Aszerdusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Aszerdusz (vagy Aszertu, hettita Ašertu/Ašerduš) a hettita vallás egyik anya- és termékenységistennője. Késői átvétele a nyugati sémi (amorita) Asertu kultuszának, aki viszont azonos az ugariti Atirattal. Ugyanezen istennő változatai Asera és Astaróth is. Elkunirsza (El-qōne-ereš, akkádul Él, a Föld teremtője) hitvese. Tiszteletének első nyoma az 1950-ben megtalált, CTH#342 számú, Elkunirsza és Aszerdusz vagy Aszertu és a Viharisten címen ismert mitológiai táblákból ismert. A Viharisten nevét a szövegben mindenhol a DU logogrammal írták, ami Tarhuntaszra utal, nem a késői változatára, Teszubra.

A táblák tizenkét töredékben maradtak fenn és az i. e. 14. századból származnak. A mítosznak több változata terjedt az ókori Keleten, az istennő a csábító szerepet játssza, aki elutasításra talál. A föníciai mítoszban Baál elutasítja az istennő közeledését, a kánaáni változat a József és Putifárné történetben fogható meg.

A hettita eposzban Aszerdusz a Viharistent kívánja meg. A Viharisten azonban nem kíván vele hálni. Aszerdusz annyira akarja az istent, hogy megfenyegeti: „szavaimmal teszlek tönkre" – amennyiben nem tesz eleget kívánságának. A Viharisten viszont férjét, Elkunirszát tájékoztatja Aszerdusz hűtlenségéről.

Elkinursza csak azt a tanácsot adja neki, hogy ijessze meg a feleségét. Aszerdusz tényleg megretten, amikor a Viharisten közli vele, hogy hetvenhét fiát meggyilkolta. Aszerdusz hét éven át sírt, ez hét aszályos esztendőt okoz a földön – ez a téma is megjelenik a bibliai József történetében az álomfejtéshez kapcsolódó hét szűk esztendő történetében.

Jellegzetes keleti mitológiai fordulattal Aszerdusz bánata kiengeszteli Elkinurszát, és végül a Viharistent bünteti meg: bezárja az Alvilágba. A bátyja kiszabadítására induló Istár motívumánál ér véget a tábla, így az eposz befejezése ismeretlen.

Forráskiadásai[szerkesztés]

Sorszám Kép CTH Katalógusszám Forráskiadás
1. CTH342-1.jpg 342.2.3.A 1426/u KBo 53,4
2. CTH342-2.jpg 342.2.1.A Bo 1115 KUB 60,11
3. CTH342-3.jpg 342.1.1.B Bo 1556 KUB 36,34
4. CTH342-4.jpg 342.1.1.A Bo 2567 KUB 36,35
5. CTH342-5.jpg 342.1.3.A Bo 2769a KUB 36,38
6. CTH342-6.jpg 342.1.2.A Bo 3064 KUB 12,61
7. CTH342-7.jpg Bo 3064 + Bo 3273 KUB 36,37
8. CTH342-8.jpg Bo 3064 + Bo 4306 KUB 31,118
9. CTH342-9.jpg 342.2.1.B Bo 3077 KUB 59,66
10. CTH342-10.jpg 342.2.2.A Bo 3113 KUB 59,65
11. 342.2.4.A Bo 3300
12. 342.2.5.A Bo 3466

Mint a táblázatból látható, a két utolsó töredéknek még nincs forráskiadása. A 11. számúra P. Dardano az StBoT 2006-os 47. kötetében, a 12-re L. Miller a 2004-es StBoT 46-ban hivatkozik.

Források[szerkesztés]

  • Jaan Puhvel: Hittite Etymological Dictionary, Vol3. Words beginning with H, de Gruyter & Co. Berlin, 1991. ISBN 3110115476 14. old. halanza-
  • Silvin Košak: Tabularia Hethaeorum: hethitologische Beiträge, 631. old. The Origins of the Canaanite Myth of Elkunirša and Ašertu Reconsidered, Wiesbaden, 2007. ISBN 9783447055307
  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 508. o.  

További információk[szerkesztés]