Biczó család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kiskéri Biczó család (Bitzó) Bars-, Nyitra vármegyei és Verebélyi széki nemesi család.

Nyitra vármegyéből származik. 1455-ben Biczó Péter 60 évest említik a források.[1] 1472. október 9-én (Dénes vértanú ünnepén) Mátyás királytól nemességet kaptak és adományt nyertek kiskéri birtokukra.[2] Az armális indoklása ellenére bizonyos, hogy Vitéz János esztergomi érsek augusztusi halálát követően, az érseki szék üresedése folytán próbáltak a családbeliek ily módon mentesülni az egyházi nemesi szolgálat alól. 1598-ban Biczó János és felesége Konkoly Ilona ellentmondott Palásthy György nagysallói birtokügyében.[3] Nagykéri Biczó István a 17. század közepén a nagyszombati egyetem diákja volt.[4]

1703-ban vizsgálták hogy nagykéri Biczó István és kiskéri Biczó Benedek testvérek voltak-e vagy sem.[5] A 18. század elején Biczó Ignácot írták össze Kiskéren,[6] illetve Biczó István volt birtokos.[7] 1738-ban Kiskéren Biczó István Bogyó Andrással keveredett szidalmazási perbe.[8] 1752-ben a Csáky Miklós esztergomi érsek beiktatására felállott bandériumban Biczó Ignác közvitéz volt.[9] Az 1754-1755. évi országos nemesi összeirásban Bars vármegyében János és Mihály fordultak elő az igazolt nemesek között.

A család átköltözött Bács-Bodrog vármegyébe is. Az 1754–1755. évi országos nemesi összeírásban Nemesmiliticsen élő István szerepel Bács-Bodrog vármegye nemeseinek sorában. István, illetve fia Ignác és testvére Imre, Nyitra vármegye nemesi bizonyítványa alapján, 1759-ben igazolták nemességüket.[10] Pest vármegyében Biczó István, Mihály és János nagykőrösi lakosok Bars vármegye bizonyítványa alapján 1768-ban hirdették ki nemességüket. Biczó József nagykőrösi lakos és gyermekei József, Mihály, Sára, Juliánna és Mária 1828-ban; Gergely és fiai Gergely, valamint unokái: Lajos, Sándor, Gergely és László, nemkülönben Péter és fiai Péter, Pál, Ferenc és József 1831-ben; végül Benedek és fia Bálint 1845-ben hirdették ki nemességüket Pest vármegyében.[11]

Címerük kék pajzsban zöld földön kettősfarku oroszlán levágott török fejet átszúró kardot tart. Sisakdisz: növekvő kék ruhás vitéz levágott török fejet átszúró karddal. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Neves családtagok[szerkesztés]

  • Biczó János vármegyei pénztárnok 1593-ban[12]
  • Biczó Mihály (1745-1819) szabómester
  • Biczó Ignác vármegyei esküdt 1746-ban
  • Kiskéri Biczó Ignác újvidéki tanácsos 1785-ben[13]
  • Kiskéri Biczó Géza (1853-1907) festőművész, grafikus és rajztanár
  • Kiskéri Biczó Ilona (1886-1970) festő és rajztanár
  • Kiskéri Biczó András (1888-1957) festőművész, grafikus
  • Kiskéri Biczó Gyula (1853-1943) építész
  • Biczó Piroska régész

Források[szerkesztés]

  • Palásthy Pál 1891: A Palásthyak II. Budapest
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok II
  • Keresteš, P. – Čisárik, L. 2010: Lexikón erbov šľachty na Slovensku IV – Nitrianska stolica.
  1. OL, Hamvay lt.; Magyar Családtörténeti Szemle 1936/2, 19.
  2. ŠA Nitra, NŽ I, Nobilitaria, fasc. II. No. 75 Biczó; Vö. Biczó 2021, 34-36.
  3. Biczó 2021, 58; Palásthy 1891, 316.
  4. Biczó 2021, 45.
  5. SAP 40, No. 13.
  6. ŠA Nitra, SAP, 93a. doboz, No. 17.
  7. Ethey 1942, 189.
  8. ŠA Nitra, SAP, 40. doboz, No. 138.
  9. Ethey 1941, 132.
  10. Reiszig Ede: Bács-Bodrog vármegye nemes családai. In: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség
  11. Kőszeghy Sándor: Pest vármegye nemes családai. In: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség
  12. Federmayer 2019, 167; Biczó 2021, 39
  13. Érdujhelyi Menyhért 1894: Ujvidék története. Ujvidék, 186.

További információk[szerkesztés]