Bernauer Izidor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bernauer Izidor
Született 1860. július 22.
Pest
Elhunyt 1945. január 28. (84 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Kohen Irén
(h. 1889–1926)
Gyermekei hat gyermek
Foglalkozása gépészmérnök

Bernauer Izidor (Pest, 1860. július 22.[1]Budapest, Erzsébetváros, 1945. január 28.)[2] gépészmérnök, az Óbudai Gázgyár építője.

Élete[szerkesztés]

Bernauer Mór kereskedő és Pessl Katalin harmadik gyermekeként született. A budapesti Műegyetem elvégzése után a gázművek szolgálatába állt, ahol 1905-ben igazgatóvá nevezték ki. 1910-ben, amikor a főváros megvásárolta az Osztrák-Magyar Általános Légszesztársulatot és megalapította a Budapest Székesfőváros Gázműveit (a mai Fővárosi Gázművek elődjét), annak műszaki igazgatójának választották meg. E minőségében ő vezette 1913-tól az Óbudai Gázgyár építését, és irányította a gázgyári üzemek működését is. Számos tanulmányúton járt Angliában, megfordult a londoni Old Kentroad-i gázgyárban, majd Glasgow-ban a provani gázgyárban.[3] Érdemeiért a főváros tanácsa a gázművek örökös igazgatósági tagjává és műszaki tanácsadójává nevezte ki. Ügyvezető-igazgatója volt a Magyar Gázgyárak Országos Szövetségének. Szakértekezései hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg.[4] A század első évtizedeiben jómódú zsidó nagypolgárnak számított, jelentős társadalmi és közéleti aktivitással.

1945 januárjában a budapesti gettóban halt meg.

Családja[szerkesztés]

Hét testvére volt, köztük Bernauer Zsigmond, neves szabadalmi ügyvivő; Bernauer Géza, Ericsson gyárigazgató.

Kohen Irénnel (1861–1926)[5] 1889. augusztus 7-én Budapesten kötött házasságot.[6] Hat gyermekük született, köztük (Bernauer) Benczés Emil mérnök, a BSZK Rt. műszaki főtanácsosa volt.

Írásaiból[szerkesztés]

  • A világítógáz alkalmazása körül tett újabb haladásról. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 17. évfolyam (1883). 3. szám, 151-164. old.
  • Észrevételek Kovács Pálnak, a magy. kir. államvasutak központi pályaházának elektromos világító telepét ismertető cikkére. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye. XXI. kötet. Ullmann Vilmos szerkesztésében. Bp., 1887. 347–349.
  • Az óbudai új gázgyár. In: Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1914/25-26. füzet. p.435-442 (I. rész), illetve p.445-450 (II. rész).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]