Beszédes Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Beszédes Lajos
Született 1898. március 15.
Komárom
Elhunyt 1984. november 6. (86 évesen)
Pennsylvania, King of Prussia

Beszédes Lajos (Komárom, 1898. március 15.Pennsylvania, King of Prussia, 1984. november 6.) magyar cserkészvezető, keramikus, főjegyző.

Élete[szerkesztés]

Anyja Balogh Jolán iparművész volt. Cserkészavatása 1913. október 21-én volt a komáromi Bencés Gimnázium “Turul” csapatában. 1914-ben lett őrsvezető, majd segédtiszt. Parancsnokai a bencés gimnáziumban neves tanárai voltak: 1913–1923 között Karle Sándor, 1923–1924-ben Szívós Donát, 1924–1925-ben és 1926-1928 között Bíró Lucián, 1925–1926-ban pedig Hajdú Lukács. A csapat neve később 113. Sz. Jókai Mór Cserkészcsapat lett.

1916-ban behívták katonának és 1918. november 20-án zászlósként szerelt le. Az első világháború után jegyzői vizsgát tett Túrócszentmártonban. Így került Trencsén mellé Lednicrónára 1926-ban. A csapat háború alatt (és miatt) elhanyagolt munkáját ő frissítette fel, és saját hatáskörében még vezetőképzést is tartott. 1922-ben ő vezette a bencés gimnázium csapatának első – a háború utáni nyári táborát.

Belső munkatársa volt a szlovákiai Mi Lapunk, majd később a Tábortűz cserkészújságoknak. 1930-ban csehszlovák cserkésztiszti tábort (ún. Erdei Iskolát) végzett azzal a bejelentett szándékkal, hogy megszervezi majd a magyar nyelvű cserkésztiszti tanfolyamot. Ezt 1934-ben és 1935-ben valósította meg a Magas–Tátrában. 1933-ban a gödöllői jamboreen nem vehetett részt, mivel az főjegyzői állásába került volna. 1934-ben a lednicrónai helyi 10 tagú cserkészcsapat vezetője volt, míg felesége, Beszédes Ilona leánycsapatot vezetett a helységben. 1937-től a csehszlovákiai cserkészet magyar alosztályában a tisztképzés vezetőjévé választották meg. Az 1937-es hollandiai jamboreen, mint a csehszlovákiai magyar kontingens parancsnoka vett részt. 1938-ban a visszacsatolás után elsőként kapta meg az Pro Libertate emlékérmet.

A X. cserkészkerület ellenőrévé nevezték ki. Ekkor írta meg a csehszlovákiai magyar cserkészvezető-képzés történetét a kezdetektől 1938-ig. (Korábban, már 1929-ben elkészítette a komáromi bencés cserkészcsapat hőskorának, az 1913–1914-es éveknek a történetét.) Az első bécsi döntés után Gútán lett főjegyző. Előzőleg Megyercsen és Csicsón is jegyzősködött. 1945. április 14-én Németországba távozott felesége és lánya (Erzsébet) után. Huzamosabb ideig Bajorországban, Kienberg bei Trostbergben élt családjával, ahol lánya férjhez ment Nagyiványi Fekete Miklóshoz 1948-ban.

Az 1949-es évben kivándoroltak az Amerikai Egyesült Államokba. A kezdeti nehézségek után a híres Boys Townban tanított kerámiát. Bekapcsolódott a cserkészmozgalomba, cserkésztisztje lett az ottani cserkészcsapatnak is. Később körzeti vezető lett. Áldozatkész munkásságáért megkapta a "Silver Beaver" (Ezüst Hód) kitüntetést. Idősebb korában a pennsylvaniai King of Prussiába, lánya családjához költözött. Súlyos betegségben hunyt el 1984-ben.

Elismerései és emlékezete[szerkesztés]

A palásti cserkészközpont
  • Silver Beaver (Ezüst Hód) kitüntetés
  • Beszédes Lajos-érdemérem – a cserkészcsapatoknál működő érdemes vezetők kitüntetése
  • Palást, Beszédes Lajos cserkészpark
  • Palásti Beszédes Lajos Cserkészcsapat és Vezetőképző Központ
  • Árpád Érem (amerikai) (1979, bronz)

Művei[szerkesztés]

  • 1941 Komárom vármegye Évkönyve az 1941. évre. Sátoraljaujhely. (tsz.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Az Árpád Akadémia tagjainak tevékenysége. Írta és szerk. Somogyi Ferenc. Közzéteszi Nádas János. Cleveland, Árpád Akadémia, 1982.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László. Szerk. Balás Róbert. Bp., Médiamix Kiadó. 2003.