Baraba-alföld
| Baraba-alföld (Барабинская низменность) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Föderációs alanyok | Novoszibirszki terület, Omszki terület |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 117 000 km² |
 Baraba-alföld
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 55° 42′, k. h. 78° 00′Koordináták: é. sz. 55° 42′, k. h. 78° 00′ | |
Baraba-alföld
Pozíció a Novoszibirszki terület térképén
| |
A Baraba-alföld (régebben többnyire Baraba-sztyepp vagy egyszerűen Baraba; oroszul Барабинская низменность [Barabinszkaja nyizmennoszty], Барабинская степь [Barabinszkaja sztyep], Бараба [Baraba]) tájegység Oroszország ázsiai részén, Nyugat-Szibériában, az Ob és az Irtis vízválasztóján. Közigazgatásilag a Novoszibirszki területhez és (kisebbik része) az Omszki területhez tartozik.
Neve[szerkesztés]
Neve a baraba (бараба) népnévből származik, melynek jelentése türk nyelvekben: 'szajkó'. Feltételezik, hogy ez a barabák (baraba-tatárok) nemzetségjele lehetett.[1]
Földrajz[szerkesztés]
A Nyugat-szibériai-alföld déli részén, az erdős sztyepp övezetben fekszik.
Északabbra a Vaszjugan-síkság mocsaras vidéke, délebbre a száraz Kulunda-síkság terül el; nyugaton az Isim-hátságig, keleten az Ob völgyéig, délkeleten az Obi-platóig terjed.
Hullámos felszínű, alacsony dombokkal tarkított síkság. Kiterjedése kb. 117 ezer km², tengerszint feletti magassága 100–150 m. Déli területein – a Kulunda-síksághoz hasonlóan – északkelet-délnyugat irányú, alacsony és keskeny gerincek (grivi, 'sörények') futnak, melyeket rétek, kisebb-nagyobb nyírfaligetek borítanak. A „sörények” közötti lapos részeket tőzegmohás mocsarak, szikes rétek, lefolyástalan sós- vagy édesvízű tavak töltik ki.
Legnagyobb folyója az északon kanyargó Om. Legnagyobb állóvize a Csani-tó (ez egész Nyugat-Szibéria legnagyobb tava, területe 1400–2000 km²), az Ubinszkoje-tó (436 km²) és a Szartlan-tó (238 km²). Délen a „sörények”-kel párhuzamos síksági folyók: a Kargat, a Csulim és délebbre a Karaszuk.
Az alföld központi részén sós-mocsaras talajú erdős sztyepp, déli részein szikes talajok (szoloncsák, szolonyec) a jellemzők. Talajjavító munkákkal, mocsarak lecsapolásával korábban nagy területeket tettek művelhetővé, melyek legnagyobb részét azután felszántották. A Baraba régóta a hús- és főleg a tejirányú szarvasmarha-tenyésztés fontos nyugat-szibériai körzete, több kisvárosában is tej- és húsfeldolgozó gyárat építettek.
Városai főként a vasútvonalak mentén alakultak ki: Tatarszk, Kupino, Karaszuk, Barabinszk, Kujbisev, Kargat, Csulim.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Toponyimicseszkij szlovar (Hozzáférés: 2018-06-07)
Források[szerkesztés]
- Székely András. Szovjetunió (I. kötet). Budapest: Gondolat Kiadó, 275, 283. o.. ISBN 9632803035 I. kötet (1978)
- Nagy szovjet enciklopédia, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978)
- Lesznoj plan Novoszibirszkoj oblasztyi (2011-10-12, hozzáférés: 2018-06-06)
- Térkép: Nyugat-Szibéria déli része
