Ugrás a tartalomhoz

Az utolsó mohikán (film, 1992)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az utolsó mohikán
(The Last of the Mohicans)
1992-es amerikai film
RendezőMichael Mann
ProducerHunt Lowry
Michael Mann
Vezető producerJames G. Robinson
AlapműJames Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
Műfaj
ForgatókönyvíróMichael Mann
Christopher Crowe
FőszerepbenDaniel Day-Lewis
Madeleine Stowe
ZeneRandy Edelman
Trevor Jones
OperatőrDante Spinotti
VágóDov Hoenig
Arthur Schmidt
JelmeztervezőElsa Zamparelli
Gyártás
Gyártó20th Century Fox
Ország USA
Nyelvangol
Forgatási helyszínÉszak-Karolina
Játékidő112 perc
Költségvetés40 millió USD
Forgalmazás
Forgalmazó20th Century Fox
BemutatóUSA 1992. szeptember 25.
Magyarország 1993. március 26.
Díj(ak)BAFTA-díj (1993)
Legjobb operatőr: Dante Spinotti
BAFTA-díj (1993) - Legjobb smink és maszk
Oscar-díj (1993) - Legjobb hang
KorhatárTizenhat éven aluliak számára nem ajánlott
Bevételkb. 75 millió USD
További információk
SablonWikidataSegítség

Az utolsó mohikán (eredeti cím: The Last of the Mohicans) 1992-ben bemutatott amerikai kalandfilm Michael Mann rendezésben, amely James Fenimore Cooper regénysorozatának második részéből készült. A főszerepet Daniel Day-Lewis és Madeleine Stowe alakítja.

Franciaországban 1992. augusztus 26-án, az Amerikai Egyesült Államokban szeptember 25-én mutatták be a mozikban.

Története

[szerkesztés]

A történet a 18. század közepén, a hétéves háború idején, az észak-amerikai frontján, a mai amerikai–kanadai határvidéken játszódik. A brit–francia háborúban mindkét oldalon indián törzsek is harcolnak. Két előkelő angol kisasszony, Cora és Alice Munro útra kelnek Albanyből kísérőjükkel, Duncan Heyward őrnaggyal és néhány brit katonával együtt, hogy eljussanak a lányok apjához, Munro ezredeshez, a William Henry-erőd parancsnokához. A sűrű vadonon át vezető úton azonban kalauzuk Magua, a huron törzs tagja csapdába vezeti őket, hogy lesben álló harcosaival elfogathassa Corát és Alice-t, hogy bosszút állhasson Munro ezredesen, akit felelősnek tart saját gyermekeinek és családjának elpusztításáért. A katonákat lemészárolják, a végsőkig küzdő Heyward őrnagy életét három, a közelben vadászó idegen menti meg: Csingacsguk mohikán főnök, Unkasz, a fia, és Sólyomszem, eredeti nevén Nathaniel Bumppo, Csingacsguk fogadott fia. Unkasz a kipusztított mohikán törzs utolsó élő sarja. Megölik a huronokat, de Magua elmenekül. Heyward kérésére a vadászok beleegyeznek, hogy az erődbe kalauzolják őt és a két lányt.

A hosszú és viszontagságos utazás során a háború pusztításainak nyomaival találkoznak. Angol farmerek hadba vonultak, védtelenül maradt családjukat az utazók leölve találják. A nyomokat olvasva megállapítják, hogy francia szolgálatban álló indiánok szisztematikusan felprédálják a polgári milíciában szolgáló angol farmerek otthonait, lemészárolják az otthon maradtakat, hogy gyengítsék a védelmet. A hosszú utazás alatt – a társadalmi különbség miatt reménytelennek tűnő – titkos vonzalom alakul ki Unkasz és Alice, valamint Sólyomszem és Cora, Heyward őrnagy választottja között. A csoport bejut a franciák által ostromolt William Henry-erődbe, ahol kiderül, nem Munro ezredes hívta ide leányait. Ellenkezőleg, szigorú otthon maradást parancsoló levelet küldött nekik Maguával, aki az angolok segítőjének adta ki magát, de valójában a franciáknak kémkedett. Apa és leányai Magua csapdájába estek az erődben.

Az ostromlottak helyzete gyorsan romlik, a felmentés késik. Az erődben konfliktus alakul ki, a farmerek Munro ezredes szemére vétik, hogy ők azzal a feltétellel jöttek ide harcolni, hogy a brit hadsereg megvédelmezi otthonukat. Sólyomszem is azt kéri, hogy a farmerek hazatérhessenek, otthonaikat megvédeni az indiánoktól. Munro ezredes felségárulás címén letartóztatja. Az erődöt azonban rövidesen feladni kényszerül. A francia parancsnok szabad elvonulást ígér, de titokban utasítja Maguát, hogy ezekkel a katonákkal „nem akar több gondot”. Az erődből kivonult hosszú menetoszlopot Magua emberei megtámadják, mindenkit lemészárolnak. Magua megöli Munro ezredest. A zűrzavarban Sólyomszem kiszabadul, és Unkasz segítségével kimenekíti az ezredes két lányát és Heyward őrnagyot. Magua azonban rövidesen a nyomukra akad. Sólyomszem és Unkasz segítségért indulnak, az angolokat Magua elfogja, és a huron táborba viszi.

