Bacsák György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bacsák György
Született 1870. június 5.
Pozsony
Elhunyt 1970. március 4. (99 évesen)
Fonyód
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása ügyvéd
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bacsák György témájú médiaállományokat.

Bacsák György (Pozsony, 1870. június 5.Fonyód, 1970. március 4.) tudós, polihisztor, a negyedidőszak jégkorszakának kutatója.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Bacsák György 1870. június 5-én Pozsonyban született. Neve egy mára már elfeledett foglalkozásnévből ered, hisz a bacsa vagy bacsák annyit tesz, számadó juhász. Elemi iskoláit németül végezte el, majd a pozsonyi gimnáziumban tanult, ahol megszerette a mennyiségtant és a fizikát. Az érettségi után – a családi hagyomány szerint – jogász, illetőleg ügyvéd lett. Jogászdoktori oklevelét a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerezte, majd több évig ügyvédként dolgozott. Egy 1929-es leveléből derül ki, hogy a világháború után kerül el előbb a Fejér megyei Höcsökre, majd Fonyódra.

A matematikán, geológián, csillagászaton és régészeten keresztül érte el célterületét, ami a pleisztocénban vagy negyedidőszakban uralkodó jégkorszak vizsgálata volt. Az 1920-as évek elején osztotta fel a német Penck és Brückner professzor a negyedkori eljegesedést négy nagyobb korszakra, amik a következők: Günz, Mindel, Riss és Würm. A későbbiekben más tudósok tovább tagolták a jégkorszakot, mígnem Milankovic szerb egyetemi tanár a budapesti egyetemen tanulmányozta a bolygók Földre való zavaró hatásait. Ezen kutatásai alatt a napsugárzás intenzitását figyelte, így tudta elkülöníteni a glaciális (jeges) és interglaciális (jégmentes) időszakokat. Milankovic tanulmányai alapján 85 változatnak megfelelő tagolást állított fel. Azonban ez a táblázata nem volt tökéletes. Az 1930-ban kiadott Milankovic-féle könyvet Bacsák először kiigazította, majd továbbfejlesztette az elméletet. Így alkotta meg a 85 klímaváltozáson és ezeken belül négyféle klímatípuson alapuló jégkorszaki kalendáriumát, mely ezután világszerte elfogadottá vált. Táblázatából kiderül, hogy a 600 000 év alatt 22-szer volt glaciális klímakilengés, ezek összes időtartama 156 500 év. Volt azonban 20-szor szubtrópusi, 20-szor antiglaciális és 23-szor szubarktikus éghajlat. A Bacsák-táblázatból az is megtudhatjuk, hogy ma két jégkorszak közti interglaciálisban élünk, mely kb. 10 ezer éve tart és még kb. 70 ezer évig fog tartani.

A világháborúk között Bacsák több előadást is tartott, többek közt a Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályában, különböző meteorológiai társulatoknál, barlangkutatóknál, illetve a híres földrajztudós, ifj. Lóczy Lajos kérésére a Földtani Intézetben. Magyar és német nyelvű tanulmányai is sorra jelentek meg. Különféle csillagászati lapokban, a Meteorológiai Intézet folyóiratában és a Földtani Intézet lapjában tudatták először a híres Milankovic-Bacsák elméletet. Sok külföldi tudóssal levelezett, sőt többekkel szenvedélyesen vitázott, míg végül elfogadták állításait.

Első terjedelmesebb írása 72 éves korában jelent meg Budapesten. Ennek az 1942-ben megjelent műnek „A skandináv eljegesedés a periglaciális övön” címet adta, majd 1955-ben „A pliocén és pleisztocén az égi mechanika megvilágításában” című munkája látott napvilágot. Ezeket a későbbiekben csillagászok, földtan tudósok használták forrásmunkaként. 85 éves korában felkérte a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottsága, hogy nyújtson be munkásságáról egy disszertációt, így pályázva tudományos fokozatra. Bacsák ezt „nem szívesen, de megtette”.

Bacsák György sírja a fonyódi temetőben

Bacsák György 1970. március 4-én hunyt el, éppen nem érhette meg 100. születésnapját. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyarhoni társulat saját halottjának tekintette. Sokan azonban nem ismerték másik oldalát, hiszen Bacsák volt Fonyód régészeti leleteinek megmentője és fő feltárója. Ezt a szenvedélyét nem említette írásaiban, pedig 1929 és 1950 között rengeteg leletet begyűjtött, értékelt és továbbküldött a Somogyi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum vezetőinek.

Források[szerkesztés]