Balogh Pál (orvos)
| Balogh Pál | |
 | |
| Rusz Károly metszete | |
| Született | 1794. október 20. Nagybarca |
| Elhunyt | 1867. szeptember 11. (72 évesen) Pest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | kisjókai Ágoston Amália |
| Gyermekei | Balogh Tihamér |
| Foglalkozása | orvos, nyelvész, barlangkutató |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Pál témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Almási Balogh Pál (Nagybarca, 1794. október 20.[1] – Pest, 1867. szeptember 11.) homeopátiás magyar orvos, nyelvész, barlangkutató.[2] Balogh Sámuel lelkész, író és Balogh József ügyvéd, költő testvére.
Élete[szerkesztés]
A nemesi származású almási Balogh család sarja. Apja Balogh Mózes református lelkész volt, anyja Kökényesdi Erzsébet. 1794. október 22-én keresztelték. Alsóbb iskoláit Rimaszombatban végezte, ahonnan 1810-ben Sárospatakra és 1814-ben Késmárkba ment jogot hallgatni; ekkor a francia és az olasz nyelvet is megtanulta. Visszatért ismét Sárospatakra, ahol elvégezte tanulmányait, és az angol nyelvet is elsajátította. 1817-ben Pestre költözött az orvosi tudományok hallgatása végett, 1822-ben az egyetemet el is végezte, s a következő évben orvosi oklevelet szerzett. 1825-ben bejárta Németországot, ahol az akkoriban keletkezett homeopátiás gyógymód elveivel is bővebben megismerkedett. Mint Samuel Hahnemann követője tért vissza Magyarországra, és 1826-tól az új gyógyiskola elvei mellett híven megmaradt. A Magyar Tudományos Akadémia első nagygyűlésén 1831. február 17-én levelező tagjává választotta, nyelvészeti munkáinak elismeréseképpen; rendes taggá lett 1835. szeptember 14-én. A berlini és lyoni orvosi társaságok 1834-ben szintén levelező tagjukká választották. Az 1846–47-ben alakult homeopátiás egyletnek jegyzője volt. 1847-ben a velencei kongresszuson a magyar orvosok és természetvizsgálók Sopronban tartott VIII. nagygyűlését képviselte. Az iparegyesület eszméje tőle származott, az állatvédő egyesület szintén az ő műve volt. 1856 nyarán ismét külföldre ment és huzamosabb ideig tartózkodott Párizsban, Londonban és Brüsszelben. 1865-ben élénken részt vett a magyar homeopátiás orvosegylet szervezésében, amely megalakulása után még az év december 28-án elnökévé választotta.
Házassága és gyermekei[szerkesztés]
Felesége kisjókai Ágoston Amália úrnő, kisjókai Ágoston Ferenc (1760-1844)[3] és benyói és urbanói Benyovszky Amália (1783-1851) lánya volt. Ágoston Amália anyai nagyapja, benyói és urbanói Benyovszky Sámuel (1744-1790) ügyvéd, királyi ügyész volt. Balogh Pál és Ágoston Amália frigyéből született:
- almási Balogh Zoltán (1833–1878) költő, író, festőművész.
- almási dr. Balogh Tihamér (1838-1907) tárca és novellaszerző, orvos.
- almási Balogh Albin (1846-1915), hadi és vitézségi érem tulajdonosa, a budapesti református egyház presbistere.[4]
Munkái[szerkesztés]
- Baradlai utazás 1818-dik Esztendőben. Tudományos Gyűjtemény, 1820. 1.
- Dissertatio inaug. medica de evolutione et vita encephali. Pestini, 1823
- A visszaigazításra való feleletnek visszaigazítása. Feleletül prof. Bugát Pál urnak a magyar nyelv ügyében. Uo. 1831
- Rövid orvosi értekezés a cholera morbusról. Temesvár, 1831
- A' Kávé, thé és csokoládé történeti, természethistoriai, diaetetikai és orvosi tekintetben. Pest, 1831
- Tudományos mívelődésünk története. Buda, 1835. 100 aranynyal jutalmaztatott. (Philosophiai pályamunkák I. kötet. Ism. Figyelmező 1835)
- Hahnemann. Emlékbeszéd. Buda, 1844
- Egy pár szó a magyar tudós társaság ügyében, Pest, 1848
- Az olasz tudósok congressusa Velenczében 1847, Pest, 1863
- Des dangers des mariages consangvines, Párizs, 1865
Számos tudományos értekezése jelent meg a Közhasznú Esmeretek Tárában, melyet 180 cikkel gyarapított és az Ujabbkori Ismeretek Tárában is. A nemzeti színház könyvtárában megvan kéziratban: Bronzfő vagy a szökevény, dr. 3 felv. (ford.). Hátrahagyott kéziratait 50 ezer kötetből álló könyvtárával együtt megvette a magyar kormány és azokat a budapesti egyetemi könyvtárba kebelezte be.
Szerkesztette a Tudománytár literatúrai részét 1837-től 1843-ig. Arcképe Lieder Frigyes által kőre rajzolva jelent meg és a Vahot Imre által kiadott: Magyar írók díszképcsarnoka I. lapján (1859)
Álneve: Kákay Aranka.
Nevéhez fűződik az aggteleki Baradla-barlang első részletes magyar nyelvű leírása. 1846-ban a Tufnai-csontbarlangokról értekezett a Magyar Tudós Társaság Évkönyvében.
Az almási Balogh-család[szerkesztés]
Források:[5]
| Balogh Dávid (?–1810 k.) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Balogh Mózes (?–1809 után) | Balogh Ábrahám (?) abaújszántói ref. lelkész | Balogh Dániel (1780–?) nagyszöllősi ref. lelkész | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Balogh Pál (1794–1867) orvos | Balogh Sámuel (1796–1867) serkei ref. lelkész | Balogh József (1797–1884) költő | Balog Ferenc (1801–?) Gömör megye ügyésze | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Balogh Zoltán (1833–1878) költő | Balogh Tihamér (1838–1907) orvos | Albin (1846–?) | Béla (1828–1892) putnoki ref. lelkész | Sámuel (1840–1899) adófőfelügyelő | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Balogh Loránd (1869–1945) építész | Balogh Elemér (1871–1938) a Hangya Szövetkezet vezérigazgatója | József (1875–?) tüzérfőhadnagy | Aladár (1880–?) méneskari főhadnagy | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Források[szerkesztés]
- Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. ISBN 963-243-344-0
- EME: Balogh Pál. Egyetemes Magyar Encyclopaedia, V. Pest, 1866. 452. hasáb
- Fialovszky Béla: Almási Balogh Pál dr. élet- és jellemrajza. Bp., 1933
- Hadobás Sándor: Almási Balogh Pál. Karszt és Barlang, 1988. II. félév. 107–110. old.
- Kátay G.: Almási Balogh Pál. A magyar orvosok és természetvizsgálók... nagygyűlésének munkálatai, 1869. XIII. Bp. XIV–XVI. old.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 99. o.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- VU: Almási Balogh Pál. Vasárnapi Ujság, 1858. 43. sz. 505–506. old.
- VU: Almási Balogh Pál. Vasárnapi Ujság, 1867. 39. sz. 477–478. old.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nagybarcai református keresztelési anyakönyv., 1794. év.
- ↑ familysearch.org Balogh Pál gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Ágoston Ferenc gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Balogh Albin gyászjelentése
- ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932. [1], Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. [2], [3], [4], [5], Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [6], [7], [8]
