Barta Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barta Ernő
Született
1878. február 14.
Székesfehérvár
Elhunyt
1956. október 6. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Magyar Képzőművészeti Egyetem
Sírhely Új köztemető

Barta Ernő aláírása
Barta Ernő aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Barta Ernő témájú médiaállományokat.

Barta Ernő (Székesfehérvár, 1878. február 14.Budapest, 1956. október 6.) magyar festő és grafikus.

Életpályája[szerkesztés]

A budapesti Iparművészeti Iskolában 1894-1899-ig végezte a díszítőfestő szakot, majd Münchenben Anton Ashbe és Hugo Wolf magániskolájába járt 1903-ig. Itt néhány művét (Táncosnő, Júdás) 1901-ben és 1902-ben ki is állította. 1900-ban bekapcsolódott a müncheni szecesszió mozgalmába. 1903-tól Budapesten élt. Részt vett a szolnoki művésztelep munkájában, majd 1907-től 1912-ig Berlinben és Drezdában tartózkodott ösztöndíjjal. 1912-től Budapesten sokszorosító grafikáival és plakátjaival vált ismertté, 1916-ban pedig önálló grafikai műtermet nyitott Budapesten. ,,Dolgozzatok" címmel a Tanácsköztársaság idején egy hatásos plakátot készített. Első világháborús élményeit az ,,Elnémult csataterek" című litográfia sorozatban (1915), a második világháborút a ,,Dance Macabre" c. grafikai mappában dolgozta fel (1945-1946 között). 1932-től számos csoportos grafikai kiállítást szervezett Dániában és Svédországban. 1938-1939-ben Hollandiában élt, és a kultúrkapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért az Oránia-Nassau renddel tüntették ki.

Barta Ernő sírja Budapesten. Új köztemető: 20-1

Élete utolsó évtizedében tájpasztelleket készített Sárospatakon. Különösen a tónusos szén- és krétarajzban, s a litográfiában érvényesülnek finom, kissé stilizált naturalizmusának erényei. Kedvelte a zsánerjelenet műfaját, közel álltak hozzá a városi és falusi szegénység életének motívumai, melyeket visszafogott, melankolikus atmoszférával örökített meg. Az 1940-es években vallásos tartalmú műveket illusztrált. 1948-ban a Szalmássy Galériában, majd 1949-ben a Fészekben volt kollektív kiállítása. Műveit részletező naturalizmus jellemzi. A Magyar Nemzeti Galéria főként rézkarcait és litográfiáit őrzi.

Művei[szerkesztés]

Grafikai sorozatai és albumai[szerkesztés]

  • 1915: Elnémult csataterek;
  • 1925: Kenyér (litográfia);
  • 1927: Magyar életképek, Magyar táncok;
  • 1928: Budapest (rézkarc);
  • 1930 k.: Aquincum (rézkarc);
  • 1945: Pastorale
  • 1945-1946: Dance Macabre.

Elismerései[szerkesztés]

  • Grafikai nagydíj a Nemzeti Szalon kiállításán, 1904
  • A Milánói Világkiállítás ezüstérme, 1906
  • A San Franciscó-i nemzetközi kiállítás ezüstérme, 1914
  • Oránia-Nassau Rend (kultúrkapcsolatok terén végzett munkájáért), 1939

Kiállításai[szerkesztés]

Egyéni kiállításai[szerkesztés]

  • 1912 • Könyves Kálmán Szalon
  • 1945 • Illusztrációk Beethoven VI. szimfóniájához, Fészek Klub, Budapest
  • 1948 • Szalmássy Galéria (lányával, Barta Évával)
  • 1955 • Fényes Adolf Terem, Budapest (kat., Zádor István előszavával)
  • 1978 • emlékkiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállításai[szerkesztés]

  • 1900 • Secession, München
  • 1901 • Téli Kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1903 • Vízfestmény, rajz és metszet, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1904 • Grafikai kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1916 • Magyar Akvarellisták és Pasztellfestők Egyesülete V. kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1922 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
  • 1929 • Paál László Társaság III. kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1931 • Magyar újságrajzoló művészek kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1947 • A Művészház XXXII. kiállítása.

Irodalom[szerkesztés]

  • E. A.[Elek A.]: Barta Ernő kiállítása, Az Újság, 1912. január 14.
  • Farkas Zoltán: Barta Ernő kiállítása. In: Vasárnapi Ujság, 1912
  • Kállay M.: A Paál László Társaság harmadik kiállítása a Nemzeti Szalonban. In: Nemzeti Újság, 1929. január 27.
  • Fedor: Impresszionizmusóra egy kőbányai iskolában. In: Magyar Nemzet, 1973. április 27.
  • Losonci M.: Barta Ernő interkontinentális festői munkássága. In: Hevesi Szemle, 1983. december


Forrás[szerkesztés]