Brazil Császárság
| Brazil Császárság | |||
Império do Brasil (portugálul) 1822. szeptember 7. – 1889. november 15. | |||
| |||
.svg) | |||
| Mottó: Independência ou Morte! | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Rio de Janeiro | ||
| Terület | 8 337 218 km2 (1889) | ||
| Hivatalos nyelvek | portugál | ||
| Államvallás | római katolicizmus | ||
| Pénznem | brazil real | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | unitárius parlamentáris alkotmányos monarchia | ||
| Uralkodó | I. Péter II. Péter | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brazil Császárság témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A Brazil Császárság az ország államformája volt 1822 és 1889 között.
Brazília 1822-ig Portugáliához tartozott. Miután azonban a portugál herceg ebben az évben az élére állt a kitörő függetlenségi harcoknak, kikiáltották a független Brazil Császárságot. I. Péternek 1831-ben le kellett mondania a fia javára. A Brazil Császárság történetének végét jelentette, hogy 1889-ben kikiáltották a köztársaságot.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1808-ban a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon császár elől. 1815-ben Brazília a Portugál Birodalom teljes jogú, Portugáliával azonos jogállású tagja lett. Az udvar központja az 1763-ban alapított Rio de Janeiro lett. VI. János portugál király megnyitotta a brazil kikötőket barátai, azaz Anglia és az európai katolikus országok előtt. Ezt a lépést tekintik Brazília de facto függetlensége kezdetének. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rio de Janeiro építészetében. 1821-ben VI. János az ottani forradalmi mozgalmak követelésének engedve visszatért Portugáliába. Régensként fiát, a későbbi I. Péter brazil császárt hagyta hátra.
Az anyaország és a brazilok gazdasági érdekellentéteiből adódó konfliktus felerősítette az elszakadást pártoló mozgalmat. I. Péter 1822. szeptember 7-én kikiáltotta az ország függetlenségét. Ezután őt október 12-én császárrá nyilvánították, majd december 1-jén megkoronázták. Az ezt követően vívott függetlenségi háború 1824. március 8-án a portugálok fegyverletételével ért véget. Március 25-én kihirdették Brazília első alkotmányát. 1825. augusztus 29-én Portugália is elismerte Brazília függetlenségét. I. Péter 1831-ben visszatért Portugáliába, hogy részt vegyen az ottani trónharcokban. 5 éves fia, II. Péter lett az új uralkodó.
Az 1830-as évek elején Brazília független állam volt egy kisgyermekkel a trónján. A kormány volt a régens. Számos felkeléssel kellett szembenézniük. Úgy látták, hogy célszerű II. Pétert nagykorúvá nyilvánítani és császárrá koronázni. Erre 1840-ben került sor. Ekkoriban lett Brazília legfontosabb exportterméke a kávé. A kávé termesztése nem volt célszerű kizárólag rabszolgamunkával. Újabb európai bevándorlási hullám indult. Közben vasutak épültek, az ország modernizálódott.
Az 1870-es évektől kezdődő politikai krízis meggyengítette II. Péter hatalmát. Felerősödtek a rabszolgák felszabadítására való törekvések. Ez az ültetvényesek számára elfogadhatatlan követelés volt, ingyen munkaerő nélkül nem tudtak gazdaságosan termelni. 1871-ben azonban mégis elfogadták az első, a rabszolgák fiainak felszabadítására vonatkozó törvényt. Általános rabszolga-felszabadításra 1888-ban került sor.
A császárság intézménye nem sokkal élte túl a rabszolga-felszabadítást. A megerősödő hadsereg élén Deodoro da Fonseca 1889. november 15-én, vértelen puccsal megdöntötte a kormányt, és kikiáltotta a köztársaságot. A császári család európai száműzetésbe vonult, tagjai 1920-ig nem térhettek vissza Brazíliába.
| Portré | Uralkodó | uralkodásának ideje | |||
|---|---|---|---|---|---|
| Bragança-ház | |||||
 | I. Péter | 1822–1831 | |||
| II. Péter | 1831–1889 | |||
 | Izabella | 1871–1872; 1876–1876; 1887–1888 (Régens) | |||