Berkovits György
| Berkovits György | |
 | |
| Született | 1940. október 21.[1] Orosháza |
| Elhunyt | 2018. május 22. (77 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1959–1964, 1972–1975, szociológia) |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Berkovits György témájú médiaállományokat. | |
Berkovits György (Orosháza, 1940. október 21. – Budapest, 2018. május 22.)[3][4] író, szociológus, pedagógus. Első felesége Varga Vera (1949–1979) író volt. Házastársa, (30 évig) özvegye, Galambos Ágnes újságíró.
Életpályája
[szerkesztés]Berkovits Ferenc (1913–1985) kereskedő és Rózsa Lili (1920–2004)[5] okleveles tánctanárnő fiaként született.[6] 1944-ben nagyanyjával és nagynénjével egy Bécs külvárosában, Jedlersdorfban lévő koncentrációs táborba deportálták, ahol csaknem egy évig tartották fogva. Apját 1942 őszén behívták munkaszolgálatra, ahonnan a következő év elején átszökött a szovjetekhez és csak öt évvel később tért haza.[7]
1959–1964 között az ELTE TTK biológia–földrajz szakos hallgatója volt. 1964-ben középiskolai oktatóként kezdte pályáját, majd 1965–1969 között az egri Népújság újságírója volt. 1969–1973 között a Pest Megyei Hírlapnál dolgozott újságíróként. 1972–1975 között az ELTE BTK szociológia szakán tanult. 1973-ban a Valóság munkatársa, 1975–1983 között a Mozgó Világ szociográfiai rovatszerkesztője volt; 1983-ban a folyóiratot betiltották. 1979-ben a VÁTI-nál (Városépítési Tudományos és Tervezési Intézet) alkalmazták lakás- és településszociológusként. 1981-ben a szamizdat Bibó-emlékkönyv egyik szerzője volt. 1984–1988 között a Pallas Lapkiadónál sajtószociológusként tevékenykedett. 1989–1991 között a Fotó olvasószerkesztője, 1993–1996 között a Budapesti Negyed alapító szerkesztője volt. 1995–1997 között, valamint 2003-tól szabadúszó volt. 1997–2003 között a BUKSZ szerkesztőjeként dolgozott.
Művei
[szerkesztés]- Világváros határában (szociográfia, 1976)
- TerepSzemle (szociográfia, 1980)
- Bibó-emlékkönyv (társszerző, 1981)
- Folyamatos jelen. Fiatal szociográfusok antológiája; vál., szerk. Berkovits György, Lázár István, utószó Berkovits György; Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981 (Magyarország felfedezése)
- – mondta Gabes, – magyarázta Gy. Bence (szociográfia, 1982)
- Győri Péter–Demszky Gábor–Berkovits Györgyː Újpest. Tanulmánykötet; Művelődéskutató Intézet, Budapest, 1982 (Műhelysorozat. Művelődéskutató Intézet)
- Nem sírunk, nem nevetünk (novellák, 1984)
- A barátom regénye (regény, 1990)[8]
- Életvesztesek. Regény egyes szám második személyben; Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest, 1991
- Halálkísértő. Regény egyes szám harmadik személyben; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1992
- Századvégi levelek illetve Levelek a XX. századvégről. Esszék; Seneca Kiadó, Budapest, 1995 (Thesaurus) (németül is)
- Virágh Hanga legendát ír. Történelmi-etlen regény. Én, a díszcserje; Orpheusz Kiadó, Budapest, 1998
- Móra Ferenc és Csóka; szerk. Berkovits György, Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre, Zenta, 1998 (Csókai füzetek)
- Abreál. Öt színmű (Abreál, Gabes és Gy. Bence, Halálkísértő, Életvesztesek, A gödörásó lány); Ister Kiadó, Budapest, 2002
- Egy modern amodern. Tíz esszé; Jószöveg Műhely, Budapest, 2003
- V. és Ú.; L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2013
- Díszcserje (kis)asszony
- Jelzőművész
- Ckó, a fényképész; L'Harmattan, Budapest, 2016[9][10]
- Magyar látvány. Esszék; L'Harmattan, Budapest, 2017
- Százéves táncosnő. Három színmű; L'Harmattan, Budapest, 2019
Filmjei
[szerkesztés]- Az Ellenzéki Kerekasztal története (1989)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Magyarország felfedezése-ösztöndíj (1974, 1977)
- Soros-ösztöndíj (1984, 1986)
- Fondation pour une Entraide Intellectuelle Européenne ösztöndíja (1988)
- Bethlen Gábor-ösztöndíj (1989)
- Eötvös-ösztöndíj (1989)
- Budapestért díj (1993)
- József Attila-díj (2007)
- Artisjus Irodalmi Nagydíj (2018)
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
- ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
- ↑ Vaskor Máté: Meghalt Berkovits György. 24.hu. 2018. máj. 22.
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ Házasságkötési bejegyzésében Ilona utónéven.
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése az orosházai polgári házassági akv. 177/1939. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2025. szeptember 2.)
- ↑ Magyar látvány (részlet), 2008. február 1. (Hozzáférés: 2025. szeptember 2.)
- ↑ Már 1986-ban elkészült.
- ↑ Ckó, a fényképész, Berkovits György - 2016-03-19, Szombat
- ↑ Berkovits György: Ckó, a fényképész, Litera irodalmi portál
Források
[szerkesztés]- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
- Berkovits György hivatalos oldala
