Bíborosmellű kotinga
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
;_Amazonia_National_Park,_Itaituba,_Par%C3%A1,_Brazil_(cropped).jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Cotinga cotinga (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bíborosmellű kotinga témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bíborosmellű kotinga témájú kategóriát. |
A bíborosmellű kotinga (Cotinga cotinga) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, az Ampelis nembe Ampelis cotinga néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Brazília, Kolumbia, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Átlagos testhossza 18 centiméter,[5] testtömege 53 gramm. A hím túlnyomórészt sötétkék színű, szárnya és farka fekete, torka és mellkasa bíbor színű.
_-_Cotingidae_-_bird_skin_specimen.jpeg) |
Életmódja[szerkesztés]
Csendes madár, de a hím mikor repül zümmögő hangot hallat. Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. szeptember 23.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. szeptember 23.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. szeptember 23.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. szeptember 23.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. szeptember 23.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. szeptember 23.)
