Pintycsőrű moha
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_0528.jpg)
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Brachythecium rutabulum (Hedw.) Bruch, Schimp. & W.Gümbel | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Brachythecium rutabulum témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Brachythecium rutabulum témájú médiaállományokat és Brachythecium rutabulum témájú kategóriát. |
A Brachythecium rutabulum (mankós rövidtokúmoha a másik magyar neve) az egyik legközönségesebb lombosmoha Európában és így Magyarországon is. Szinte mindenhol megtalálható: természetes, mesterséges (parkok, városok, szántók, legelők), síkvidéki vagy éppen hegyvidéki élőhelyeken.
Megjelenése[szerkesztés]
Változatos megjelenésű mohafaj. Laza vagy erősebb gyepet alkot, színe halvány zöld, sárgászöld vagy akár aranysárga is lehet. A hajtás szabálytalanul elágazó 5–10 cm hosszú, teljesen elterülő vagy kissé felálló is lehet.
A levelek tojásdad alakúak széles alappal, kissé homorúak és redősek. A levélhegy rövid. A levélszél finoman fogazott, a száron röviden fut le, ez egy fontos megkülönböztető alaki bélyeg a hasonló Brachythecium rivulare-tól ahol a levélszél hosszan fut le a száron. A levél saroksejtjei nem különülnek el élesen a levéllemez többi sejtjétől. A levélér erős de csak a levél 2/3-ig, feléig ér. A főhajtás és az oldalhajtások levelei hasonlóak, az oldalhajtás levelei csak kicsit kisebbek.[1][2]
A moha gyakran fejleszt sporofitont. A spóratartótok rövid hengeres, mely hajlottan ül az érdes, szemölcsös toknyélen. A tokfedő kúpos.
Nagyon változatos élőhelyekhez képes alkalmazkodni ami változatos megjelenést is okoz színben és gyepformában.
-
Erdőkben, korhadt fákon gyakori -
Habituskép -
Közeli habituskép -
Gyakran fejleszt sporofitont -
Spóratartótok 30-szoros nagyításban -
A levél kis nagyítású képe -
A levéllemez sejtjei 400-szoros nagyításban
_7743.JPG)
_2440.JPG)
Elterjedése és élőhelye[szerkesztés]
Fák kérgén, sziklákon, nyílt talajon és gyepen is megél. Nagyon szereti a tápanyagban gazdag helyeket.
Kozmopolita faj. Európában mindenütt jelen van és gyakori, természetes és mesterséges élőhelyeken is. Magyarországon is az egyik legközönségesebb mohafaj.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey, J. Döring: Moosflora. 4., neu bearbeitete und erweiterte Auflage (UTB für Wissenschaft, Band 1250). Ulmer, Stuttgart 2004, ISBN 3-8001-2772-5 (Ulmer) & ISBN 3-8252-1250-5 (UTB)
- ↑ Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
- ↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59. [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 18.)
Internetes hivatkozások[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gemeines_Kurzbüchsenmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
