki.

A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben helyezték nyugalomra.[10]

Családja[szerkesztés]

Felesége Kaufmann Rebeka Róza (1852–1912)[11] volt, Kaufmann Ármin és Berleburger Janka lánya.

Gyermekei:

  • Bruck György
  • Bruck Johanna Mária (1878–1963).
  • Bruck Margit Alice (1891–1946). Férje domanoveci és lestinei Zmeskáll István (1893–?).[12]

Művészi pályája[szerkesztés]

Olaszországi tartózkodása idején főleg naturalista életképeket festett. A Falusi konyha és a Vásártér a Ponte Rialto előtt című képeit az 1873. évi bécsi világkiállításon mutatták be. Párizsi tartózkodása idején teljesen átvette Munkácsy Mihály stílusát, így több eredetileg Munkácsynak tulajdonított festmény valójában tőle származik. A Munkácsy modorában festett Jó tanácsok című képe Párizsban nagy sikert aratott. Budapesten 1876-ban a Nemzeti Szalonban kiállított Erdő szélén című képével hívta fel magára a figyelmet, majd 1877-ben az Utazás a városba című festménye széles körben ismertté tette. 1879-ben a párizsi Szalonban elnyerte a Mention Honorable díjat. Alföldi és kalotaszegi tanulmányútján készített vázlatai alapján Párizsba visszatérve számos tájképet és magyar népéletet ábrázoló életképet festett. 1885-től, Londonban elsősorban portréi tették ismertté. Művei rendszeresen szerepeltek a Royal Academy kiállításain. Hazatérése után a Műcsarnok kiállításainak volt állandó résztvevője. 1896-ban megfestette I. Ferenc József és Erzsébet királyné arcképét. 1902-től számos, Budapest városrészeit megörökítő képet festett. Hagyatéki kiállítása 1911-ben a Műcsarnokban volt, ahol műveit a szintén 1910-ben elhunyt Mihalik Dániel és Pap Henrik festőművészek alkotásaival együtt mutatták be.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Falusi konyha
  • Vásártér a Ponte Rialto előtt
  • Erdő szélén
  • Utazás a városba
  • Kastély belseje
  • Olvasó barát
  • Hivatalszoba Zborón
  • Velencei zöldségeskert
  • Istálló
  • La Varenne
  • Leányka arcképe
  • Vízparti táj
  • Rudas fürdő
  • Piac a Dísztéren
  • Buda látképe
  • Párizsi udvar
  • Várkert rakpart északról
  • A pesti Dunapart

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. szeptember 9.)
  2. a b Lajos Bruck (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Lajos Bruck (angol nyelven)
  5. Lajos Bruck (francia nyelven)
  6. Athenaeum, 9529, Lajos Ludwig Bruck, 2017. október 9.
  7. Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 2424/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. október 29.)
  8. Magyar Lexikon 2. (1879). Hozzáférés ideje: 2022. október 29. 
  9. Palatinus 1939
  10. Nemzeti Örökség Intézete. (Hozzáférés: 2022. október 29.)
  11. Bruck Lajosné halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 132/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. október 29.)
  12. Bruck Margit házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 122/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. október 29.)

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon (szerkesztő: Aradi Nóra), Akadémiai Kiadó, 1983, ISBN 9630523604
  • A magyarországi művészet története (főszerkesztő: Aradi Nóra) 6. kötet: Magyar művészet 1890–1919 (szerkesztő: Németh Lajos), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985, ISBN 9630525445
  • Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára, Szeged, 1988, ISBN 9635008171
  • Révai új lexikona III. (Bib–Bül). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-574-1  
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 943–944. o. ISBN 963-547-414-8  
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 150. o.  Online elérés
  • Palatinus 1939: Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei II: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig. Budapest: Budai-Bernwallner József könyvnyomdája. 1939. 52. o.