Arthur Flemming
| Arthur Flemming | |
 | |
| Született | 1905. június 12.[1][2][3] Kingston |
| Elhunyt | 1996. szeptember 7. (91 évesen)[1][2][3] Alexandria |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Wesleyan Egyetem |
| Kitüntetései | Elnöki Szabadság-érdemrend |
| Sírhelye | Montrepose Cemetery |
| Az USA polgárjogi bizottságának elnöke | |
| Hivatali idő 1974 – 1981 | |
| Elnök | Gerald Ford Jimmy Carter |
| Előd | Theodore Hesburgh |
| Utód | Clarence M. Pendleton Jr. |
| A Macalaster Főiskola 11. rektora | |
| Hivatali idő 1968 – 1971 | |
| Előd | Harvey Mitchell Rice |
| Utód | James A. Robinson |
| Az Oregoni Egyetem 10. rektora | |
| Hivatali idő 1961 – 1968 | |
| Előd | O. Meredith Wilson |
| Utód | Robert D. Clark |
| Az USA 3. egészségügyi, oktatási és jóléti minisztere | |
| Hivatali idő 1958. augusztus 1. – 1961. január 19. | |
| Elnök | Dwight D. Eisenhower |
| Előd | Marion B. Folsom |
| Utód | Abraham Ribicoff |
| A Védelmi Mozgósítási Hivatal igazgatója | |
| Hivatali idő 1953. január 20. – 1957. március 14. | |
| Elnök | Dwight D. Eisenhower |
| Előd | Henry H. Fowler |
| Utód | Gordon Gray |
| Az Ohiói Wesleyan Egyetem 9. rektora | |
| Hivatali idő 1957 – 1958 | |
| Előd | Herbert John Burgstahler |
| Utód | David Lockmiller |
| Az Ohiói Wesleyan Egyetem 9. rektora | |
| Hivatali idő 1948 – 1953 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Flemming témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Arthur Sherwood Flemming (Kingston, New York, 1905. június 12. – Alexandria, Virginia, 1996. szeptember 7.) amerikai politikus, miniszer, intézményvezető, a társadalombiztosítás fontos alakja; a Nemzeti Egyházi Tanács elnöke és az USA polgárjogi bizottságának igazgatója.
Tanulmányai[szerkesztés]
Édesapja Harry Hardwick Flemming bíró. 1927-ben az Ohiói Wesleyan Egyetemen diplomázott, 1934. december 14-én pedig feleségül vette Bernice Virginia Molert, akivel öt gyermekük született.[4]
Pályafutása[szerkesztés]
Szövetségi karrier[szerkesztés]
1939-ben Franklin D. Roosevelt kinevezte a polgárjogi bizottság tagjának, Adolphus Andrews altengernagy alatt a parti őrség személyi igényeit mérte fel.[5] A Hoover-bizottság tagjaként a szövetségi kormány 1940-es és 1950-es évekbeli működését vizsgálta, 1971-ben pedig a Fehér Ház idősödésügyi konferenciáját vezette.
A társadalombiztosítás javításáért indult bizottság társalapítója, valamint 1957-ben és 1994-ben is megkapta az Elnöki Szabadság-érdemrendet.[6]
Miniszterként[szerkesztés]
1958 ás 1961 között az USA egészségügyi, oktatási és jóléti minisztere volt. 1959 november 19-én bejelentette, hogy egyes áfonyaszállítmányokban amitrolt (gyomirtót) találtak; ugyan az értékesítést nem tiltották meg, de figyelmeztetett az eredet ellenőrzésének fontosságára.[7] Mindezt 17 nappal a hálaadás előtt jelentette be, de szerinte „nincs joga visszatartani az információt”.[8]
Az áfonyaforgalom visszaesését követően 1960 januárjában az élelmiszerügyi hivatal kijelentette, hogy a szállítmányok 99%-a nem szennyezett. Az Ocean Spray forgalmazó kérésére a termesztők felhagytak az amitrol használatával, és a cég hosszabb távon népszerűvé tette az áfonyalevet.[9]
1961. január 19-én, Eisenhower megbízatásának lejártakor lemondott, majd a polgárjogi bizottság elnöke lett.
Rektorként[szerkesztés]
Franklin D. Roosevelttől követelte az American University közszolgálati képzésének finanszírozását,[10] melynek első igazgatója volt.[4] Ő volt az Ohiói Wesleyan Egyetem első nem felszentelt rektora. Kormánytagként az 1949-es rektori beiktatása nagy figyelmet váltott ki.
1961 és 1968 között az Oregoni Egyetem rektora volt. Regnálása alatt a hallgatói létszám 8-ról 14 ezerre emelkedett, továbbá biztosította, hogy a kommunisták beszédet tarthassanak az egyetemen és forrásokat szerzett az Autzen Stadion felépítésére.
1968 és 1971 között a Macalaster Főiskola vezetője volt, ahol hallgatói segélyprogramot indított,[11] valamint szoros kapcsolatot ápolt a fekete bőrű hallgatókkal, még egy diszkrimináció-ellenes felvonulásukon is részt vett.[12]
Halála[szerkesztés]
1996. szeptember 7-én, 91 éves korában hunyt el veseelégtelenségben egy virginiai idősotthonban. Nyughelye a szülővárosában, Kingstonban található Montrepose temetőben van.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Arthur S. Flemming Oral History Interview (angol nyelven). Truman Library. (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ John A. Stevenson: Behind the Fleet. (angolul) Bureau of Naval Personnell Information Bulletin, (1944. június) 14–15. o. Hozzáférés: 2024. március 24.
- ↑
Martin Weil: Arthur Flemming Dies (angol nyelven). The Washington Post, 1996. szeptember 9. (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ The Cranberry Boggle (angol nyelven). Time, 1959. november 23. [2008. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Northwest Cranberries Found Contaminated. (angolul) Lincoln Evening Journal, (1959. november 9.) 1. o.
- ↑ Mazur Allan: True Warnings and False Alarms: Evaluating Fears About the Health Risks of Technology, 1948–1971. Resources for the Future, (2004) 112–113. o.
- ↑ Sally Acharya: 1934–2009: School of Public Affairs Born in Era of Challenges (angol nyelven). American University, 2008. december 15. [2009. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Adviosry Council Motion: A Program to Expand Educational Opportunities (angol nyelven). Macalaster Főiskola, 1968. december 5. (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- ↑ Bernice Flemming: Arhtur Flemming, Crusader at Large: A Memoir. (angolul) 288–289. o.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Arthur Flemming című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Arthur Flemming Papers (angol nyelven). Dwight D. Eisenhower Library. [2015. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- Social Security Pioneers (angol nyelven). Social Security History. (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- Biography of Arthur S. Flemming (angol nyelven). Illinois-i Egyetem. [2006. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- Longines Chronoscope with Arthur S. Flemming (angol nyelven). National Archives and Records Administration, 1952. február 27. (Hozzáférés: 2024. március 24.)
- Arthur S. Flemming (angol nyelven). C-Span. (Hozzáférés: 2024. március 24.)