A huronok nagyfőnökétől, Tamenund „szacsem”-től Magua azt kéri, végeztesse ki angol foglyait, bosszúból Magua családjának pusztulásáért. Sólyomszem, kezében bántatlanságot biztosító régi békeszerződéssel, önként a huron táborba megy, és a foglyok szabadon engedését kéri a szacsemtől. Tamenund úgy dönt, Corát égessék meg máglyán, hogy Magua bosszúvágya kielégülhessen. A másik lányt, Alice-t Magua vigye magával új feleségnek. Az angol tiszt szabadon távozhat, a békés szándék jeleként. Sólyomszem felajánlja saját életét Coráért cserébe, de Heyward, aki franciául tolmácsolja szavait, saját magát kínálja fel a szeretett lány életéért. A szacsem elfogadja a cserét. Magua magával hurcolja Alice-t, Heyward őrnagyot máglyára viszik, Sólyomszemet és Corát elengedik. A falun kívül elrejtőzött Unkasz Magua nyomába indul. Sólyomszem biztos távolba érve visszafordul és agyonlövi Heywardot, hogy megszabadítsa a kínhaláltól, majd Corával és Csingacsgukkal Unkasz és Magua után ered. Unkasz utoléri és megtámadja Magua csapatát, de Magua párviadalban megöli. A kétségbeesett Alice a szakadékba veti magát. A későn érkező Sólyomszem és Csingacsguk elpusztítják a huron csoportot, Csingacsguk párviadalban megöli fia gyilkosát, Maguát is. A záró képben Csingacsguk, immár az utolsó élő mohikán fohászkodik a Nagy Szellemhez, fogadja be fiát az örök vadászmezőkre.

Szereplők

[szerkesztés]
Szerep Színész Magyar hang[1]
Sólyomszem
Nathaniel Bumppo
Daniel Day-Lewis Sztarenki Pál
Cora Munro Madeleine Stowe Kocsis Mariann
Csingacsguk Russel Means Uri István
Unkasz Eric Schweig Fekete Zoltán
Alice Munro Jodhi May Biró Anikó
Magua Wes Studi Juhász Jácint
Duncan Heyward őrnagy Steven Waddington Sörös Sándor
Munro ezredes Maurice Roëves Gruber Hugó
John Cameron Terry Kinney Mikula Sándor
Jack Winthrop Edward Blatchford
Montcalm márki Patrice Chéreau Papp János
Alexandra Cameron Tracey Ellis
James Cameron Justin M. Rice
Ian Tim Hopper Csuja Imre
Webb tábornok Mac Andrews
Phelps Malcolm Storry
Beams százados Pete Postlethwaite
Ambrose őrnagy Colm Meaney
Sachem Mike Phillips Galgóczy Imre

Eltérések a regénytől

[szerkesztés]

A cselekmény csak lazán követi a regényt, több ponton eltér.

  • A filmben Sólyomszem fogadott fia Csingacsguknak, míg a regényben inkább egy generációba tartoztak.
  • A filmben Sólyomszem és Heyward versengenek Cora kegyeiért, míg a regényben Heyward Alice-be szerelmes, Sólyomszem szerelmi élete nem kap teret.
  • A filmben Unkasz és Alice egymásba szeretnek.
  • A Munro lányok közül a regényben Cora hal meg, a filmben Alice.
  • A filmben meghal Heyward és Munro is, a regényben nem.
  • A filmben kimaradt a szereplők közül David La Gamme, az énekmester.
  • Maguát a regényben Sólyomszem öli meg, a filmben Csingacsguk.

Michael Mann az 1936-os filmváltozatot tekintette kiindulási alapnak, de helyenként attól is eltért.

  • Alice és Cora szerepét megcserélték.
  • Az 1936-os változatban Heyward nem hal meg, csak megpróbálja magát feláldozni Sólyomszem helyett, de végül Alice-szel együtt megmenekülnek.
  • A történet szerkezete is eltér, az 1936-os változatban Heyward önfeláldozási kísérletére Unkasz, Cora és Magua halála és Csingacsguk monológja után kerül sor, az 1992-es változat viszont utóbbival ér véget.
  • Az 1936-os változatban rövid szerepben ugyan, de megjelenik az énekmester figurája, az 1992-esből teljesen kimaradt.
  • Az 1936-os változat nyíltabban mutatja be Unkasz és Cora szerelmét, míg az 1992-es változat Sólyomszem és Alice érzelmeit finomabban sejteti.
  • Az 1992-es változatból kimaradt az 1936-os film kezdő és záró jelenete.

Fontosabb díjak és jelölések

[szerkesztés]
Oscar-díj (1993)
  • díj: legjobb hang
BAFTA-díj (1993)
Golden Globe-díj (1993)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az utolsó mohikán magyar hangjai. ISzDb. (Hozzáférés: 2023. december 22.)

További információk

[szerkesztés]