Berkovits György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Berkovits György
Berkovits György.jpg
Született 1940. október 21.
Orosháza
Elhunyt 2018. május 22. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa
Foglalkozása
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (1959–1964, 1972–1975, szociológia)
Kitüntetései

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Berkovits György témájú médiaállományokat.

Berkovits György (Orosháza, 1940. október 21.Budapest, 2018. május 22.)[1][2] író, szociológus, pedagógus. Első felesége Varga Vera (1949-1979) író volt. Házastársa, (30 évig) özvegye, Galambos Ágnes újságíró.

Életpályája[szerkesztés]

1959–1964 között az ELTE TTK biológia–földrajz szakos hallgatója volt. 1964-ben középiskolai oktatóként kezdte pályáját, majd 1965–1969 között az egri Népújság újságírója volt. 1969–1973 között a Pest Megyei Hírlapnál dolgozott újságíróként. 1972–1975 között az ELTE BTK szociológia szakán tanult. 1973-ban a Valóság munkatársa, 1975–1983 között a Mozgó Világ szociográfiai rovatszerkesztője volt; 1983-ban a folyóiratot betiltották. 1979-ben a VÁTI-nál (Városépítési Tudományos és Tervezési Intézet) alkalmazták lakás- és településszociológusként. 1981-ben a szamizdat Bibó-emlékkönyv egyik szerzője volt. 1984–1988 között a Pallas Lapkiadónál sajtószociológusként tevékenykedett. 1989–1991 között a Fotó olvasószerkesztője, 1993–1996 között a Budapesti Negyed alapító szerkesztője volt. 1995–1997 között, valamint 2003-tól szabadúszó volt. 1997–2003 között a BUKSZ szerkesztőjeként dolgozott.

Művei[szerkesztés]

  • Világváros határában (szociográfia, 1976)
  • TerepSzemle (szociográfia, 1980)
  • Bibó-emlékkönyv (társszerző, 1981)
  • Folyamatos jelen. Fiatal szociográfusok antológiája; vál., szerk. Berkovits György, Lázár István, utószó Berkovits György; Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1981 (Magyarország felfedezése)
  • – mondta Gabes, – magyarázta Gy. Bence (szociográfia, 1982)
  • Győri Péter–Demszky Gábor–Berkovits Györgyː Újpest. Tanulmánykötet; Művelődéskutató Intézet, Bp., 1982 (Műhelysorozat. Művelődéskutató Intézet)
  • Nem sírunk, nem nevetünk (novellák, 1984)
  • A barátom regénye (regény, 1990)[3]
  • Életvesztesek. Regény egyes szám második személyben; Pesti Szalon Könyvkiadó, Bp., 1991
  • Halálkísértő. Regény egyes szám harmadik személyben; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1992
  • Századvégi levelek illetve Levelek a XX. századvégről. Esszék; Seneca Kiadó, Bp., 1995 (Thesaurus) (németül is)
  • Virágh Hanga legendát ír. Történelmi-etlen regény. Én, a díszcserje; Orpheusz Kiadó, Bp., 1998
  • Móra Ferenc és Csóka; szerk. Berkovits György, Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre, Zenta, 1998 (Csókai füzetek)
  • Abreál. Öt színmű (Abreál, Gabes és Gy. Bence, Halálkísértő, Életvesztesek, A gödörásó lány); Ister Kiadó, Bp., 2002
  • Egy modern amodern. Tíz esszé; Jószöveg Műhely, Bp., 2003
  • V. és Ú.; L'Harmattan Kiadó, Bp., 2013
    • Díszcserje (kis)asszony
    • Jelzőművész
  • Ckó, a fényképész; L'Harmattan, Bp., 2016[4][5]
  • Magyar látvány. Esszék; L'Harmattan, Bp., 2017

Filmjei[szerkesztés]

  • Az Ellenzéki Kerekasztal története (1989)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vaskor Máté: Meghalt Berkovits György. 24.hu. 2018. máj. 22.
  2. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  3. Már 1986-ban elkészült.
  4. Ckó, a fényképész, Berkovits György - 2016-03-19, Szombat
  5. Berkovits György: Ckó, a fényképész, Litera irodalmi portál

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]