Bernhard von Lindenau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bernhard von Lindenau
BALindenau.jpg
Született
1780. június 11.
1779. június 11.[1]
Elhunyt
1854. május 21. (73 évesen)[1]
Foglalkozása csillagász
politikus

Bernhard August von Lindenau (Pohlhof, 1779. június 11.Altenburg, 1854. május 12.) német államférfi, jogász és csillagász.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lipcsében jogot tanult, aztán az altenburgi Kammerkollegiumba lépett és nemsokára Zach báró munkatársa lett a gothai csillagvizsgálóban, melynek 1804-től ideiglenes igazgatója is volt, 1808-ban véglegesítették. 1814-ben Párizsba ment, mint a weimari nagyherceg főhadsegéde. 1817-ben kamarai alelnök, 1820-ban miniszter és titkos tanácsos lett Szász-Gotha-Altenburgban. Az utolsó nagyherceg halála után, 1825-ben egyedül igazgatta a hercegséget, azután 1826-ban szász királyi szolgálatba lépett, ahol 1830-ban kabinetminiszter, a következő évben miniszterelnök és belügyminiszter lett. Fő érdemei, hogy a városok közigazgatását szabadelvű, független alapokra fektette, s hogy megalapította a földjáradék-bankot. 1834-ig volt belügyminiszer, 1843-ban pedig, miután sokáig hasztalan küzdött a konzervatív nemesség ellen, végleg visszavonult a politikától. Élete utolsó éveiben rendezte nagybecsű műkincs-gyűjteményét, melyet könyvtárával együtt az országra hagyott.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tabulae Mortis (Gotha, 1810);
  • Tabulae Veneris (Eisenberg, 1811);
  • Geschichte der Sternkunde im ersten Jahrzehnt des 19. Jahrhundert (Gotha, 1811); * Investigatio nova orbitae a Mercurio circa solem descriptae (u. o. 1813).
  • Folytatta továbbá Zach folyóiratát: Monatl. Corresp. der Erd- und Himmelskunde (u. o. 1800-13) és
  • Bohnenbergerrel együtt kiadta a Zeitschrift für Astronomie und verwandte Wissenschaftent (Tübingen, 1816-18).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.