Basch Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Basch Gyula
Önarckép (1921)
Önarckép (1921)
Született 1851. április 9.[1]
Pest
Elhunyt 1928. január 2. (76 évesen)[1]
Baden bei Wien[1]
Állampolgársága magyar
Gyermekei Basch Andor
Foglalkozása
Iskolái École des Beaux-Arts (1873–1874)
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Basch Gyula témájú médiaállományokat.

Basch Gyula (Pest, 1851. április 9.[2]Baden, 1928. január 8.) festőművész, Basch Andor festő apja.

Élete[szerkesztés]

Basch Fülöp (1821–1901)[3][4] kereskedelmi tanácsos, földbirtokos, az első budapesti gőzmalom részvénytársaság elnöke és Wodianer Jozefa (1828–1883) fia. A gimnázium elvégzése után a zürichi műszaki főiskolán mérnöki diplomát szerzett (1872). 1873-1874-ben művészeti tanulmányokat folytatott a párizsi École des Beaux-Arts-on (képzőművészeti főiskola). Bár mérnökként is dolgozott, később teljesen a festészetnek adta át magát. 1920-tól Baden bei Wien egyik szanatóriumának lakója volt.

Főleg mint arcképfestő mű­ködött, de festett életképeket is, az 1880-as évek novellisztikus fölfogásában. Először a Műcsarnok 1886-iki őszi tárlatán állított ki. Ismertebb élet­képei: Hapták; Elhagyottan; Kis makacs; Mi­ből éljünk?; Bűnhődés, ez utóbbi a Szépművészeti Múzeumban. A Műcsarnoknak két ízben elnöke volt. 1928-ban a Nemzeti Szalon emlékkiállítást rendezett képeiből.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]