Asszertivitás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az asszertivitás, vagy asszertív kommunikáció egy olyan tanulható készség, vagy viselkedés, amikor valaki magabiztosan tud megnyilvánulni érzelmileg nehéz szituációban is, anélkül, hogy passzív vagy agresszív lenne. Az asszertívan viselkedő ember kommunikációjának célja a konfliktus megoldása, miközben minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja – nem hódol be (passzív), és nem próbálja dominálni a másik felet (agresszív).

Tréning[szerkesztés]

Joseph Wolpe 1958-ban írt könyve az asszertivitást a szorongás kettős gátlásának módszereként írja le, és azóta is kedvelt kognitív viselkedésterápiák során.[1] Wolpe elképzelése az volt, hogy egy ember nem szoronghat és lehet asszertív egyszerre, vagyis ha valaki asszertív, akkor az gátolja a szorongást. Az asszertivitás tréningek (AT) 1961-ben kezdték pályafutásukat Andrew Salter jóvoltából.[2]

Egy asszertivitás tréning magában foglalhatja az alábbiakat:

  • személyes jogok iránti nagyobb tudatosság
  • különbségtétel az asszertív és nem asszertív viselkedésformák között
  • különbségtétel a passzív és agresszív viselkedésmódok között
  • verbális és nonverbális asszertív készségek elsajátítása

Az asszertivitás mint kommunikációs stratégia különbözik az agressziótól és a passzivitástól. E három stílus között a különbség legjobban a személyes határokkal való bánásmód kapcsán fogható meg.

A passzív módon viselkedők nem védik meg személyes határaikat és hagyják egy agresszív másik félnek dominálni az interakciót, szituációt. A passzív stílusú emberek megpróbálnak nem befolyásolni másokat, igyekeznek kerülni a konfliktust és benne maradni a kapcsolatban.

Az agresszív emberek nem tisztelik mások határait és képesek kárt okozni, miközben a szituáció dominálására törekszenek.

Egy asszertív személy képes legyőzni félelmét saját maga, álláspontja, érzelmei megjelenítését illetően, és mindezt olyan módon teszi, hogy mások személyes határait ezzel nem sérti. Aki asszertívan viselkedik, az képes megvédeni magát agresszív kommunikációs stílusú emberekkel szemben is.

Kommunikáció[szerkesztés]

Az asszertív kommunikáció tehát minden, a szituációban érintett fél határaira tekintettel van, miközben együttműködés révén minden fél szükségleteinek és igényeinek kielégítésére törekszik.[3]

A Kognitív viselkedésterápia tankönyve (2008) szerint „az asszertív kommunikáció a személyes vélemény, szükséglet, határok kommunikálásának arany középútja, szemben a kevésbé hatékony agresszív és passzív módszerekkel”.[4] Ez a kommunikációs stílus „az érzelmek őszinte és egyenes kifejezését hangsúlyozza, úgy, hogy az nem torkollik agressziós spirálba”.[5] Amikor valakinek a viselkedése megsérti a határokat, a további eszkaláció megelőzése érdekében ezt a tényt az asszertíven viselkedő egyén kommunikálja.[6]

Ezzel ellentétben, egy agresszív kommunikáció megítél, megfenyeget, valótlanságot állít, ígéreteket szeg meg, tagad és megsérti mások határait.

A passzívan viselkedő egyén tétlenül hagyja, hogy mások megsértsék a határait. Ez a passzív viselkedés idővel visszaüt, és a személy a jogos felháborodásában agresszívan kezd viselkedni.

Az asszertív kommunikáció úgy vet véget ennek, hogy figyelembe veszi minden érdekelt fél igényét és szükségletét, miközben a szituációra és nem az egyes személyekre összpontosít.[7] Az agresszív vagy passzív viselkedésmód egy kapcsolat végét jelezheti,[8] valamint csökkenti az önértékelést.

Asszertív emberek[szerkesztés]

Az asszertív emberek gyakran rendelkeznek az alábbi jellemzőkkel:[forrás?]

  • Szabadon kifejezik érzelmeiket, gondolataikat, vágyaikat.
  • Képesek „kielégítő emberi kapcsolatok kezdeményezésére és fenntartására”[9]
  • Ismerik a jogaikat.
  • Képesek kontrollálni dühüket. Ez nem azt jelenti, hogy elnyomják azt, hanem hogy képesek róla tárgyilagosan beszélni.
  • „Az asszertív emberek ... képesek kompromisszumot kötni ahelyett, hogy mindig saját fejük után mennének ... és jellemzően jó az önértékelésük.”[10]
  • Az asszertív emberek úgy lépnek barátságba valakivel, hogy elvük: „Igényeim számítanak. A Te igényeidre is számítok.”[11]

Technikák[szerkesztés]

Az asszertív technikák igen széles körűek. Manuel Smith 1975-ös könyvében - When I Say No, I Feel Guilty, - többek között az alábbiakat javasolta:

Törött lemez[szerkesztés]

A „törött lemez" technika[12] egyszerűen azt jelenti, hogy amikor ellenállással találkozunk, megismételjük kéréseinket. A kifejezés a bakelitlemezek korából származik, amikor a sérült felületű lemezen futó tű újra-és-újra ugyanazt a részt játssza le a felvételből. A probléma az ezzel a technikával, hogy amikor az ellenállás marad vagy fokozódik, kéréseink minden ismétlés alkalmával veszítenek erejükből. Ha túl sokat vagy túl gyakran ismételjük a kérést, az autoritás erodálódik, így célszerű valamilyen szankciót beépíteni.

