Ash (együttes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ash
Az Ash Arizonában 2005 március. Balról jobbra: Mark Hamilton, Rick McMurray, Charlotte Hatherley (volt tag) és Tim Wheeler
Az Ash Arizonában 2005 március. Balról jobbra: Mark Hamilton, Rick McMurray, Charlotte Hatherley (volt tag) és Tim Wheeler
Információk
Eredet Downpatrick, Észak-Írország
Alapítva 1992
Aktív évek 1992–napjainkig
Műfaj Alternatív rock
Punk rock
Britpop
Kiadó Infectious (UK),
Warner Bros. Records (USA)
Tagok
Tim Wheeler
Mark Hamilton
Rick McMurray
Korábbi tagok
Charlotte Hatherley (1997-2006)

Az Ash weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ash témájú médiaállományokat.

Az Ash egy észak-ír alternatív rock együttes, 1992-ben alakult Downpatrick-ben. Az első szélesebb körű sikerek elérésekor a média zenéjüket britpop-nak bélyegezte.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapítás, Trailer és 1977 (1992-1998)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ash hivatalosan 1992-ben alakult, nevük a szótár első olyan szavából jött, ami megtetszett nekik.[1] Ebben az évben három demokazettájuk készült. A Solar Happy júniusban, a Shed szeptemberben, és a The Home Demo novemberben. Ezeken a kazettákon a korai anyagaik és néhány olyan szám van, amelyek az 1994-ben megjelent Trailer című albumukon is megtalálható. Ilyen az Intense Thing, a Get Out, az Obscure Thing és a majdani kislemez, a Jack Names the Planets.

1993-ban elkészült a Garage Girl demokazetta, amin szerepelt néhány dal a Shed-ről, és néhány új szám, mint például a Petrol. A következő évben megjelent a Pipe Smokin' Brick című demójuk, amire a korábbi négy demo számai közül válogattak. A demókat egy downpatricki zenész, Ray Valentine Cosmic Ray-s nevű stúdiójában vették fel. A demokazetták ekkoriban még nem kaptak túl nagy figyelmet, a zenekarnak kisebb fellépései voltak helyi klubokban egészen 1994-ig, amikor Stephen Taverner felfedezte a Garage Girl című demójukat.[1] Taverner biztosította a pénzt a Jack Names the Planets kislemez ezres példányszámú, 7 inches kiadásához, mely saját kiadójánál, a LaLaLand-nél jelent meg.

1994 októberében az Ash megjelentette Trailer című minialbumát, ami csak hát számot tartalmazott. Steve Lamacq a BBC Radio 1-en játszotta néhány számukat, majd jött a debütáló kislemez, a Petrol és az Uncle Pat című számokkal, ezt már új kiadójuk, az Infectious Records jelentette meg. 1995-ben az együttes tagjai befejezték a középiskolát, és sorban kihozták a Kung Fu, Girl from Mars és Angel Interceptor című kislemezeiket, melyekkel egyre népszerűbbé váltak. Az Angus című mozifilm zenéi között két Ash szám, a Jack Names the Planets és a Kung Fu is szerepelt, melynek segítségével az amerikai közönség is megismerhette az Ash-t.[2] Az utóbbi szám az indie zenekarok angol toplistájára is felkerült[3]

1996-ban jelentek meg Goldfinger és Oh Yeah című kislemezeik, a jelentős sikert hozó 1977 című albumukról. Erről az albumról a Lose Control című szám szerepelt a Gran Turismo nevű videojátékban. Az album címe egyrészt a tagok születési dátumából, másrészt az első Csillagok háborúja film iránti tiszteletből lett kiválasztva.[4] 1997. február 17-én az Ash megjelentette Live at the Wireless című albumát, melyet az ausztrál Triple J Records stúdiójában vettek fel.

Charlotte Hatherley, Nu-Clear Sounds és Free All Angels (1998-2004)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mialatt a Weezer-rel turnéztak, a zenekar szembesült a háromtagúság korlátaival. Ennek eredményeképp a zenekar egy új taggal, Charlotte Hatherley-vel bővült, aki előzőleg a Nightnurse nevű zenekarban játszott.[5] Az 1997-es V Festival-t megelőzően néhány kisebb fellépésen debütált az együttesben. Az első kislemez amin közreműködött, az A Life Less Ordinary, amely a Cameron Diaz és Ewan McGregor főszereplésével készült azonos című film soundtrack-jén is megtalálható.[6]

