Berkovits György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Berkovits György
Berkovits György.jpg
Született 1940. október 21.
Orosháza
Elhunyt 2018. május 22. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa
Foglalkozása
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (1959–1964, 1972–1975, szociológia)
Kitüntetései

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Berkovits György témájú médiaállományokat.

Berkovits György (Orosháza, 1940. október 21.Budapest, 2018. május 22.)[1][2] magyar író, szociológus, pedagógus. Első felesége Varga Vera (1949-1979) magyar író volt. Második házastársa Galambos Ágnes.

Életpályája[szerkesztés]

1959–1964 között az ELTE TTK biológia–földrajz szakos hallgatója volt. 1964-ben középiskolai oktatóként kezdte pályáját, majd 1965–1969 között az egri Népújság újságírója volt. 1969–1973 között a Pest Megyei Hírlapnál dolgozott újságíróként. 1972–1975 között az ELTE BTK szociológia szakán tanult. 1973-ban a Valóság munkatársa, 1975–1983 között a Mozgó Világ szociográfiai rovatszerkesztője volt; 1983-ban a folyóiratot betiltották. 1979-ben a VÁTI-nál (Városépítési Tudományos és Tervezési Intézet) alkalmazták lakás- és településszociológusként. 1981-ben a szamizdat Bibó-emlékkönyv egyik szerzője volt. 1984–1988 között a Pallas Lapkiadónál sajtószociológusként tevékenykedett. 1989–1991 között a Fotó olvasószerkesztője, 1993–1996 között a Budapesti Negyed alapító szerkesztője volt. 1995–1997 között, valamint 2003-tól szabadúszó volt. 1997–2003 között a BUKSZ szerkesztőjeként dolgozott.

Művei[szerkesztés]

  • Világváros határában (szociográfia, 1976)
  • TerepSzemle (szociográfia, 1980)
  • Bibó-emlékkönyv (társszerző, 1981)
  • Folyamatos jelen. Fiatal szociográfusok antológiája; vál., szerk. Berkovits György, Lázár István, utószó Berkovits György; Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1981 (Magyarország felfedezése)
  • – mondta Gabes, – magyarázta Gy. Bence (szociográfia, 1982)
  • Győri Péter–Demszky Gábor–Berkovits Györgyː Újpest. Tanulmánykötet; Művelődéskutató Intézet, Bp., 1982 (Műhelysorozat. Művelődéskutató Intézet)
  • Nem sírunk, nem nevetünk (novellák, 1984)
  • A barátom regénye (regény, 1990)[3]
  • Életvesztesek. Regény egyes szám második személyben; Pesti Szalon Könyvkiadó, Bp., 1991
  • Halálkísértő. Regény egyes szám harmadik személyben; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1992
  • Századvégi levelek illetve Levelek a XX. századvégről. Esszék; Seneca Kiadó, Bp., 1995 (Thesaurus) (németül is)
  • Virágh Hanga legendát ír. Történelmi-etlen regény. Én, a díszcserje; Orpheusz Kiadó, Bp., 1998
  • Móra Ferenc és Csóka; szerk. Berkovits György, Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre, Zenta, 1998 (Csókai füzetek)
  • Abreál. Öt színmű (Abreál, Gabes és Gy. Bence, Halálkísértő, Életvesztesek, A gödörásó lány); Ister Kiadó, Bp., 2002
  • Egy modern amodern. Tíz esszé; Jószöveg Műhely, Bp., 2003
  • V. és Ú.; L'Harmattan Kiadó, Bp., 2013
    • Díszcserje (kis)asszony
    • Jelzőművész
  • Ckó, a fényképész; L'Harmattan, Bp., 2016[4][5]
  • Magyar látvány. Esszék; L'Harmattan, Bp., 2017

Filmjei[szerkesztés]

  • Az Ellenzéki Kerekasztal története (1989)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vaskor Máté: Meghalt Berkovits György. 24.hu. 2018. máj. 22.
  2. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  3. Már 1986-ban elkészült.
  4. Ckó, a fényképész, Berkovits György - 2016-03-19, Szombat
  5. Berkovits György: Ckó, a fényképész, Litera irodalmi portál

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]