Báránykúti erődtemplom
| Báránykúti erődtemplom | |
| műemlék | |
.JPG) | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | evangélikus |
| Egyházmegye | Romániai ágostai hitvallású evangélikus egyház, brassói egyházkerület |
| Egyházközség | Kőhalmi egyházközség |
| Építési adatok | |
| Építése | 15. század |
| LMI-kód | BV-II-a-B-11603 |
| Elérhetőség | |
| Település | Báránykút |
| Elhelyezkedése | |
 Báránykúti erődtemplom
Pozíció Brassó megye térképén
| |
 é. sz. 45° 59′ 48″, k. h. 24° 55′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 59′ 48″, k. h. 24° 55′ 09″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Báránykúti erődtemplom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A báránykúti erődtemplom egy szász evangélikus erődtemplom Romániában, Brassó megyében. A régi, 15. századi erődtemplomból csak a 36 méter magas torony és a kerítőfal egyes részei maradtak meg, a mai templomépület 1845–1846 között épült. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-B-11603 sorszámon szerepel.[1]
Története[szerkesztés]
Báránykút középkori, katolikus plébániatemploma valószínűleg a 13. században épült, okmányban legelőször 1309-ben jelenik meg.[2] Nem ismeretes, hogy ki volt a védőszentje.[3] A 15. század második felében új templomot építettek, a régitől nyugatra, majd a török fenyegetettség miatt kerítőfallal vették körül (feljegyezték, hogy 1493-ban Nagyszebentől pénzt és eszközöket kaptak az építkezés támogatására), az erőd azonban nem akadályozta meg azt, hogy a törökök 1547-ben feldúlják. A 16. században Báránykút lakossága, és így a templom is lutheránus lesz. 1772-ben és 1810-ben nagy tűzvészek pusztították a falut, melyek a templomot is megrongálták, és később szükségessé vált a lebontása.[4][5]
Az új templomépületet 1845–1846 között emelték Johann Frank morgondai szász mester irányításával; a régi, 15. századi épületből csak a torony maradt fenn. Ekkor a kerítőfal keleti részét is lebontották, mivel az új templom hosszabb, mint amilyen a régi volt. Berendezését 1846-ban készítette Michael Krieger asztalosmester; a régi templomból megmaradt a 18. századi oltár, szószék, és orgona (az utóbbit 1865-ben eladták a boldogvárosi erődtemplomnak, majd 1866-ban a segesvári Samuel Binder újat készített). Az épületet a 20. század végén kijavították.[4][6]
A szászok kivándorlása, a hívek számának apadása miatt 1973-ban a báránykúti egyházközséget egyesítették a boldogvárosival, 1989-ben pedig további három falujéval.[7] A falu a 21. század elejére elveszítette német lakosságát, azonban a templomot karbantartják, a parókiaépületet és az egykori szász iskolát pedig felújították és ifjúsági szállássá alakították át.[8][9]
Leírása[szerkesztés]
Az erődtemplom a falu déli dészén, a főutca mellett áll. A 36 méter magas, négyzet alaprajzú torony a 15. századból maradt fenn, falainak hossza 12 méter, vastagságuk a földszinten 3 méter. A torony legfelső emeletén fa galéria fut körbe, a felvezető lépcső 60–70 cm széles, szükség esetén egyetlen ember is tudta védeni.[4][10] A legrégibb harang a 15. század közepén, Segesváron készült, magassága 83 cm, átmérője a vállnál 50 cm, alsó részén 90 cm; felirata o rex glorie veni cum.[11]
A 19. századi, barokk és neoklasszikus elemeket ötvöző csarnoktemplom keletelt, apszis nélküli, dongaboltozatát négy boltöv tagolja. A barokk oltár 1766-ból, a szószék 1792-ből származik, mindkettőt Johann Folbarth segesvári mester készítette. A kő keresztelőmedence és a belső berendezés a templom építésének évében, 1846-ban készült, orgonája pedig 1866-ban.[4] A templomépületben egy kút is van, melyet az erődben ostrom esetén meghúzódó emberek használtak.[6] A templomzászló a falu egykori címerét ábrázolja, amelyen egy kútból ivó bárány látható.[12]
A középkori kerítőfal helyenként 4 méteres magasságban maradt fenn, a déli részen még kivehető két torony alapja, valamint az egykori védőfolyosót tartó gerendák támasztékai.[4] Az erődben valószínűleg éléskamraként használt épület is volt, ezt azonban lebontották.[6]
Képek[szerkesztés]
-
Tornya -
Harangok a toronyban -
A templom beltere -
Oltár -
Pusztuló falu
.JPG)
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Ignat, Cosmin: Zu den Patrozinien der siebenbürgisch-sächsischen Kirchen im Harbachtal. Forschungen zur Volks- und Landeskunde, LVIII. évf. (2015) 91. o. ISSN 0015-7902
- ↑ a b c d e Roth 58–59. o.
- ↑ Karczag Ákos; Szabó Tibor. Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest: Semmelweis, 573. o. (2010). ISBN 9789639879607
- ↑ a b c Monografia Bărcuț. Primăria Șoarș, 2021. október 2. (Hozzáférés: 2023. április 28.)
- ↑ Lukas, Erich Johann. Seliștat – vechiul nostru sat natal din Ardeal (román nyelven). Fogaras: Negru Vodă, 153. o. (2018). ISBN 9786068479118
- ↑ Welten wahrnehmen. Kinderuni Bekokten, 2016. július 1. (Hozzáférés: 2023. április 28.)
- ↑ Roth 60. o.
- ↑ Bekokten. Stiftung Kirchenburgen. (Hozzáférés: 2023. április 28.)
- ↑ Adattár. adatbank.ro. (Hozzáférés: 2023. április 28.)
- ↑ Bărcuț. Info Transylvania. (Hozzáférés: 2023. április 28.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Roth: Roth, Anselm. Über Siebenbürgen – Kirchenburgen im Schenker Stuhl und Fogarascher Land, Band 4 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag (2017). ISBN 9783946954040
.svg){kind=small}