1998 szeptemberében megjelent a Jesus Says kislemez, egy hónappal később a második hivatalos album, a Nu-Clear Sounds, majd novemberben a Wildsurf, szintén kislemez. Az 1977 és a Nu-Clear Sounds szinte megállás nélküli turnéi kikezdték a zenekar egészségét. 1999-ben Tim Wheeler frontember eltűnt kis időre a Nu-Clear Sounds kereskedelmi és kritikai sikertelensége miatt.[4] Mint kiderült, ez idő alatt New Yorkban tartózkodott, ahol elkészítette a Numskull című szám EP-jéhez tartozó önlejárató jellegű, vér, szex és drog töltésű klipet. A feljegyzésen, amit Stephen Taverner-nek csatolt a videóhoz ez állt: "Megöltem Bambit".[1]

Az Ash közel állt a feloszláshoz, mikor utolsónak vélt albumukat megjelentették. A együttes visszavonult Wheeler szüleinek házába, hogy ugyanabban a garázsban írják és játsszák dalaikat, ahol a kezdetekkor. A Shining Light című kislemezük 2001 januárjában jelent meg, ezt követte a nagy sikerű Free All Angels című album áprilisban. A következő kislemezek jelentek meg a Free All Angels-ről: Burn Baby Burn, Sometimes, Candy, There's a Star. A Shining Light című kislemez megnyerte a "Napjaink Legjobb Dala" díjat a 2002-es Ivor Novello díjátadón. Az új kislemezt, a 200-as Envy-t, egy kislemezgyűjtemény, az Intergalactic Sonic követte, a Cosmic Debris című bónuszlemezzel. A Q magazin a zenekart második helyre tette az "50 Zenekar Amit Látnod Kell Mielőtt Meghalsz" listáján. Továbbá a World Domination című számuk szerepelt egy NASCAR reklámban az ESPN 2-n a Nextel Kupa döntőjén 2007-ben.

2003-ban kiszivárgott a zenei- és a bulvársajtóba, hogy az Ash egy horrorfilmen dolgozik, amit ők a "tini darabolós" műfajba soroltak be. A filmet, ami a Slashed címet kapta, a zenekar amerikai turnéján forgatta, de találhatók benne olyan jelenetek is, amiket az Egyesült Királyságban. A forgatókönyvet Jed Shepherd írta, a film Alexander Marks rendezte, és olyan sztárszereplőket vonultatott fel, mint Chris Martin (Sherbet Bones) és Jonny Buckland (Agent Ford) a Coldplayből, akik egy FBI-ügynök párost alkottak, akiket egy természetfeletti sorozatgyilkos elfogásával bíztak meg. Egyéb sztár szereplők közt volt Moby, James Neshbitt, Dave Grohl és az Ash tagjai. A film nagy figyelmet kapott a hírességek szereplése miatt, de gyakorlatilag soha nem adták ki. Olyan pletykák keringtek, melyek szerint egyes jelenetek túl véresek az Ash közönségének, de azt is mondják, hogy a megjelenést Chris Martin vétózta meg, azon jelenetek miatt, amikben ő tetőtől talpig véresen, alsónadrágban harcol a démonok ellen, ami esetleg károsan érintené új híresség státuszát.[7]

Meltdown és Charlotte kilépése (2004-2006)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004. június 29-én az Ash megjelentette Meltdown című albumát, ami ötödik helyre került a brit sikerlistán. Ezzel egyidőben Charlotte Hatherley megírta szólóalbumát, a Grey Will Fade-et. A zenekar összeállt a Lucasarts-szal egy új Star Wars játék, a Star Wars: Republic Commando készítéséhez. A Meltdown és az Orpheus című dalok szerepeltek a népszerű brit mozifilmben, a "Haláli hullák hajnalában", továbbá megjelennek az NHL 2005, a Burnout 3: Takedown és a Midnight Club 3: DUB Edition című videojátékokban is. Megjelenik továbbá egy Buzzcocks feldolgozásuk, az Everybody's Happy Nowadays Chris Martin háttérvokáljával. A Starcrossed és a Renegade Cavalcade később jelennek meg, mint kislemezek. A Meltdown album az Amerikai Egyesült Államokban március 8-án jelent meg, a Warner Bros. Records-nál. Szintén 2005-ben Tim Wheelert a Liverpool-i Előadóművészetek Intézetének tiszteletbeli tagjává választották.[8]

2006. január 20-án Charlotte Hatherley kilenc év után kilépett az együttesből, így ismét a három alapítótag maradt. Egy hivatalos közlemény szerint: "Kilenc év után as Ash és Charlotte Hatherley útjai közös egyetértés alapján elválnak. A döntés teljesen egyöntetű, és a legjobbakat kívánják egymásnak a jövőre nézve". Egy interjúban az együttes utal rá, hogy ők kérték meg Charlotte Hatherley-t a távozásra, mivel "szerettek volna ismét háromtagúak lenni".[9]

