Bilkei Pap István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bilkei Pap István
Magyarország
20. század
Élete
Született1865. szeptember 18.
Bonyhád
Elhunyt1943. július 13. (77 évesen)
Dunaszerdahely
Pályafutása
Iskola/Irányzatreformátus teológia
Fontosabb műveiA belmisszió hősei

Bilkei Pap István (Bonyhád, 1865. szeptember 18.Dunaszentgyörgy, 1943. július 13.) református lelkész, teológus, a Budapesti Református Teológiai Akadémia tanára 30 éven át.

Élete[szerkesztés]

Bonyhádon született, majd Budapesten tanult teológiát. Külföldi (skóciai) tanulmányút után egy ideig segédlelkész, majd lelkész volt, 1905-tól pedig a Budapesti Teológiai Akadémián tanított. 1935-ben vonult nyugalomba, és 1943-ban hunyt el Dunaszentgyörgyön. Tagja volt a Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak, illetve tanácsbírója a Dunamelléki református egyházkerületnek.

Művei[szerkesztés]

Folyóiratcikkek, könyvfejezetek[szerkesztés]

Szerkesztette a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot, illetve több tanulmányt írt a Protestáns Szemlébe is (Wichern és a belmisszió, 1908; Emlékezés Miltonról, 1909.; A vasárnapi iskola, 1911; A német protestáns keresztyénség életéből. 1912.). Kálvin mint lelkész címmel nagyobb tanulmányt írt az „Emlékezés Kálvinról” című könyvben (Budapest, 1909.), illetve szerkesztette a „Kálvin-jubileumi emlékkönyv”et (1910.).

Önállóan megjelent művek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]