Barnatorkú nektármadár
Barnatorkú nektármadár | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A hím
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Anthreptes malacensis (Scopoli, 1786) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Barnatorkú nektármadár témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Barnatorkú nektármadár témájú médiaállományokat és Barnatorkú nektármadár témájú kategóriát. |
A barnatorkú nektármadár (Anthreptes malacensis) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nektármadárfélék (Nectariniidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Giovanni Antonio Scopoli osztrák természettudós és geológus írta le 1786-ban, a Certhia nembe Certhia malacensis néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Anthreptes malacensis malacensis (Scopoli, 1786)
- Anthreptes malacensis anambae (Oberholser, 1917)
- Anthreptes malacensis erixanthus (Oberholser, 1932)
- Anthreptes malacensis bornensis (Riley, 1920)
- Anthreptes malacensis paraguae (Riley, 1920)
- Anthreptes malacensis cagayanensis (Mearns, 1905)
- Anthreptes malacensis chlorigaster (Sharpe, 1877)
- Anthreptes malacensis heliolusius (Oberholser, 1923)
- Anthreptes malacensis wiglesworthi (E. J. O. Hartert, 1902)
- Anthreptes malacensis iris (Parkes, 1971)
- Anthreptes malacensis mjobergi (Bangs & Peters, 1927)
- Anthreptes malacensis heliocalus (Oberholser, 1923)
- Anthreptes malacensis celebensis (Shelley, 1878)
- Anthreptes malacensis extremus (Mees, 1966)
- Anthreptes malacensis convergens (Rensch, 1929)
- Anthreptes malacensis rubrigena (Rensch, 1931)
Előfordulása
[szerkesztés]Brunei, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Kambodzsa, Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, valamint ültetvények, szántóföldek és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 14 centiméter.[5] A hím felső tollazata kék és lila színű, szeménél egy oliva-zöld sáv található. Alsó tollazata és lába sárga színű. A tojó felső tollazata teljesen olíva-zöld, hasa és lába sárga.
Életmódja
[szerkesztés]Elsősorban nektárral táplálkozik, de eszik gyümölcsöt és kisebb bogyókat is. A fiatalokat rovarokkal táplálja.
Szaporodása
[szerkesztés]Fészkét 1-13 méter magasságba függeszti fel, melyet fűből, növényi rostokból és pókhálóból készít. Kívülről fakéreggel és mohával díszíti. Fészekalja 2 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszám pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 8.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 8.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 8.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 8.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 8.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 8.)