Bernardo O’Higgins
| Bernardo O’Higgins | |
 | |
| Született | 1778. augusztus 20.[1][2] Chillán |
| Elhunyt | 1842. október 24. (64 évesen)[1][3][4][2] Lima |
| Állampolgársága | |
| Élettársa |
|
| Gyermekei |
|
| Szülei | Isabel Riquelme Ambrosio O'Higgins, 1st Marquis of Osorno |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | szív- és érrendszeri betegség |
 | |
| Bernardo O’Higgins aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bernardo O’Higgins témájú médiaállományokat. | |
Bernardo O’Higgins (Chillán, 1778. augusztus 20.[1][2] – Lima, 1842. október 24.[1][3][4][2]) chilei nemzeti hős, hadvezér, a Spanyolországgal szembeni függetlenségi háború hadvezére, később Chile politikai vezetője.
Pályafutása
[szerkesztés]Ifjúsága
[szerkesztés]Bernardo O'Higgins Chillánban született Ambrosio O'Higgins, Concepción akkori polgármesterének törvénytelen fiaként. Apja később Chile kormányzója és Peru alkirálya lett. Édesanyja Isabel Riquelme volt.
Fiatalon anyja családjával élt. Apjával távolságtartó volt a kapcsolata, bár az anyagilag támogatta és gondoskodott az oktatásáról. Abban az időben a spanyol kormánytisztviselőknek tilos volt helyi nőket feleségül venniük.
Amikor Ambrosio O'Higgins lett Peru alkirálya, Bernardót Londonba küldte, hogy befejezze tanulmányait. O'Higgins dél-amerikai függetlenségpártiak körébe került, és többek között megismerkedett a venezuelai Francisco de Mirandával. A fiatal O'Higgins csatlakozott a Lautaro szabadkőműves páholyhoz.
A függetlenségi háborúban
[szerkesztés]1810-től a chilei függetlenségi harcosok egyike volt. 1813-ban a mozgalom fegyveres erőinek parancsnokává nevezték ki. 1814-ben vereséget szenvedett a rancaguai csatában, és Argentínába kellett menekülnie. Chilében ismét megerősödött a spanyol gyarmati hatalom.
1817-ben José de San Martín tábornokkal átvonult az Andokon, és a chacabucói csatában legyőzte a spanyolokat. A Cancha Rayadánál 1818-ban elvesztett csatában megsebesült a karján.
Az 1818. április 5-i maipúi csata hozta meg a végső győzelmet a chilei függetlenségi harcosok számára. A győztes José de San Martín nemzeti kormányt hozott létre. A chilei elnöki tisztséget azonban Bernardo O'Higgins javára visszautasította.
Director Supremo
[szerkesztés]Az ország nemessége tette meg a független Chile első vezetőjévé. O’Higgins diktatórikus hatalmat kapott, és hozzá az ezt tükröző „Director Supremo” (Legfőbb Vezér) címet viselte. Hivatalát 1817. február 16-án foglalta el. 1818. február 12-én Talcában aláírta Chile függetlenségi nyilatkozatát.
Kormányzásának hat éve alatt katonai akadémiát alapított és bevezette az új chilei zászlót. Külpolitikailag támogatta San Martín perui hadjáratait, amelyek azonban sikertelenek voltak. Ezek a katonai vereségek, valamint radikális és liberális reformjai (a nemesség eltörlése, a földbirtokosok és az egyház hatalmának korlátozása) feldühítették a nagybirtokosokat és a konzervatívokat. 1823. január 28-án eltávolították a hatalomból.
O'Higgins perui száműzetésbe vonult, ahol 1842-ben Limában halt meg. Holttestét 1869-ben szállították haza Chilébe. Földi maradványai 1979 óta Santiago de Chilében, a La Moneda elnöki palota előtt, a Plaza de la Ciudadanía (Állampolgárság tere) legdélebbi részén található Altar de la Patria mauzóleumban nyugszanak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 3 4 Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- 1 2 3 4 GeneaStar
- 1 2 SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- 1 2 Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források
[szerkesztés]- Bernardo O’Higgins | Chilean Liberator & 1st President | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bernardo O’Higgins című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.