Azalok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Aicca nevű azal nő római kori sírköve Sárisápról

Az azalok vagy azaliak (latinul azalus, azali) ókori pannoniai néptörzs tagjai voltak, akik Ptolemaiosz Klaudiosz szerint Felső-Pannonia legészakibb részén laktak. Nyugati szomszédaik a boiok (boii) voltak, északkeleten a cydnusok (cytni), akiket Ptolemaiosz még szintén Felső-Pannoniába sorolt. A másik keleti szomszédnép, az ezektől délre lakó eraviszkuszok (eravisci) Alsó-Pannoniához tartoztak, délen a Balatonnál az ózok (ozoni) éltek.

Nyelv és kultúra[szerkesztés]

Az azalok a Dráva-Száva-közén élő pannonokhoz hasonlóan olyan illír származású nép lehetett, akik az i. e. 1. század körül a keltákkal keveredtek és átvették azok szokásait, kultúráját. Illír nyelvüket azonban még a római hódítás korában is őrizték, amit a mai Esztergom területén előkerült római feliratok mutatnak. Az azalok törzsi székhelye a mai Esztergom (a római kori Solva) volt.[1]

A törzs a római uralom alatt[szerkesztés]

Az azalus név az illetőségi hely megjelölésére előfordul két, az előbb leírt települési területen előkerült katonai diplomán, a kor szokása ugyanis az volt, hogy a barbár katonák, miután a segédcsapatokban a 25 évet leszolgálták, legszívesebben szülőföldjükön telepedtek le. Az egyik diploma a mai Öskü területéről, 154-ből való, s tulajdonosa Ursio volt. A másik diploma a mai Aszáron került elő, 148-ban kelt, és Attae Nivionis nevére szólt.

Hogy az azalok a többi pannoniai törzs példájára szintén civitast (törzsi területet) alkottak, kitűnik egy fermói (Olaszország) feliratból:

L. Volcacio Q. f. Vel(ina) Primo, prae(fecto) coh(ortis) I Noicor(um) in Pann(onia), praef(ecto) ripae Danuvi et civitatium duar(um) Boior(um) ez Azalior(um), trib(uno) milit(um) leg(ionis) V. Macedonicae…

Eszerint a boiok és az azalok szomszédos civitasai a Dunaparttal együtt egy praectusnak (rendkívüli biztosnak) voltak alárendelve. Természetesen ez az állapot csak addig tartott, amíg a civitas területén valamely község városi rangot nem nyert.

Lábjegyzet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.  

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap