Bacsák György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bacsák György
Született 1870. június 5.
Pozsony
Elhunyt 1970. március 4. (99 évesen)
Fonyód
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása ügyvéd
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bacsák György témájú médiaállományokat.

Bacsák György (Pozsony, 1870. június 5.Fonyód, 1970. március 4.) tudós, polihisztor, a negyedidőszak jégkorszakának kutatója.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Bacsák György 1870. június 5-én Pozsonyban született. Neve egy mára már elfeledett foglalkozásnévből ered, hisz a bacsa vagy bacsák annyit tesz, számadó juhász. Elemi iskoláit németül végezte el, majd a pozsonyi gimnáziumban tanult, ahol megszerette a mennyiségtant és a fizikát. Az érettségi után – a családi hagyomány szerint – jogász, illetőleg ügyvéd lett. Jogászdoktori oklevelét a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerezte, majd több évig ügyvédként dolgozott. Egy 1929-es leveléből derül ki, hogy a világháború után kerül el előbb a Fejér megyei Höcsökre, majd Fonyódra.

A matematikán, geológián, csillagászaton és régészeten keresztül érte el célterületét, ami a pleisztocénban vagy negyedidőszakban uralkodó jégkorszak vizsgálata volt. Az 1920-as évek elején osztotta fel a német Penck és Brückner professzor a negyedkori eljegesedést négy nagyobb korszakra, amik a következők: Günz, Mindel, Riss és Würm. A későbbiekben más tudósok tovább tagolták a jégkorszakot, mígnem Milankovic szerb egyetemi tanár a budapesti egyetemen tanulmányozta a bolygók Földre való zavaró hatásait. Ezen kutatásai alatt a napsugárzás intenzitását figyelte, így tudta elkülöníteni a glaciális (jeges) és interglaciális (jégmentes) időszakokat. Milankovic tanulmányai alapján 85 változatnak megfelelő tagolást állított fel. Azonban ez a táblázata nem volt tökéletes. Az 1930-ban kiadott Milankovic-féle könyvet Bacsák először kiigazította, majd továbbfejlesztette az elméletet. Így alkotta meg a 85 klímaváltozáson és ezeken belül négyféle klímatípuson alapuló jégkorszaki kalendáriumát, mely ezután világszerte elfogadottá vált. Táblázatából kiderül, hogy a 600 000 év alatt 22-szer volt glaciális klímakilengés, ezek összes időtartama 156 500 év. Volt azonban 20-szor szubtrópusi, 20-szor antiglaciális és 23-szor szubarktikus éghajlat. A Bacsák-táblázatból az is megtudhatjuk, hogy ma két jégkorszak közti interglaciálisban élünk, mely kb. 10 ezer éve tart és még kb. 70 ezer évig fog tartani.

A világháborúk között Bacsák több előadást is tartott, többek közt a Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályában, különböző meteorológiai társulatoknál, barlangkutatóknál, illetve a híres földrajztudós, ifj. Lóczy Lajos kérésére a Földtani Intézetben. Magyar és német nyelvű tanulmányai is sorra jelentek meg. Különféle csillagászati lapokban, a Meteorológiai Intézet folyóiratában és a Földtani Intézet lapjában tudatták először a híres Milankovic-Bacsák elméletet. Sok külföldi tudóssal levelezett, sőt többekkel szenvedélyesen vitázott, míg végül elfogadták állításait.

Első terjedelmesebb írása 72 éves korában jelent meg Budapesten. Ennek az 1942-ben megjelent műnek „A skandináv eljegesedés a periglaciális övön” címet adta, majd 1955-ben „A pliocén és pleisztocén az égi mechanika megvilágításában” című munkája látott napvilágot. Ezeket a későbbiekben csillagászok, földtan tudósok használták forrásmunkaként. 85 éves korában felkérte a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottsága, hogy nyújtson be munkásságáról egy disszertációt, így pályázva tudományos fokozatra. Bacsák ezt „nem szívesen, de megtette”.

Bacsák György sírja a fonyódi temetőben

Bacsák György 1970. március 4-én hunyt el, éppen nem érhette meg 100. születésnapját. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyarhoni társulat saját halottjának tekintette. Sokan azonban nem ismerték másik oldalát, hiszen Bacsák volt Fonyód régészeti leleteinek megmentője és fő feltárója. Ezt a szenvedélyét nem említette írásaiban, pedig 1929 és 1950 között rengeteg leletet begyűjtött, értékelt és továbbküldött a Somogyi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum vezetőinek.

Források[szerkesztés]