Georg Anthes
| Georg Anthes | |
 | |
| Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila címszerepében, Operaház, 1904 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1863. március 12. Bad Homburg vor der Höhe |
| Elhunyt | 1922. február 23. (58 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera |
| Hangszer | |
| Hang | tenor |
| Tevékenység | énekes, pedagógus, főrendező |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Anthes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Georg Anthes (magyarosan Anthes György) (Bad Homburg vor der Höhe, 1863. március 12. – Budapest, 1922. február 23.) német operaénekes (tenor), kora egyik nagy Wagner-énekese, a magyar operatörténelem nagy alakja, Budapesten a Zeneakadémia tanára, az Operaház főrendezője.
Életpályája[szerkesztés]
Kezdetben jogásznak készült, zenészként pedig hegedűsnek, azonban baráti rábeszélésre Frankfurt am Mainban Julius Stockhausen, Milánóban C. Galliera növendéke lett. Freiburg im Breisgauban debütált 1888-ban, Max szerepében (Weber: A bűvös vadász). 1889-től 1901-ig – Heinrich Gudehus utódjaként – a drezdai operában lépett fel, főleg hőstenor szerepekben. 1892-től Bayreuthban énekelt Wagner-operákban (Lohengrin, Parsifal, Siegfried, Siegmund, Tannhäuser). Lohengrinként különösen emlékezetest nyújtott. Európa csaknem valamennyi operaszínpadán fellépett. Drezda után 1902–03-ban a New York-i Metropolitanban és Chicagóban szerepelt.
1903-ban szerződtette a budapesti Operaház mint vezető tenoristát. Magyarul is énekelte szerepeit; ez sokszor váltott ki derültséget, mert sosem sikerült a nyelvet megtanulnia. Egy 1909-es gyomorbetegség után már sok előadáson indiszpozícióval küzdött. Visszavonulása után 1913-tól a Zeneakadémia tanára volt. Legjelentősebb tanítványai Anday Piroska, László Géza, Németh Mária, Palló Imre dr. és Závodszky Zoltán. 1920. július 1-jétől 1922. január 31-éig az Operaház „vezető főrendezője” volt. 1914 és 1922 között, évente néhány előadáson énekelt is még.
Személyi titkára Grexa Gyula volt, hagyatéka is hozzá került. Sírja a Kerepesi temetőben áll, elhanyagolva.
Fischer Péter karnagy így jellemezte: Lenyűgöző jelenség volt, akár az utcán, akár a színpadon tűnt fel délceg alakja. Megfordultak utána az emberek, ha végigment az Andrássy úton. Ellenállhatatlanul magára vonta a figyelmet, mint általában a jelentős egyéniségek. Hiszen ez a művész nagy énekes, színész és muzsikus volt egy személyben, amilyen csak ritkán akad a világon.
Hangját a híres Mapleson-fonográfhengerek egyike őrzi. A kétperces felvétel a Metropolitan 1903. február 9-i Trisztán és Izolda előadásán készült. Partnerei: Lilian Nordic és Ernestine Schumann-Heink. A muzeális felvétel A magyar operaszínpad csillagai című kiadvány első kötetének első lemezén is szerepel.
Irodalom[szerkesztés]
- A Nyugatban Bálint Aladár búcsúzott tőle. (http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00313/09511.htm)
- A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1984. Zeneműkiadó. ISBN 9633305241
- Meixner Mihály: Anthes György emlékezete. in: Operaélet 6. évf. (1997) 5. sz. pp. 17–19
- Seeger, Horst: Opernlexikon. 3., ... überarb. ... Aufl. Berlin, 1986. Henschelverlag ISBN 3362000142
- Somogyi Vilmos: A. Gy. (Muzsika, 1962. 4. sz.)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Várnai Péter: Operalexikon. Zeneműkiadó, Budapest, 1975 ISBN 963-330-107-6
- Új magyar lexikon I. (A–C). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960.
- Magyar életrajzi lexikon
- A Magyar Operaszínpad Csillagai I.-kísérőfüzet. Hungaroton: LPX 12640-12642 (1984)