Ködösítés[szerkesztés]

A ködösítés[12] azt jelenti, hogy a velünk szemben álló fél igazából egy nem túl lényeges részt elismerünk.

Negatív érdeklődés[szerkesztés]

A negatív érdeklődés[12] kifejezést arra értjük, amikor kritika esetén további, jóval alaposabban kifejtett részletek iránt érdeklődünk.

Negatív megerősítés[szerkesztés]

Negatív megerősítésről akkor beszélünk,[12] amikor egyetértünk a kritikával anélkül, hogy feladnánk kérésünket.

Én-közlés[szerkesztés]

Én-közlés alkalmával tudatjuk partnerünkkel érzéseinket, vágyainkat, kérésünket saját álláspontunkból, anélkül, hogy megítélnénk őt, vagy hibáztatnánk érzéseink miatt.

Alkalmazás[szerkesztés]

Számos kutatás talált összefüggést az asszertivitás tréning és az alkoholfüggőség megelőzése között.[13] Olyan általános pszichológiai készségek, mint az asszertivitás vagy szociális kompetencia tanítása számos rendellenesség kezelésében van alátámasztva empirikus bizonyítékokkal.[14]

A gender elméletekkel összefüggésben Deborah Tannen kiemelte, hogy a férfiaknak és nőknek hasznos lenne megtanulni egymás kommunikációs stílusát. A nők ugyanúgy élveznék az asszertivitás előnyeit, mint a férfiak a szenzitivitás tréningjéét.[15][16]

Kritika[szerkesztés]

Az asszertivitást lehet kiegyensúlyozatlan módon használni, főleg akkor, ha valaki új ezen a területen: "Az a probléma az asszertivitás koncepciójával, hogy egyszerre bonyolult és szituációfüggő. Egy viselkedés, ami asszertív egy helyzetben, nem biztos, hogy az lesz egy másikban."[17] „Még érdekesebb, hogy bár a nem-asszertív viselkedés problémákat okoz, a túlzott asszertivitás is lehet bajok forrása."[18]

Az asszertivitásról szóló szakirodalom elismeri, hogy amikor első alkalommal próbál valaki asszertív lenni, gyakran átesik a ló túloldalára és agresszívvá válik."[19] A 70-es, 80-as években az asszertív tréningek túlburjánoztak és „visszataszító dolgokat is eladtak az asszertív kommunikáció nevében, mint például hogy vakon ismételjük a kérésünket addig míg nem teljesül.”[20] Ha nem a mögöttes filozófiával, mások határainak respektálásával alkalmazzuk a technikákat, az hamar pszichológiai túlkapásokhoz vezethet. Nehéz például élesen meghúzni a határt a törött lemez technika, és az idegekre menő akadékoskodás, érzelmi zsarolás, erőszakoskodás között.[21]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Wolpe, J. (1958) Psychotherapy by Reciprocal Inhibition, (California: Stanford University Press, 1958), 53–62
  2. W. Eduard Craighead/Charles B. Nemeroff eds., The Corsini Encyclopedia of Psychology and Behavioral Science: Volume I (2002) p. 142
  3. Driven by Research on hundreds of families: The Seven Principles for Making Marriage Work; by John Gottman, PhD, Randomhouse, May 16, 2000; coined the "Four Horsemen of the Apocalypse"
  4. William T. O'Donohue/Jane E. Fisher eds., Cognitive Behavior Therapy (2008)
  5. Daniel Goleman, Emotional Intelligence (London 1996) p. 266
  6. Facing Co-dependence: What It Is, Where It Comes from, How It Sabotages Our Lives by Pia Mellody, Andrea Wells Miller, and J. Keith Miller
  7. Paul Gilbert, Overcoming Depression (London 1998) p. 219
  8. lásd Marsha M. Linehan kutatásait, aki professzor a Pszichológia Tanszéken, és a Viselkedéskutató és Terápiás Klinika igazgatója a University of Washington-on
  9. Henry Virkler, Speaking the Truth with Love (2009) p. 48
  10. Marie Reid/Richard Hammersley, Communicating Successfully in Groups (Psychology Press, 2000) p. 49
  11. Virkler, p. 74
  12. ^ a b c d Smith, M.J. When I say no, I feel guilty 1975
  13. DrugAlcohol-rehab.com Assertiveness training in addiction. Drug Alcohol Rehab Now. (Hozzáférés: 2015. június 2.)
  14. (2003. május 20.) „Psychological skills training: Issues and controversies”. The Behavior Analyst Today 4 (3), 331–335. o, Kiadó: J.D. Cautilli. DOI:10.1037/h0100021.   Pdf.
  15. Speer, Susan. Gender talk: feminism, discourse and conversation analysis. London New York: Routledge, 31. o (2005). ISBN 9780415246446 
  16. Tannen, Deborah. You just don't understand: women and men in conversation. New York: Ballantine Books, 121–122. o (1990)  ISBN 9780345372055
  17. Michael Argyle, Social Situations (Cambridge 1981) p. 50
  18. Deborah J. Swiss, The Male Mind at Work (2001) p. 20
  19. Assert Yourself (A&C Black Publishers Ltd, London 2009) p. 8
  20. Mark Mark Eisenstadt, Freedom from Agoraphobia (2003) p. 203
  21. Sue Bishop, Develop Your Assertiveness (2006) p. 13

További olvasnivalók[szerkesztés]

  • Hadfield S., Hasson G. „Asszertivitás - Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket?” 2012. ISBN 9789632443935
  • Bishop S. „Asszertivitás.” 2008 ISBN 9789639912045

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk az angol Wikipédián található Assertiveness szócikk fordítása alapján jött létre.

További információk[szerkesztés]