Csani-tó
| Csani-tó | |
 | |
| Ország(ok) |  Oroszország |
| Hely | Baraba-alföld, Novoszibirszki terület |
| Vízgyűjtő terület | 29 930 km2 |
| Elsődleges források | Csulim |
| Hosszúság | 91 km |
| Szélesség | 88 km |
| Felszíni terület | 2000 km2 |
| Legnagyobb mélység | 7,0 m |
| Víztérfogat | 4,3 km3 |
| Tszf. magasság | 106 m |
| Elhelyezkedése | |
 Csani-tó
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 54° 50′, k. h. 77° 40′Koordináták: é. sz. 54° 50′, k. h. 77° 40′ | |
Csani-tó
Pozíció a Novoszibirszki terület térképén
| |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csani-tó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Csani-tó (oroszul озеро Чаны [ozero Csani]) sekély lefolyástalan sóstó Oroszország ázsiai részén, a Novoszibirszki terület Barabinszki, Csani, Csisztoozjornojei és Kupinói járásában. Nyugat-Szibéria legnagyobb állóvizeként tartják számon.
Elhelyezkedése[szerkesztés]
A Felső-Ob és az Irtis közötti lefolyástalan medencében, a Baraba-alföldön helyezkedik el. Beömlő folyója nincs, vízutánpótlást a délkeletre elterülő Kis-Csani-tóból kap egy rövid csatornán keresztül. A Kis-Csani-tó vízpótlását a beömlő Csulim folyó biztosítja.
Jellemzői[szerkesztés]
A tó hossza 91 km, szélessége 88 km. Közepes mélysége kb. 2 m; legnagyobb mélysége 10 m, de területének 60%-án csak max. 2 m. Vízfelületének tengerszint feletti magassága 106 m. Területe korábbi adatok szerint 1990–2600 km², más forrás szerint 1400– 3500 km². Vízszintje és a víztükör kiterjedése ugyanis évenként és évszakoktól függően is rendkívül ingadozó.
Területe régóta csökken: a 19. század elején 8000 km², a század végén 3170 km², az 1960-as években 2000 km² volt. Közben a tó homokpadokkal és szigetekkel elválasztott, egymáshoz csatornákkal, átfolyásokkal kapcsolódó kisebb medencékre osztódott, néhány közülük teljesen kiszáradt. Az utóbbi évtizedekben kiszáradása felgyorsult, 1979-től 1994-ig területe 19%-kal csökkent.
Vízgyűjtő területének éghajlata kontinentális. A januári középhőmérséklet kb. -19,7 °C, a júliusi 18,3 °C. Nyáron a víz 28 °С-ra is felmelegszik. A csapadék évi közepes mennyisége a vízgyűjtő területen 380 mm. Október második felében – november első felében a tó befagy (sok helyen fenékig) és májusig jég alatt van. Vize a Kis-Csani-tó csatornája beömlésénél enyhén sós, onnan távolodva sókoncentrációja egyre emelkedik.
Élővilága[szerkesztés]
A lapos partokon nád, sás, különféle cserje nő; a tófenék homokos és iszapos, a vízben 16 halfaj él. Nagyon sok a sziget, több közülük ritka növény- és állatfaj élőhelye, ritka madarak fészkelőhelye. A tavaszi-őszi madárvonulások idején a táj vízimadarak óriási csapatainak nyújt pihenési lehetőséget. A ritka vagy veszélyeztetett madarak között említhető a lócsér, a halászsirály, a gólyatöcs, a gulipán, a viharsirály, a feketeszárnyú székicsér vagy a szalonkafélék közül a ázsiai cankógoda (Limnodromus semipalmatus).[1]
A tó körül tizenkét kisebb falu található, a partvidék környékét kaszálónak, legelőnek használják. Az északi tópart és a Csani–Barabinszk vasútvonal közötti erdős sztyeppen (Baraba-alföld), a Novoszibirszki terület Barabinszki- és a Csani járásában 1958-ban természetvédelmi területet hoztak létre (119 808 ha).[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Pernatoje plemja (Szovjetszkaja Szibir c. újság, 2000-09-02. Hozzáférés: 2018-04-07)
- ↑ Zakaznyik Kirzinszkij (Novosibirskgid.ru, 2013-05-20. Hozzáférés: 2018-04-04)
Források[szerkesztés]
- Nagy szovjet enciklopédia, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978)
- Ozero Csani (orosz nyelven). Oroszország Állami Vízregisztere
- M. G. Grecsusnyikova: Ozero Csani (Enciklopegyija Voda Rosszii)
- Térkép: Nyugat-Szibéria déli része
