Böhm Pál
| Böhm Pál | |
 | |
| Született | 1839. december 28. Nagyvárad |
| Elhunyt | 1905. március 29. (65 évesen) München |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Böhm Pál témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Böhm Pál (Nagyvárad, 1839. december 28. – München, 1905. március 29.) festőművész.
Életpályája[szerkesztés]
Rajzkészségét apjától örökölte, aki a nagyváradi püspökségi uradalom mérnöke volt, de cégér- és arcképfestéssel is foglalkozott. Böhm Pál az elemi iskola elvégzése után számos mesterséget kipróbált, asztalos, rézműves, játékgyártó, majd 1859-ben Molnár József színtársulatának díszletfestője és statisztája volt, közben Haan Antaltól festészetet tanult. 1862-ben határozta el, hogy festő lesz, ekkor Debrecenbe, Pestre, majd Bécsbe utazott, ahol a Belvedere képtárának festményeiről számos másolatot készített. 1865-ben hazatért, Aradon telepedett le, ahol arc- és oltárképfestésből próbált megélni. Rövid ideig festőiskolát is működtetett, melynek legkiválóbb tanítványa Paál László volt. Hogy megélhetését biztosítani tudja, 1867-ben a Bánságban és Erdélyben tett tanulmányút után a fővárosba költözött, ahol rendszeresen részt vett az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain. 1871-ben egy Pauler Tivadar miniszter által adományozott ösztöndíjhoz jutott, aminek segítségével Münchenbe utazott. Sikeresen bekapcsolódott a bajor főváros művészeti életébe és hamarosan keresett festővé vált. Számos itt élő magyar festőművésszel ismerkedett meg, szoros barátságba került Mészöly Gézával. 1875-ig több alkalommal hazatért a Tisza vidékére festeni, illetve vázlatokat készíteni. 1875-ben véglegesen Münchenben telepedett le és itt élt haláláig.
Első felesége, Petrik Júlia fiatalon meghalt. Második feleségétől, Blum Irmától született József nevű fia Münchenben műkiadó lett.
Művészi pályája[szerkesztés]
Pályája korai szakaszában arcképeket és oltárképeket festett. A nagyváradi Szent László-templomban ő festette a Szent Bonifácot és a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló oltárképet. A fővárosba kerülve kezdett életképeket és tájképeket festeni. A Gellérthegyi barlang című képét megvásárolta a képzőművészeti társulat. Münchenbe kerülve a cigányság életéből merített romantikus életképei tették nevét ismertté. Művei számos nyugat-európai és amerikai gyűjteménybe eljutottak. Legjobbnak tartott képei – finom rajzolatú, gondos szerkesztésű és gazdagon színezett életképek – az 1870-es évek első felében Szolnokon készültek. 1875-után friss, közvetlen festői előadása egyhangúbb lett és lesüllyedt a műkereskedelmi festés színvonalára.
Főbb művei[szerkesztés]
- Zivatar a pusztán
- Cigánycsalád
- Hazatérő aratók
- Kazlak között (1873)
- Tiszaparti jelenet (1873-75)
- A mezőn (1875)
- Új gondolat
- Hálófoltozó halászok (1876)
- Kenderáztatók (1877)
- Halászok (1886)
- Tóparton (1886)
- Cigánykaraván (1899)
Források[szerkesztés]
- Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára, Szeged, 1988, ISBN 9635008171
- Művészeti lexikon (szerkesztő: Aradi Nóra), Akadémiai Kiadó, 1983, ISBN 9630523604
- Lyka Károly: Nemzeti romantika, Corvina Kiadó, Budapest, 1982, ISBN 9631312283
- Révai nagy lexikona