Twilight of the Innocents, 1977 és A to Z Singles (2006-napjainkig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006. június 6-án az NME arról számolt be, hogy a zenekar egy New York-i stúdióban van, és van huszonhét "ütős" számuk. Wheeler úgy nyilatkozott, hogy a készülő album kicsit retrósabb hangzású lesz, mint addig bármelyik előző anyaguk. '07 elején az Ash bejelentett egy teljes brit turnét februárra és márciusra, bemelegítésnek szánták a júniusban megjelenő albumhoz, és a nyári fesztiválos fellépésekhez, mint például a június 9-i Isle of Wight Festival-on való koncert.

2007. február 19-én az Ash megjelentette az első számát az új albumról, a Twilight of the Innocents-ről. Ez az új szám csak letölthető formában jelent meg, I Started a Fire címmel. Az első valódi kislemez a You Can't Have It All április 16-án jelent meg. A klip március 11-én debütált az MTV Two-n 2007-ben. Két további szám jelent meg az albumról, a Polaris és az End of the World, kislemezként júniusban és szeptemberben.

2007. június 12-én az Ash nyilvánosságra hozta, hogy a Twilight of the Innocents lesz az utolsó albumuk. Tagadták, hogy feloszlanának, valójában arról van szó, hogy ezután csak kislemezeket jelentetnek majd meg, mivel "az emberek zenehallgatási szokásai megváltoztak, a letöltés korszakának kezdete inkább a kislemezek kiadásának kedvez" - állítja Tim Wheeler.[4]

Visszatérve az eredeti háromtagú felálláshoz, az együttes főleg az 1977 és a Twilight og the Innocents albumok számait adja elő. Szeptember 5-én és 6-án a London Roundhouse-ban lévő fellépéseiken végigjátszották a teljes debütáló albumukat, amire minden jegy elkelt.[1] A zenekar megjelentette az 1977 három különleges kiadását, a számok újrakevert és szerkesztett verzióval, a Trailer számaival, és élő fellépésekkel abból az időből.

2009. április 16-án az Ash bejelentette, hogy játszani fognak a londoni Bloomsbury Ballroom-ban, hogy új számokat mutassanak be és megkezdték az új anyag promotálását. Ezután egy újabb időpont jelent meg ugyanarre a helyre, és pár kisebb bemelegítő koncert. Az első kislemez, a Return of the White Rabbit április 30-án jelent meg. Még ez év május 18-án nyilvánosságra került, hogy az együttes összesen 26 kislemezt jelentet meg, kéthetente egyet 2009 végéig, A-Z Series néven.

Felállás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenekar eredetileg háromtagú volt, Charlotte Hatherley később csatlakozott, mint második gitáros. Kilenc év után azonban távozott, nélküle a Meltdown, a Free All Angels és a Nu-Clear Sounds néhány számát nem játszották. 2009 júniusában Charlotte azt nyilatkozta az NME-nek, hogy ő és Tim rendszeresen beszélnek, és az hogy ismét közösen játszanak, egy rövid angliai turné keretein belül 2011-ben meg is valósult.[1]

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Volt tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kislemez Formátum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenekar 2007-ben bejelentette, hogy a Twilight of the Innocents után kislemezes kiadásra váltanak. Az első kislemezsorozat kéthetente fog megjelenni, 26 alkalommal.

Források, lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Hivatalos Biográfia. ash-official.com. (Hozzáférés: 2012. március 29.)
  2. Angus számlista. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2012. március 29.)
  3. Irish Music Central Biográfia. irishmusiccentral.com. (Hozzáférés: 2012. március 29.)
  4. ^ a b c Biográfia a Yahoo! Music-on. MacKenzie Wilson. (Hozzáférés: 2012. március 29.)
  5. Biográfia a Last.fm-en. last.fm, 2012. február 14. (Hozzáférés: 2012. március 29.)
  6. Az élet sója (A life less ordinary) számlista. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2012. március 29.)
  7. Slashed film guest stars. xfm.co.uk, 2003. július 2. (Hozzáférés: 2012. március 29.)
  8. Tim Wheeler Honorary Degree from LIPA. Gigwise.com. (Hozzáférés: 2012. március 29.)
  9. Interjú az együttessel 2007-ben. RecordOverplayed.com. (Hozzáférés: 2012. március 29.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]