Asmus Nicolai Clausen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Asmus Nicolai Clausen
Született1911. június 2.
Flensburg
Meghalt1943. május 11. (31 évesen)
Atlanti-óceán
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Fegyvernemhaditengerészet
Szolgálati ideje14 év
Rendfokozatakorvettkapitány
Egysége4. tengeralattjáró flottilla
2. tengeralattjáró flottilla
Csatáimásodik világháború
KitüntetéseiMásod és Első osztályú Vaskereszt
Tengeralattjáró-háború jelvény
Lovagkereszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Asmus Nicolai Clausen témájú médiaállományokat.

Asmus Nicolai Clausen (Flensburg, 1911. június 2.Atlanti-óceán, 1943. május 16.) német tengeralattjáró-kapitány volt a második világháborúban. Huszonnégy hajót (74 807 brt) süllyesztett el.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

Clausen 1929 októberében lépett be a Német Birodalmi Haditengerészetbe matrózként. A következő éveket a T–185 és a G–10 torpedónaszádon, majd a Gorch Fock iskolahajón szolgált. 1935 szeptemberében áthelyezték az új tengeralattjárós egységhez, és néhány hónap kiképzés után, 1936 áprilisában az U–26-ra helyezték. 1937 márciusában a mürwiki haditengerészeti akadémia hallgatója lett. Következő szolgálati helye az Admiral Graf Spee csatacirkáló, majd az M–143 aknaszedő lett.[1]

A háború kitörésekor, 1939 őszén korábbi búvárhajó-parancsnoka, Werner Hartmann kapitány igényt tartott a szolgálataira, és az U–37 első tisztjének nevezték ki. Három őrjáratot teljesített, főleg az Atlanti-óceán északi részén. Első harci küldetése után személyesen Karl Dönitztől vehette át a másodosztályú Vaskeresztet.[1]

Clausen 1940 augusztusában kinevezték az U–37 parancsnokának, de őrjáratot nem tett. Két hónap múlva visszatért az U–37-re, és annak kapitánya lett. A tengeralattjáróval három harci küldetést teljesített, majd 1941 májusában áthelyezték az U–129-re, amellyel négy bevetésen vett részt. Első három küldetése sikertelenül végződött új hajójával, de a következő úton, a Karib-tengeren hét hajót süllyesztett el. Ezért a bevetésért megkapta a Lovagkeresztet. 1942 májusában átadta a hajó parancsnokságát Hans-Ludwig Wittnek.[1]

1942. júliusban az U–182 parancsnoka lett. Első útján, az Indiai-óceánon öt szövetséges hajót küldött hullámsírba. A hazavezető úton, 1943. május 16-án a USS MacKenzie romboló megsemmisítette a tengeralattjárót. Clausen és összes tengerésztársa meghalt.[1]

Összegzés[szerkesztés]

Hajója Parancsnoki szolgálata Őrjáratok száma Őrjáratok hossza (nap) Eltalált hajók száma Eltalált hajók vízkiszorítása (brt)
U–142
1940. szeptember 4. – 1940. október 13.
0
0
0
0
U–37
1940. október 26. – 1941. május 2.
3
85
12
19 123
U–129
1941. május 21. – 1942. május 13.
4
180
7
25 613
U–182
1942. június 30. – 1943. május 16.
1
159
5
30 071
Összesen
8
424
24
74 807

Elsüllyesztett és megrongált hajók[szerkesztés]

Búvárhajó Nap Hajó Nemzetisége Vízkiszorítása (brt)
U–37 1940. december 1. Palmella  Egyesült Királyság 1578
U–37 1940. december 2. Gwalia  Svédország 1258
U–37 1940. december 2. Jeanne M.  Egyesült Királyság 2465
U–37 1940. december 4. Daphne  Svédország 1513
U–37 1940. december 16. San Carlos  Spanyolország 223
U–37 1940. december 16. Rhöne  Franciaország 2785
U–37 1940. december 19. Sfax*  Franciaország 1379
U–37 1941. február 9. Courland  Egyesült Királyság 1325
U–37 1941. február 9. Estrellano  Egyesült Királyság 1983
U–37 1941. március 10. Brandenburg  Egyesült Királyság 1473
U–37 1941. március 7. Mentor  Görögország 3050
U–37 1941. április 12. Pétursey  Izland 91
U–129 1942. február 20. Nordvangen  Norvégia 2400
U–129 1942. február 23. George L. Torian  Kanada 1754
U–129 1942. február 23. West Zeda  Egyesült Államok 5658
U–129 1942. február 23. Lennox  Kanada 1904
U–129 1942. február 28. Bayou  Panama 2605
U–129 1942. március 3. Mary  Egyesült Államok 5104
U–129 1942. március 7. Steel Age  Egyesült Államok 6188
U–129 1943. január 15. Ocean Courage  Egyesült Királyság 7173
U–129 1943. február 17. Llanashe  Egyesült Királyság 4836
U–129 1943. március 10. Richard D. Spaight  Egyesült Államok 7177
U–129 1943. április 5. Aloe  Egyesült Királyság 5047
U–129 1943. május 1. Adelfotis  Görögország 5838

* Tengeralattjáró

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e WW

Források[szerkesztés]