Bajkó Barabás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bajkó Barabás
Született1916. december 28.
Nagyvárad
Elhunyt1985. március 26. (68 évesen)
Csíkszereda
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszülész-nőgyógyász szakorvos,
orvosi szakíró,
közíró
SablonWikidataSegítség

Bajkó Barabás (Nagyvárad, 1916. december 28.Csíkszereda, 1985. március 26.) szülész-nőgyógyász szakorvos, orvosi szakíró, közíró.

Életútja[szerkesztés]

Orvosi oklevelét 1942-ben Kolozsváron szerezte meg. 1945-től 1947-ig a marosvásárhelyi szülészeti klinika tanársegéde, majd Csíkszeredában kórházi főorvos, számos hazai és külföldi kongresszus előadója. Az orvostudományok doktora (1970). Hazai és külföldi szakfolyóiratokban, így az EME Értesítőjében, az Orvosi Szemlében, a Revista Medicală és Obstetrică-Ginecologie hasábjain megjelent közleményeinek tárgya főleg a terhes méh élettana, a koraszülések és a műtétes szülések megelőzése.

Elsőként számolt be a hazai szakirodalomban falusi környezetben végzett nőgyógyászati szűrővizsgálatok tanulságairól. Ő kezdeményezte és vezette be Trozner Ferenccel együtt a később országosan is alkalmazott „összevont szülőházak”-at, s azok jelentőségét több dolgozatban ismertette. Közírásai a nők egészségügyi nevelését, az egészségügyi személyzet továbbképzését szolgálta. Felvilágosító röplapot adott ki a méhrákról (1947). Kezdeményezője volt a méhnyakrákszűrésnek. Néhány tanács asszonyainknak című munkája 1948-ban Csíkszeredában jelent meg. Bábanövendékeknek írt kétkötetes jegyzete (Szülészet, 1955) 1980-ig négy kiadást ért meg.

Életének utolsó évtizedeiben az orvosi munka mellett foglalkoztatta a székelység történelme, 1718. századi lustrákat kutatott, rendszerezte ezek anyagát mintegy segítve Imreh István és Pataki József történészek munkáját.[1]

Források[szerkesztés]

  1. Lejegyezte Benkó Éva (Bajkó Barabás férjezett lánya) visszaemlékezése nyomán Daczó Katalin, i.m.

Külső hivatkozások[szerkesztés]