Bittó Dénes
| Bittó Dénes | |
| Született | 1876. október 26.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1961 (84-85 évesen)[1] Mosonmagyaróvár[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1905. február 17. – 1906. február 19.) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sárosfai Bittó Dénes (Budapest, 1876. október 26. - Mosonmagyaróvár, 1961.) földbirtokos, politikus, főispán, országgyűlési képviselő.
Élete[szerkesztés]
Szülei Bittó Kálmán (1820-1897) és Bartal Teréz (†1923). Nagybátyja Bittó István (1822-1903) miniszterelnök, nagyapja Bittó Benő (1786-1844) Pozsony vármegye első alispánja.
Budapesten a piarista főgimnáziumban végzett, majd két jogi szemesztert Genfben és Heidelbergben hallgatott. 1902-ben a Budapesti Egyetemen jogtudor lett. Letette az ügyvédi vizsgát és a budapesti ügyvédi kamara tagja lett.
Politikai pályára lépett, Bártfán Andrássy Gyula hívének vallva magát a kerület megválasztotta Bujanovics Gyula szabadelvű párti volt képviselő ellenében. 1905-től országgyűlési képviselő, 1906–1910 között Pozsony vármegye főispánja volt. Pozsony megye törvényhatósági bizottságának virilis tagja volt.[2]
A csehszlovák államfordulat után sárosfai birtokán gazdálkodott. 1919-ben Pozsony megye ideiglenes törvényhatósági bizottságának tagja lett.[3] Fontos szerepe volt az Országos Keresztényszocialista Párt létrehozásában. 1920-ban a később betiltott Szlovenszkói Magyar Népszövetség másodelnöke, 1923-tól Pozsony nagymegye megyei képviselője. 1925-ben az ún. érsekújvári egyezmény megkötése után meghalt Petrogalli Oszkár, s Lelley Jenő környezete felfüggesztette őt pártbeli funkciója alól, ami az egyezség felborulásához és az OKP ellenzékének felülkerekedéséhez vezetett.[4] 1925-től a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságának elnöke lett.[5]
Az 1930-as években fokozatosan elvesztette meghatározó szerepét az ellenzéki magyar politikában. A második világháború után Magyarországon élt visszavonultan.
Felesége Mattiasich Elma, gyerekeik Kálmán, Margit és István voltak.[6] Bittó Ignác örököseinek 1784-es emlékkövét sárosfai kúriájának udvarán állíttatta fel.[7]
Források[szerkesztés]
- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2023. december 16.)
- ↑ keptar.oszk.hu
- ↑ [1]
- ↑ Flachbarth Ernő 1928: A magyarság politikai élete cseh uralom alatt. Magyar Szemle 4/1, 105–106.
- ↑ [2]
- ↑ macse.hu
- ↑ Turul 1931; hungaricana
